[EBSZ] Így látjuk a Star Wars kánont tíz év után

Napra pontosan tíz éve jelentette be a Lucasfilm, hogy az addigi Bővített Univerzum többé nem folytatódik és ezentúl Legendák néven hivatkoznak rá, de mellette létrejön az új Star Wars kánon. Meghagyták kánonnak a Skywalker Saga első hat filmjét és A klónok háborúja sorozatot, de azonkívül szinten minden a Legendákba került legyen az könyv, képregény vagy videójáték. A rajongókat azóta is élesen megosztja a kánon vs Legendák kérdés. Azonban azt nem lehet elvitatni, hogy az elmúlt tíz évben megannyi új film, sorozat, írott tartalom és videójáték érkezett, amelyek tovább bővítették és mesélték George Lucas univerzumát. Egy bizonyos szemszögből című véleményrovatunkban, szerkesztőségünk tagjai most elmondják, hogy mit gondolnak a kánonról és annak helyzetéről tíz éves távlatból.

Boros Bálint: A legjobb dolog, ami történhetett a Star Warsszal

Nagyon érdekes kérdés az, hogy mit gondolok a Star Wars kánonjáról. Amikor ugyanis a Lucasfilm és a Disney bejelentették, hogy a 2014 előtti tartalmakat átsorolja a Legendák kategóriájába és minden ezután megjelenő tartalmat egységesen kánonnak fog tekinteni – tehát megszűnik az addigi szintes rendszer – akkor én még nem voltam komoly rajongója az univerzumnak. Emiatt az új kánon tartalmak felé mindenféle negatív, gyászból fakadó előítélet és magas elvárás nélkül közelítettem, a kíváncsiság által vezetve. Bár a Star Wars: Lázadók animációs sorozat volt az első kánonnak minősülő Star Wars történet amivel találkoztam, de ami igazán bevonzott a messzi-messzi galaxis világába az Claudia Gray Vérvonal című regénye volt. Ez akkora hatással volt rám, hogy elkezdtem lassan belecsúszni a Star Wars könyvek és később a képregények olvasásába is.

A Vérvonal megjelenése és elolvasása után számos új tartalommal gazdagodott a kánon és sok minden történt a messzi-messzi galaxisban, így már könnyű megítélni az eddigi világépítés erősségeit és hibáit is. Pozitívumok terén többet is ki kell, hogy emeljek. Egyrészt nagyon szimpatikus ötletnek tartom, hogy a kánonban előtérbe kerültek az olyan biográfia szerű regények, mint a Tarkin, a Phasma vagy a Dooku: Az elveszett jedi. Ezeknek hála mind az olvasóknak mind pedig az alkotóknak is több ideje van elmerülni egy-egy karakter lelki világában, így jobban megismerhetjük, hogy milyen ember is a címszereplő valójában. Ám emellett a világépítést sem hanyagolták el az írók. E tekintetben ki kell, hogy emeljem Timothy Zahn Chiss Birodalom trilógiáját amiben Zahn remekül kidolgozta az Ismeretlen Területek politikai berendezkedését, az egyes fajokat és kultúrákat, és még azt is, hogy ott miképpen értelmezik az erőt.

A másik fontos alkotás az nem más, mint A Köztársaság Fénykora multimédiás projekt, amiben megismerhettük, hogy milyenek is voltak a jedik és maga a Köztársaság ebben az időszakban. Természetesen az is nagy pozitívum volt, hogy a kezdet kezdetén az alkotók és a Lucasfilm a lehető legjobban törekedtek az egységességre, és az átjárhatóságra a különböző médiumok között. Ez utóbbit is nagy erénynek tartom. Azonban az egységesség az utóbbi években sajnos a Story Group létezése ellenére több csorbát is szenvedett, ráadásul olyan esetekben, amikor a már korábban létező művek retconolása helyett a történetet más karakterekkel vagy helyszínekkel is meg lehetett volna ugyanúgy írni. Összességében tehát számomra a kánonnal kapcsolatban pozitív a véleményem, és bár vannak bizonyos hibák a rendszer működésében, de ennek ellenére a 2014-es döntés továbbra is a legjobb dolog, ami történhetett a Star Warsszal.

