Végigtoltam a Galactic Racert – így sikerült a legújabb Star Wars játék

2005-öt írunk, amikor 7 évesen, első osztályosként karácsonyra megkaptuk az első családi számítógépünket, egy emlékeim szerint a postáról kiselejtezett, még bőven Pentium processzorral ellátott masinát. Lassú volt, hangos, internethozzáférésünk még a kanyarban sem, és az akkoriban megjelenő játékokat elfuttatni rajta esélytelen volt, mégis csak ámultunk, mert az a pár játék, ami mégis elfutott rajta, gyakorlatilag egy új világot nyitott ki előttünk. A 102 kiskutya, a Tarzan és a Zoo Tycoon első része mellett egyik első igazán meghatározó videójátékos élményem pedig nem más volt, mint az Episode I: Racer. A fogatversenyzés világa olyan szinten fúrta be magát az egyébként is létező Star Wars rajongásom magjába, hogy máig az egyik kedvenc filmem a Baljós árnyak, és gyűjtök gyakorlatilag minden kacatot, ami a fogatversenyzéshez köthető. Így hát, amikor tavaly decemberben a The Game Awardson bejelentették, hogy egy új Star Wars versenyjáték érkezik, majd kiugrottam a bőrömből. Most pedig itt vagyunk, bő 9 hónappal később, a Secret Mode kiadónak köszönhetően pedig már végig is toltam a kampányt. Na de hogyan sikerült a Galactic Racer?

Na milyen, na milyen? – kérdezte Babi néni

Röviden: nagyon jó, minden percét imádtam. A Fuse Gamesnek sikerült megidézni azt a hangulatot, amit a régebbi versenyzős Star Wars játékok hoztak, mindezt új köntösben, új játékmenettel és új járművekkel kiegészülve.

A történet szerint a Birodalom bukása után járunk, amikor is egy Darius Pax nevű üzletember megpróbálja visszahozni a versenyzést a galaxisba első körben siklókkal, mivel azokat sokkal több pilóta tudja vezetni a fogatokkal ellentétben. Ám egy gazdag család beképzelt örököse, Kestar Bool megpróbálja átvenni az irányítást a Galaktikus Liga névre keresztelt versenysorozat fölött, így Pax egy régi pilóta ismerősétől, Shade-től kér segítséget. Őt irányítjuk mi.

Korábban sokakat kissé mintha elrettentett volna valamelyest a játéktól az, hogy a kampány elsődleges fókusza az alacsonyabb teljesítményű járműkategóriákra korlátozódik, ám ennek mind megvan a maga helye a játék történetében, ahogyan pedig a Fuse Games igazgatója, Matt Webster elmondta, nem kell félni, a fogatok is megkapják az esélyt arra, hogy csillogjanak. Természetesen nem szeretnék spoilerezni, így elöljáróban csak annyit mondok, hogy nagyon tetszett, ahogyan ezt implementálták és ahogyan áthidalták azt az akadályt, hogy a játék főszereplője egy ember, akinek alapvetően nem nagyon kellene tudni fogatot vezetnie.

Rogue(lite) One

A kampány felépítése is nagyon újszerű volt számomra. Nem sok tapasztalatom van a roguelite játékokban, különösen versenyzéssel kombinálva, de az az igazság, hogy nagyon hamar nagyon addiktívvá vált ez a koncepció. Minden egyes verseny után fejlesztheted a járgányodat, így ahogy az adott sorozatban haladsz előre, egyre gyorsabb leszel. Ugyanakkor az egyes alkatrészeid meg is sérülhetnek, amit csak a következő bolygón lévő versenyek előtt tudsz megjavítani, így gyakorlatilag rákényszerít a játék arra, hogy taktikusan játssz. Ha ugyanis túl sokszor összetöröd magad, vagy épp egy eliminator futamból kiesel, akkor elveszíted a nevezésedet és elölről kell kezdened az adott fejezetet. Így jól meg kell válogatni, hogy milyen eseményeket mersz bevállalni, mert a cél nem az, hogy minden versenyt megnyerj, hanem az, hogy bent maradj a végéig és ott húzd be a bajnoki címet, a döntőben.

Noha az első két fejezetet elsőre teljesítettem, így nem is teljesen értettem, normál fokozaton mi értelme végülis ennek a roguelite mechanikának, az még kb. csak a beetetés fázisa volt, a tényleges kihívást a harmadik fejezet tartogatta. Ezt többször elölről kellett kezdenem, viszont minden újrakezdés után végezhetsz néhány permanens fejlesztést is a járgányodon, így amellett, hogy egyre jobbá válsz a versenyzésben és egyre jobban megismered a pályákat, a siklód is egyre erősebb minden egyes restartnál. Ez amellett, hogy az újrakezdés azért eléggé tud fájni, izgalmassá is tesz minden futamot, mert kipróbálhatsz újabb és újabb stratégiákat, míg végül eljutsz a győzelemhez. Ezáltal a Galactic Racer sokkal több egy egyszerű lineáris versenyjátéknál, mint amilyenek a régebbiek voltak.

