A Rossz Osztag választ adhat a Skywalker kora legfőbb kérdésére

Elindult a Rossz Osztag harmadik évada a Disney+-on. A záróévadot nyitó három rész mindjárt egyből olyan kérdésekre adott választ, amit nemcsak az animációs széria eleje óta, hanem egészen a kilencedik epizód, a Skywalker kora óta fennállnak. Nevezetesen a széria elkezdte szépen felvezetni azt a történetszálat, amelynek következtében megszületett Snoke, Palpatine klóntestben tért vissza az Exegolon és hovatovább Rey is a világra jött. Mindezekbe pedig korábban már A Mandalóri is bekapcsolódott, mintegy köztes átmenetként. De hogyan kapcsolódik Palpatine visszatéréshez a Tantiss-hegy és Omega vagy netán Grogu vére?

A Tantiss-hegy klónozói és Omega vére

A Rossz Osztag már a széria elejétől kezdve elkezdte felvezetni a kaminói klónozók munkáinak továbbélését a Galaktikus Birodalomban. Ebben kulcsfontosságú a Tantiss-hegy belsejében létrehozott titkos klónozó létesítmény. A hely a Legendákban leginkább Timothy Zahn eredeti Thrawn-trilógiájából ismert. A Wayland bolygó tantissi létesítményében őrizték az uralkodó klónozó hengereit, amellyekkel Thrawn főadmirális új klónhadsereget hozott létre és ugyancsak itt tevékenykedett az őrült sötét jedi klón, Joruus C’baoth is. A kánonban azonban nem A Jedi visszatér utáni időben, hanem a 66-os parancsot követő években vált jelentőssé. Míg az első évad fináléjában csak felbukkant a hegy, addig a második évadban már komolyabb szerepet kapott. Itt megtudhattuk, hogy ide szállították át a Kaminóról a klónozó kutatásokat és az életben maradt kaminói tudóst, Nala Se klónozót. A létesítményt egyszerre őrizték klónkommandósok és újonnan létrehozott birodalmi rohamosztagosok is. A birodalmi klónozás vezetője Dr. Royce Hemlock pedig új klónozó kísérletekbe kezdett. Hemlock egy félelmetes, hidegvérű, racionalista, számító figura, ilyeneket leginkább az Andorban láthattunk a Birodalom soraiban, egyúttal egyfajta Josef Mengele is a Star Warsban. A második évadban azt is megtudhattuk, hogy A klónok háborújában látott zillo sárkányt is a Tantisson klónozták tovább. Az évad fináléjában pedig szintén ide szállították a birodalmi fogságba került Crosshairt és Omegát.

A harmadik évad itt vette fel a fonalat. Az évad első és harmadik része foglalkozott Omegáékkal, a második kicsit kilógott, mert az Hunter és Wrecker kalandjaira fókuszált. Az első rész már önmagában nagyon nyomasztó, baljóslatú lett. Részletesen bemutatták, hogy Omega miként élte meg a birodalmi fogságot. Az epizód több szempontból is megidézte az Andor első évadában látott Narkina 5 haláltáborának nyomasztó és ingerszegény környezetét. Omega több, mint 160 napot töltött fogságban a Tantisson, ennyi idő telhetett el az első részben, illetve az epizódok között. Erre utalt a hajának hosszúsága és a strigulák, amelyeket a börtön falára rajzolt, hasonlóan, mint Rey a Jakkun. A két epizód azt is bemutatta, hogyan alakult Omega és Crosshair kapcsolata, amely ellenségesből fokozatosan baráti és bizalmi kapcsolattá fejlődött. Külön érdekes volt Omega és klón nővére, Emerie Karr viszonya. Emerie amolyan jobbkeze Hemlocknak, ám ezzel együtt az őrült tudós tulajdona, kreálmánya is. A nő egyszerre próbálta segíteni Omegát a maga módján, de ugyanakkor nem tudott szembeszállni a Birodalom és Hemlock akaratával.

Mégis az epizódok legérdekesebb része az volt, hogy végre kiderült, mire is kellett a Birodalomnak Omega és milyen kísérleteket végeztek a Tantiss-hegyen. Részletesen bemutatták, hogy Nala Se és Emerie különböző génkísérleteket hajtanak végre, amelyhez a klónoktól – köztük Omegától – vett vérmintákat használták fel. Nala Se folyamatosan szabotálta a kutatást, így az Omegától levett vért mindig gyorsan megsemmisítette. A kaminói nő tudta, hogy Omega vére különleges, nem olyan, mint az átlag klónoké. Hemlock ugyanis azzal kísérletezett, hogy egy magas midiklorián tartalmú (M-szám) donor vérét kombinálják a klónok vérével, egy magas M-számú klónalanyt létrehozva. Ehhez azonban egy olyan klónra volt szükség, amely képes befogadni a donor vérét, degeneráció nélkül. A kísérlet azonban sorra meghiúsult, mert erre az átlag klónok, de még Crosshair vére is alkalmatlannak bizonyult, Omegáé viszont nem. A lány ettől volt olyan különleges klón és Nala Se ezt végig tudta. A klóntest vagy inkább ez a mesterséges genetikai kreálmány viszont egy célt szolgált, amelyet Nekromanta projektként (Project Necromancer) emlegettek, azaz Palpatine visszatérését, akár a halálból is. Ez viszont előre vetítette azt, hogy a Sith Nagyúr miként térhetett vissza a Skywalker korában.