Kádas István: Az „egységes kánon” mítoszán is történtek repedések

„Meh”. Gyerekkorom során körülbelül akkora, ha nem nagyobb hatással voltak rám a Bővített Univerzum kötetei – elsősorban a VI. epizód után játszódó történetek –, mint maguk a klasszikus filmek. Mindazonáltal az elmúlt tíz év is számtalan remek Star Wars történetet adott, legyen szó filmekről, sorozatokról (külön kiemelve Lázadókat, a Mandalórit az Ahsokát és az Andort), vagy épp regényekről (pl. Chiss Birodalom trilógia). Nem is a kánontartalmak, hanem az „egységes kánonrendszer” merev koncepciója az, ami szerintem tíz év távlatából átgondolandó.

A kánon bevezetésekor jó dolgok lettek kihangsúlyozva, a szoros kontinuitás, illetve hogy minden tartalom egyenlő, és nem lesz az, mint George Lucas alatt, hogy csak a filmek és A klónok háborúja sorozat számít, minden más másodlagos, szinte fanfiction, amiből Lucas és csapata kedve szerint merít, felmarkolja érte a pénzt, de nem befolyásolja a saját történetmesélést. A Bővített Univerzum sorsa tehát mindig egy kicsit mostoha volt, ahogy Legendákká átminősítve is ilyen helyzetből indult. Különösen az olyan szólamok mellett, amik azt bizonygatták, hogy nem lesz többet ellentmondás, retcon. Ez utólag nézve hibás és roppant kínos marketing volt. Egyrészt, a könyvkiadók a Bővített Univerzum idején is igyekeztek fenntartani a kohéziót, különben nem tudtak volna olyan hatalmas könyves projekteket megvalósítani, mint a 19 könyvön átívelő New Jedi Order sorozat, vagy olyan multimédiás vállalkozásokat, mint a Shadows of the Empire vagy a klónháborús több platformon futó projekt. Ráadásul a legnagyobb „retconokat” leginkább George Lucas okozta, aki felvállaltan nem ügyelt a nem tőle származó tartalmak kontinuitásával.

Másrészt, tíz év elteltével látjuk, hogy az „egységes kánon” mítoszán is történtek repedések. Kisebb dolgokban ugyanúgy vannak ellentmondások, mint korábban, ráadásul megcsapta az új rendszer is a retcon szele. Az okok hasonlók, a könyves-képregényes tartalmak valójában sosem lesznek egyenrangúak a filmekkel és sorozatokkal, kevesebbekhez is jut el, kevesebbek ismerik, és jóval olcsóbbak üzleti szempontból. Nem is meglepő, hogy a Lucas mellett nevelkedett Dave Filoni hasonlóképpen jár el, ha története úgy kívánja, felülírja a könyvekét. Ez üzleti szempontból így van jól, s az egész arra utal, hogy a Lucas alatt működő többszintű kánonrendszer reálisabb modell volt, de legalább is kevesebb támadási felületet engedett.

Harmadrészt, a kánon vs. Legendák vita szítása olaj volt a tűzre, egy új támadási felületet nyitott a Disney-éra tartalmai ellen. Mondhatni a Lucasfilm Story Group önként és dalolva szaladt bele a pofonba. Sok rajongó számára ez a múlttal való nyílt szakításként jött le, ami fokozta a VI. epizód utáni történetekkel, elsősorban a folytatásfilmekkel kapcsolatos ellenszenvet, folyton a „kikukázott” Thrawn trilógiával összevetve. Persze ez az állítás sántít, ráadásul ugyanígy „kikukáztak” egy csomó tartalmat, vagy legalábbis azok állításait az előzményfilmek (gondoljunk pl. Boba Fett származására), vagy éppen A klónok háborúja sorozat. Akkor is felháborodtak persze egyesek ezen, de aztán szépen belesimult minden a többszintű kánonrendszerbe. Talán, ha úgy jön a zárótrilógia, hogy nem hangsúlyozzák az újrakezdést és az új kánont, vagy csupán néhány könyvet (pl. a New Jedi Ordert követő történeteket) sorolnak hátrébb a rendszerben, kisebb lett volna a támadási felület is.

A kánonban sok-sok remek tartalom született, filmek, sorozatok, könyvek, képregények egyaránt. Vannak rosszak is, nekem nem tetszőek is, ahogyan voltak a Bővített Univerzumban is ilyenek. Ám ez az erős szétválasztás szerintem fölöslegesen nyitott újabb frontot rajongó és rajongó között, két szélsőséges álláspont az ún. „canonpurist” és a „canonhater” harcát. Jobb lenne, ha idővonalak meg történetrendszerek helyett az egyes tartalmakat első sorban magukban ítélnénk meg.

