Az Ezeréves Sólyom története

A legendás hajó története a valóságban legalább olyan kesze-kusza, mint a messzi-messzi galaxisban. Erről a kalandról mesélt a StarWars.com még 2015-ben egy archív cikkében.

Első tervek

Az Ezeréves Sólymot, akkor még Han Solo kalózhajója néven, először az Egy új remény 1975-ben készült második forgatókönyvvázlata említi. Ebben Han együtt kalózkodott Chewbaccával, az akkor még ember Jabbával és Monstross Holdaackkal, aki végül sosem jutott el a filmvászonig annak ellenére, hogy több változatban is szerepelt. Han egyszer reaktortúlterhelést színlelt vele, s így szerezte meg kapitányától. Később ezt kitörölték a vázlatokból és Han rögtön az elejétől a hajó tulajdonosaként jelent meg. Az 1976 márciusában kelt negyedik verzió volt az, amiben először megjelent az Ezeréves Sólyom elnevezés.

A hajó vázlatai kezdetben leginkább egy rakétára hasonlítottak, elülső kabinnal. Aztán kezdtek eltávolodni ettől és az új irány az lett, hogy versenyautó szerűbb legyen, ezért kapott például 11 hatalmas kipufogónyílást. A hajó végleges modelljét ezek után kezdték építeni. Amikor azonban nagyon kezdett hasonlítani a Space: 1999 című sorozat modelljeihez, kapott egy kalapácsfejet és elnevezték Tantive IV-nek. Lucasnak a kerek pilótafülke ötlete tetszett, így az megmaradt, a többit egy hét alatt áttervezték. Saját személyiséget szeretett volna a hajónak, s azt sem akarta, hogy a szokásos és ismert kerek UFO-formát kapja. Így egy kiharapott hamburgerben gondolkodott. Korai ötletei közt szerepelt az is, hogy a pilótafülke kilencven fokban fordulni tudjon, de ezt végül A Jedi visszatér B-szárnyúinál hasznosították.

Papírról a vászonra

Az Egy új reményhez egy két méteres teljes modellt építettek, hagyományos modellező anyagokból, s valódi készletekből (Ferrari és tankmodellekből), melyek egy új hajót alkottak. Az elkészült mű két rúdon kapott helyet, ezt követően az ILM filmezte le síneken futó mozgásvezérelt kamerákkal. A Birodalom visszavágnál Lucas úgy gondolta, hogy a technika fejleszthető, így megnagyobbították a modelleket. Ezen kívül például az aszteroida üldözéses jelenethez egy fele akkora modellre is szükség volt, de szerencsére eredetileg is készített ilyet az ILM. Akkor már nagyobb gondban voltak, mikor a dokkolós jelenetekhez még kisebb, konkrétan tenyérnyi méretű hajóra volt szükség, vagy akkor mikor Lando a film végén megmenti Luke-ot, így a hajó felső részét külön fel kellett építeni igazi méretekkel. Ez utóbbit a forgatás után leselejtezték és ma már elvileg nem is létezik, ellentétben a legtöbb építményükkel. Szerencsére A Jedi visszatér esetében fel tudták használni az előzőleg megvalósított, immár elég széles méretskálán mozgó modelleket.

Díszletek

A Sólyomhoz tartozó legnagyobb díszlet az Egy új reményhez tartozott. A költségek csökkentése érdekében a hajónak csak a felét, a pilótafülkét és a beszállórámpát készítették el, ezek a 94-es dokkban játszódó jelenetnél láthatók például. A másik nagy méretű díszlet akkor kellett, mikor a Sólyom a Halálcsillag hangárjában áll. Ez túl nagy volt ahhoz, hogy mozgatni tudják, így mindig a körülötte levő díszletet cserélgették. A filmhez készült kisebb díszletek közé tartozik a pilótafülke, a folyosó a beszállási rámpával, a lövegtorony (amely csak egyszer készült el, és kettős feladatot látott el Han és Luke számára), és természetesen a fő raktér, melyben a játékasztal is helyet kapott.

A külsőket újjáépítették, mivel A Birodalom visszavágban Han és Csubi a hajót javítgatják, ehhez pedig nagy modellre volt szükség. Ekörül is csupán a hátteret váltogatták: a hangárt, Felhővárost és az exogorth belsőjét. A Jedi visszatér forgatása a Sólyommal kezdődött, a homokvihar jelenettel, melyet végül kivágtak a filmből és a Blu-ray megjelenésekig nem láthatták a rajongók. Ehhez is a teljes modellt használták. Az összes többi alkalommal, amikor a Sólyom külsejét látjuk a színészekkel, matt festményeket használtak. A Birodalom visszavághoz átépített kisebb díszleteket pedig szintén újra felhasználták A Jedi visszatérhez.

Ikonikus hangok

Az utolsó dolog amire szükség volt az Ezeréves Sólyom életre keltéséhez, a hang volt. Mint az összes többi hajó, először ez is egy létező gép hangját kapta, a második világháborús, dugattyús meghajtású P-51-esét, lassítva. Ben Burtt ezt a hangot a kaliforniai nemzeti légi versenyek alatt vette fel, miközben a gépek olyan közel haladtak el mellette, amennyire csak lehetett. Azokhoz a pillanatokhoz, amikor a Sólyom közvetlen a kamera közelében haladt el, Burtt hozzáadott egy mennydörgést vagy épp egy oroszlán üvöltését, pontosan akkor, amikor a hajó a legközelebb volt a kamerához. A hiperűrbe ugró Sólyom hangja egy DC-3-as repülőgép hangja volt, kombinálva azzal a hanggal, amit a mozgásvezérelt kamerák a pályájukon futva produkáltak. A hang melyet akkor hallhatunk, mikor a Sólyom nem ugrik a hiperűrbe, egy egész komplikált sorozatból áll: egy rosszul működő 29-es Waco biplán motorja, a San Anselmo-i stúdió vízvezetékei (itt dolgoztak), egy ívlámpa és egy fogorvosi fényezőgép sziszegése alkotják.

A digitális Sólyom

A speciális kiadásokhoz természetesen az ILM elkészítette a hajó digitális modelljét, mely sok repülési szekvenciában, például Felhővárosban is az eredeti helyére került. Később pedig A Sith-ek bosszújában is felhasználták egy cameóhoz a Szenátus épületénél. A folytatástrilógia és a Solo: Egy Star Wars-történet során természetesen nagy szerep jutott a digitális effektusoknak, de mindegyiknél igazi díszlet volt a lövegtorony, a pilótafülke, a folyosók, a rámpa, s a nagy hajómodell is. A Solóhoz plusz díszleteket is kellett építeni, például Lando gardróbját.

Az Ezeréves Sólyom megalkotása nem volt kis feladat, s ha csupán ez az egyetlen hajó is ennyi összetevőt és logisztikát igényelt, képzeljük csak le, mennyire lehetetlennek tűnt annak idején Lucas víziójának életre keltése.

About Author