A siklóval zajló versenyeknél három különböző járművet lehet irányítani, melyek jelentősen eltérnek egymástól. A landspeeder egy relatíve kiegyensúlyozott, kezdőknek tökéletes választás, mely keveset tud, de azt stabilan és megbízhatóan. A speederbike kanyarodni nehezebben tud, így a kinetic burst nevű képességét kell kiaknázni, mely annyit tesz, hogy kanyarban egy kicsit lelassítasz, bedőlsz valamelyik irányba, aminek következtében a motor szűkebben fordul, majd mikor felengeded kilő, kap egy burstot a kigyorsításnál gyakorlatilag. Végül a skim speeder, mely a legrosszabb gyorsulással, viszont a legnagyobb végsebességgel rendelkezik a három közül. Ez a kanyarokban meg tud dőlni, amivel szűkebben fordul, így az a lényege, hogy meg kell találni azt az ívet, amivel a lehető legjobban meg tudod tartani a sebességedet. Én a kampányt első körben végig a landspeederrel játszottam, de néhány kihívás során a másik két járművet is ki lehet próbálni. A motor nekem abszolút nem fekszik, amikor viszont megjelenés után elkezdjük streamben újrajátszani a kampányt, a skim speederrel mindenképp teszek egy próbát, mert az nagyon szórakoztató és szeretném megtanulni hatékonyan használni.

Láttál már fogatversenyt?

Noha a kellő fejlesztések mellett mindegyik épp elég gyors tud lenni ahhoz, hogy sokszor észre se vedd, minek mentél neki, a negyedik, különálló kategória, a fogatok még ennél is sokkal gyorsabbak. Velük, mint említettem a kampányban is találkozol, de az arcade módban kifejezetten rájuk szabott kihívásokat is kapunk, valamint multiplayerben is van egy külön sorozat, illetve gyorsverseny opció, ahol fogatokkal versenyezhetünk. Ezeknek a sebessége tényleg hajmeresztő, viszont a játék számomra két legnagyobb hiányossága is ide köthető. Egyrészt rajtkor mindösszesen hat versenyző érhető csak el, ami azért elég kevés, különösen annak tükrében, hogy multiplayerben 8 játékos versenyezhet fogattal egyszerre, így, ha mindenki mással akarna játszani, akkor is fixen lenne két ismétlődő szereplő minden egyes versenyen. Korábban ugye a fejlesztők beszéltek arról, hogy terveznek tartalmi frissítésekkel, ami egyébként akár történeti kiegészítő is lehetne a játék befejezése alapján, így bízom abban, hogy kibővítik majd ezt a szelekciót. A legszebb nyilván az volna, ha legalább a Baljós árnyakban látott összes versenyző jelen lenne, de azért tartalomban így sincs hiány, szóval nem akarok telhetetlennek tűnni.

A másik problémám csak egy apró szőrszálhasogatás, szintén kifejezetten a fogatokhoz kapcsolódóan. A játékban kétféle extra gyorsító van, az afterburner és a ramjet, ezekkel kell gazdálkodnunk. A fogatok hagyományosan csak afterburnerrel vannak felszerelve, ezeknek a hangja viszont nekem nem tetszik. Egy elég egyszerű hangeffektet kaptak, nagyon hasonlót, mint a siklók, miközben ott a tökéletes hangeffekt erre a célra, amit a korábbi játékok is alkalmaztak és sokkal vagányabb.

A legnagyobb meglepetés viszont számomra talán maga a történet volt. Értelemszerűen egy versenyjátékról beszélünk, nem kell akkora hatalmas eresztésre számítani, de meglepően jól működött. Kestar egy olyan főgonosz, akit már az elejétől kezdve nagyon könnyen lehet utálni, és nagyon ügyesen adagolja a játék a többi versenytársunkról származó infókat is különböző, sok esetben teljesen random interakciók képében. Nagyon megszerettem Hibit, a szerelőlányt, Sebulbát pedig egészen zseniálisan alkalmazza a kampány. Aki attól tartott előzetesen, hogy belőle is egy kedves figurát kreálnak, távolabb sem állhatnának az igazságtól. Egy igazi pöcs végig, de a lehető legszórakoztatóbb módon, a vele való interakciókat nagyon kedveltem a játékban.

Verdikt

Összességében tehát a Galactic Racer egy pörgős, izgalmas és sok kihívást rejtő versenyjáték, mely roguelite mechanikáival folyamatosan gondolkodásra és taktikázásra is késztet. A hajmeresztő sebesség fantasztikus és reszponzív irányítással is társul, miközben a helyszínek és pályák változatosak, és az útvonalakon túl a különböző környezeti hatások is befolyásolják a járműved viselkedését, így rengeteg dologra kell egyszerre figyelni.

Ha mindez nem lenne elég, egy remek történettel, karakterekkel, testreszabhatósági opciókkal, és a kampányon túl is számos egyéb játékmóddal ajándékoz meg a Galactic Racer, akár egyedül, akár online játszanál. A korábban említett arcade mód mellett ott van például a scenario is, melyben a sztoriban ellenünk versenyző többi pilóta fölött vehetjük át az irányítást egy-egy kvázi mini kampány képében extra jutalmakért, míg multiban szintén ehhez hasonló versenysorozatokban vehetünk részt, melyet egy fapados járgánnyal kezdünk, a végére pedig szépen felfejleszthetünk.

A Galactic Racer egy remek játék lett. Pontosan az, aminek lennie kellett minden tekintetben, és egy évvel ezelőtt biztos nem gondoltam volna, hogy ilyenkor éppen Ben Quadinarosszal fogok száguldani, miközben a hátam mögött verem föl a vörös port a Craiten. Egy valóra vált álom ez a játék minden hozzám hasonló versenyzésőrült Star Wars rajongónak, és bízom benne, hogy a jelenleg kissé hiányos tartalmi részt is hamarosan felduzzasztják annyira, hogy ezen a téren se legyen miért szégyenkeznie.

About Author