Faragó Dániel: Kicsit áttolódott a fókusz az élőszereplős vagy animációs művekre

Mikor a Lucasfilm bejelentette, hogy az addigi Bővített Univerzum nem folytatódik és tiszta lappal létrejön az új kánon, nagy érdeklődéssel figyeltem. Ugyan koromnál fogva én még a 90-es évek második felében kezdtem rajongani a Star Wars iránt, először a klasszikus, majd az előzménytrilógiával. Mindig is szerettem a Legendák történeteit, de számosnál éreztem, hogy gyengébb művek és egymásnak is ellentmondanak. A Disney éra új filmjeivel értelemszerűen kellett a Lucasfilmnek a mozgástér, így ez a reboot vagy ha úgy tetszik, egy másik idővonal nekem sosem okozott gondot. Mindig is tetszett az az elv, hogy mostantól minden tartalom azonos szinten van legyen az film, sorozat, képregény vagy videójáték. Azóta pedig megannyi új és nagyszerű történetet kaptunk, szinte minden médiumban. Számomra igazán kiemelkedő lett a kánonból a Zsivány Egyes, Az utolsó Jedik, A Mandalóri, az Andor, az Ahsoka, a Jedi: Survivor, a Testvériség, a Lázadók vagy A klónok háborúja záró évada. Természetesen voltak gyengébb eresztések is, de ha visszanézzük az elmúlt tíz évet nekem pozitív a megítélésem továbbra is a kánon iránt.

A messzi-messzi galaxis világa hatalmas, bőven megfér egymás mellett a két idővonal. Én a mai napig aktívan fogyasztok a Legendákból és a kánonból is tartalmakat, az egyiket nosztalgiából, a másikat meg az aktualitása miatt. Hiszen a Legendákat sem törölték el, ahogy sokan képzelik, csak nem folytatják már azt az idővonalat. Persze látszik, hogy a Lucasfilmen belül is, az utóbbi években kicsit áttolódott a fókusz az élőszereplős vagy animációs művekre, sorozatokra. Ezek élveznek elsőbbséget, mert ezekben van a nagyobb üzlet, míg az írott művek háttérbe szorultak, a videójátékok meg jó, ha évente egyszer megmutatják magukat. Ilyen módon azért vannak már felülírások főként, a könyvek és képregények kárára, amit megértek, hogy sok rajongót kiakasztanak. Nekem továbbra is tetszik, hogy kevésbé ismert regényes, képregényes karakterek megjelennek élőszereplős műben (mint pl.: Cobb Vanth vagy Krrsantan), avagy animációs karakterek élőszereplős formában (pl.: Bo-Katan, Ahsoka, Ezra, Hera, Sabine, Főinkvizítor, stb.). Az eltérő művészeti ábrázolás szerintem belefér, amíg a történet, a cselekmény lényege, kontinuitása nem változik, ebben a kánon továbbra is elég jól áll. Ha voltak is retconok, közel sem akkorák, amitől megbomlana a történet folyása. Kárpótol, hogy folyamatosan kapunk új tartalmakat, legyen az sorozat, könyv, vagy videójáték. A felsorolásból már csak az új mozifilmek hiányoznak nagyon….

Kajtár Virág: a Legendákat nem törölte el senki

Különös dolog a kánonelmélet. A klónok háborúja annak idején sok ponton szembement a meglévő könyvek elemeivel (pl.: Piell mester vagy Adi Gallia halála), sőt nehezen fért meg még a Klónok háborúja sorozattal is, s a retconolásokat igazából ezen keresztül indította el maga George Lucas. Ebből akkor én gyerekként persze szinte semmit nem érzékeltem, s máig leginkább ez a sorozat az, ami meghatározza a Star Wars szeretetem. Szerencsére a kánon része maradt, viszont még így is áldozatául esett többek között az átalakulásnak, így én sem jó szívvel emlékszem vissza arra az időszakra. Azóta a saját maguk által felállított egységes rendszer is egyre inkább bomlik, sokszor valamiért mégsem mernek nyíltan az írott tartalmakra hivatkozni a képernyőkön (pl.: Jedihistóriák Dookus részei). Ez olyan érzést kelt, mintha ők még mindig szintezettségben gondolkodnának, a súlyos és kevésbé súlyos eltérésekről nem is beszélve. Sokáig én is kiálltam a kánon mellett, ám így ez elég nehézzé vált. Talán tényleg a legjobb dolog ami akkor történhetett, vagy talán a legkönnyebb volt, de az biztos, hogy szükség van rá. A Legendákat pedig nem törölte el senki, ugyanúgy elővehetjük bármikor, csak sajnos már nem fűzik tovább.

Kelemen Richárd „Rixon”: Sokkal kézenfekvőbb volt a Bővített Univerzumot egy külön entitásként kezelni

Kisgyerekkorom óta Star Wars-rajongó vagyok. Amennyire vissza tudok emlékezni, az eredeti trilógia az első filmek között volt, amit láttam, hamarosan pedig az előzménytrilógia is magával ragadott. Aztán később, már általános iskolás koromban találkoztam A klónok háborúja című sorozattal, melyből rájöttem, mennyi történetet el lehet még mesélni a messzi-messzi galaxisban a filmeken túl.

A Star Wars írott tartalmaival való első találkozásom emlékeim szerint a 13. születésnapomhoz köthető (ez 2011-ben volt), amikor is azt várva, hogy hátha ez majd megszeretteti velem az olvasást, megkaptam szüleimtől a Jedi Akadémia-trilógia második részét, a Sötét oldalt. Kedvenc világom azonnal beszippantott ebben a még mélyebb és még koncentráltabb formában, onnantól kezdve pedig minden névnap, születésnap és karácsony alkalmával az ajándékok legbecsesebbjei a Star Wars regények lettek. Természetesen ekkoriban még nem létezett sem kánon, sem Legendák, csak a Bővített Univerzum, amelynek igyekeztem annyi történetét megismerni, amennyit csak tudtam.

Aztán tíz éve egyszer csak jött a bejelentés, hogy a Disney tulajdonába került Lucasfilm nem a Bővített Univerzum történeteit folytatja tovább, ehelyett ez Legendák néven egy külön kategóriát fog képezni, és létrejön a kánon nevű, új kontinuitás, melyben minden történet egyenrangú lesz. Vegyes érzéseim voltak a bejelentés kapcsán, hiszen ekkor már számos EU könyvet elolvastam, és némi felháborodás is eltöltött, hogy ezeket a történeteket nem fogják a továbbiakban figyelembe venni, viszont amikor elkezdtek magyarul is szállingózni a kánon első regényei, meg kell mondanom, némi izgatottságot is éreztem, hiszen mégis csak egy tiszta lapra kerülő első tollvonásoknak lehettünk szemtanúi.

Mára azt mondom, ezt nem lehetett volna másképp. A Bővített Univerzum rengeteg fantasztikus (és legalább ugyanannyi borzasztó) történetnek adott otthont, ám éppen emiatt idővonala nagyon telítetté is vált, és nem lehetett volna szinte semmilyen új történetet elmesélni benne úgy, hogy az illeszkedjen a korábban lefektetett dolgokhoz. Lucas maga sem törekedett erre soha, ami meglátszik mind az előzmény trilógián, mind A klónok háborúján.

Nem értek egyet főszerkesztőnk fentebbi kijelentéseivel sem. Nyilván a legnagyobb retconok valóban Lucas nevéhez fűződnek az előzmények, illetve A klónok háborúja révén (mint a klónháború koncepciójának teljes átírása, Boba Fett háttértörténete, vagy a Mandalore történelmének és politikai berendezkedésének átalakítása), viszont az sem igaz, hogy az írott tartalmak olyan jól működnének együtt. Mi több, a Pisti által említett New Jedi Order, illetve Shadows of the Empire inkább a kivételek sorát erősítik.

Sokan nem tudják, de például a Régi Köztársaság kora nem a BioWare KoTOR játékával indult el, hanem már jóval korábban, a Tales of the Jedi című képregénysorozatban. Az itteni események sorrendiségét a későbbi történetek annyira átírták, hogy mára szinte értelmezhetetlen a KoTOR előtti sztorik kronológiája. Például két „első nagy szakadás” volt a Jedi Rendben, és a Baljós árnyak regényváltozata 5 ezer évvel későbbre helyezi a Sith Birodalom létrejöttét, mint a képregények. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a Darth Bane-trilógia eseményei alapján egyáltalán nem kellene tudnia a jediknek a Baljós árnyak idejére a Kettő Szabályáról, hiszen az titokban jött létre. De sok esetben nem csak az eltérő időben megjelent, hanem az egyszerre érkező történetek is ellent mondanak egymásnak. A Bounty Hunter című videójáték és a Jango Fett: Open Season képregény minisorozat például teljesen másképpen meséli el annak történetét, hogy Dooku gróf miként fogadta fel Jango Fettet, hogy a klónhadsereg mintaalanya legyen, noha mindkettő 2002-ben jelent meg, tehát fejlesztésük párhuzamosan zajlott.

Így hát sokkal kézenfekvőbb volt a Bővített Univerzumot egy külön entitásként kezelni, melynek legfontosabb, sarokkőnek számító elemeit aztán fel lehet használni új történetek elmesélésére is, ahogy történt az például Thrawn-főadmirálissal. Mindazonáltal a ma Legendáknak nevezett történetek sem lettek eltörölve a Föld színéről, mint ahogy azt néhányan gondolni vélik. Ezek a történetek máig elérhetők, olvashatók, és élvezhetők, ami ajánlott is, hiszen itt is rengeteg izgalmas, érdekes sztori lett elmesélve, rengeteg fantasztikus író által.

Ettől függetlenül a kánon egységes történetvezetése (még ha pár helyen meg is bomlott is) szerintem sokkal inkább kerek egész érzetet ad, és amikor az egymásra utalgató történetek ténylegesen hatással vannak egymásra, az rendkívül kielégítő tud lenni azok számára, akik minden történetet végig követnek (mint például jómagam). Így noha nyilvánvalóan vannak hiányosságai, mint például egyes alkotók (khm khm Dave Filoni) önkényes belenyúlásai a kontinuitásba, vagy bizonyos érák rendkívüli felülreprezentáltsága, összességében abszolút pozitívnak vélem a kánon mérlegét így egy évtized elteltével, amitől még leírva is öregnek érzem magam kemény huszonöt életévemmel.

Jégh Attila: A legtöbb esetben tudják tartani azt, hogy egységesen figyelembe veszik a dolgokat

A kánon épp a szülinapomon indult el tíz évvel ezelőtt, de ennyi idő eltelte után is azt mondhatom, hogy még mindig nagyon fontos számomra. Utoljára talán négy éve írt a szerkesztőség véleményt (még a Ziro.hu portálra – a szerk.) a kánonról és annak fontosságáról, hogy mennyire kell ragaszkodni hozzá. Akkor is, most is azt tudom mondani, hogy kiállok a kánon mellett. Egyelőre úgy tűnik, hogy a legtöbb esetben tudják tartani azt, hogy egységesen figyelembe veszik a dolgokat, bár a retconok mennyisége is megnövekedett az eltelt években (kösz Filoni).

Mivel én úgy tekintek a különböző Star Wars tartalmakra, hogy mind egy-egy parányi darabja a galaxis történetének és igazából ez érdekel az egészben, így felül tudok emelkedni azon, ha egyes tartalmak vérszegényebbek vagy egyenesen nagyon rosszak (ugye Chewbacca képregény?), de azt már nehezebben tudom megemészteni épp emiatt, ha egyes tartalmak felülírják a már korábban megismert történetet. Az első Bizonyos szemszögből könyvet épp emiatt képtelen voltam tovább folytatni a kantina jelenetben megismert karakterek történetei után, mert annyira teljesen össze-vissza írtak az írok (valószínűleg szimultán), hogy például Greedo egy időpontban legalább négy különböző helyen volt egyszerre és csinált teljesen mást.

Persze egyesek szerint belefér, hogy bizonyos szemszögből vannak ezek a sztorik megírva és emlékezhetnek rosszul, nekem mégis a hoth-i hóbakancsom volt tele az egésszel. Előre elképzeltem, hogy Jabba palotájában a sok talpnyalónak a története valószínűleg hasonlóan össze-vissza lesz és máris elment tőle a kedvem (ez a meglátásom valószínűleg téves volt a könyv címeit tekintve). Amit viszont imádok, azok a jelentéktelen karakterek befűzése a nagyobb egészbe. A korábbi véleményemben feltett kérdésre (Mikor játszódik a Jedi Temple Challenge?) a kánon megadta a választ, mikor Kelleran Beq jedimester elképesztő menőn kimentette Grogut a biztos halálból a Jedi Nagytemplom támadása alatt. Vagy mikor a Galaxy of Creatures gyereksorozatokban megismert Aree megjelent a sokkal elérhetőbb Young Jedi Adventures gyereksorozatban. A sorozat egy későbbi részében megjelenik Loden Greatstorm és Bell Zettifar, így szorosabban összekötve a sorozatot A Köztársaság Fénykorával és passzívan Aree-t is.
Persze millió meg egy hasonló összefűzés volt a Legendákban is, de a kánonban, ahogy a szemem előtt bontakozik ki élesben egy-egy ilyen kapcsolat vagy fordulat érzem azt, hogy remek kis szülinap volt az 2014-ben.

About Author