Mindezt csak alátámasztotta, amikor az évad harmadik részében maga Palpatine is ellátogatott a Tantiss-ra ellenőrizni a kutatások eredményességét. Hemlock be is mutatta neki a szigorúan őrzött klónozó hengereket, amelyek képesek voltak előállítani valamiféle klóntestet a kevert vérmintákból. Palpatine örömmel nyugtázta az eredményeket és jutalmul a Birodalom teljes támogatását adta Hemlocknak. A Legendákban ezeket Spaarti hengereknek nevezeték, itt (egyelőre) nem nevezték meg ezeket. Rendkívül izgalmas, hogy a Rossz Osztag ilyen módon magyarázza meg a zárótrilógia egyik legtöbb kérdését felvető mozzanatát, azaz Palpatine visszatérését. Az itt látott Nekromanta projektet azonban nemcsak a Rossz Osztag, hanem már A Mandalóri is elkezdte felvezetni korábban vagy inkább párhuzamosan.

Grogu és Pershing doktor kísérletei

Az első élőszereplős Star Wars sorozat, A Mandalóri már az első évadtól kezdve felvezette a Birodalmi Maradványok klónozó kísérleteit. A sorozat elején a birodalmiak bérelték fel a mandalóri fejvadászt, Din Djarint, hogy hozza el nekik élve a kis Grogut. Djarin teljesítette a feladatot, ám szembeszegült Birodalommal és saját fejvadászcéhével is, amikor megmentette és magához vette csöppséget. A birodalmi kliens és Dr. Penn Pershing ugyanis Grogu vérét felhasználva akartak kísérletezni. Ennél többet csak a második évadban, a széria 12. fejezetében árultak el, amikor Djarin, Cara Dune és Greef Karga egy titkos birodalmi létesítményt szabotáltak a Nevarrón. A bázison klónozást folytattak Pershingék, ahol tartályokban furcsa alakokra bukkantak. Egy holoüzenetben Pershing arról beszélt, hogy a Grogutól levetett magas M-számú vért próbálták beinjekciózni a kísérleti alanyokba. A tartályban látott természetellenes szörnyszülöttek ennek az eredményei lehetettek. Pershing eljárása tehát hasonló lehetett, mint amit Hemlock művelt a Tantisson. Fontos megjegyezni, hogy Pershing egyenruháján pont olyan kaminói klónozó embléma volt, mint amilyet a Tantisson is viselt Emerie. Gideon később újból elfogta Grogut, de hála Din Djarinék mentőakciójának és Luke Skywalker közbelépésének hamar kiszabadították a csöppséget. Pershing így nem tudta befejezni a kutatást Gideon moff számára, mert Grogunak lába kélt, őket pedig elkapták és átadták az Új Köztársaságnak.

Pershing a harmadik évadban már az Új Köztársaság amnesztia programjában állt a „jók” oldalán. Úgy tűnhetett, hogy a volt birodalmi klónozó végleg felhagyott korábbi tevékenységével, de Gideon kommunikációs tisztje, Elia Kane hadnagy bíztatására újra nekifogott volna kutatásainak, ha a nő nem buktatja le az Új Köztársaság előtt. Pershinget egy agymosó eljárásnak vetették alá, Kane viszont tovább tevékenykedhetett az Új Köztársaságon belül, titokban a Birodalmi Maradványokat szolgálva. Az eredménye meg is lett: Gideon moff megszökött az Új Köztársaság fogságából és titokban klónozást folytatott a Mandalore-on. Mindezt az Árnyéktanács tagjaként. A titkos tanács a Birodalmi Maradványok legfőbb vezetőiből, hadúrjaiból állt, köztük Thrawn főadmirális jobbkeze, Gilad Pellaeon kapitány vagy Brendul Hux, a későbbi Első Rend tábornoka, Armitage Hux apja.

A Mandalóriban látott tanácskozáson látszik, hogy a felek nem mindenben értettek egyet. Míg Pellaeon egyértelműen Thrawn visszatérésében látja a Birodalom feltámadását, addig mások szerint nem ez a fontos. Itt is említésre került azonban a Nekromanta projekt, amely az Árnyéktanács legfőbb célja lehet. Gideon ezzel kapcsolatban szembekerült Pellaeonnal, aláásva Thrawnt is, amikor azt javasolta, hogy itt az ideje új vezetőség felé nézni. Hux azonban erre válaszolta azt, hogy a Nekromanta projekt pont ezt a célt szolgálja, amire már ekkor jelentős erőforrásokat különítettek el. Gideon ennek ellenére elárulta az Árynyéktanácsot, Palpatine vagy Thrawn visszatérésének elősegítése helyett titokban saját erőérzékeny klónokat igyekezett létrehozni, hogy így átvegye az uralmat az galaxis felett. Törekvéseit az ellene összefogó mandalóriak Bo-Katan vezetésével meghiúsították, majd végeztek Gideonnal és seregével. Az Ahsokából már tudjuk, hogy Thrawn főadmirális sikeresen visszatért évtizedes száműzetéséből és hamarosan a Birodalmi Maradványok élére állhat. Várhatóan hódító hadjáratokba kezd majd az Új Köztársaság ellen, csakúgy, mint a Legendákban. Kérdés, hogy ehhez a kánonban is klónhadsereget, vagy valamilyen mást, netán éjnővér mágiát használ-e? Erre a Mandóverzum következői szériái és új filmjei adhatnak majd választ. Ahogy arra is, hogy a Nekromanta projekt miként folytatódik tovább Brendol Hux irányítása alatt, amely végül az Első Rend idején éri el célját.

Palpatine klónjai, Rey és Snoke

A zárótrilógia egyik legjobban kritizált mozzanata volt Snoke gyors elhalálozása és Palpatine „váratlan” visszatérése a fináléban. Való igaz, hogy míg Az ébredő Erőben Snoke egy misztikus, titokzatos főgonosz (vagy csak a szegényember Palpatine-ja) képében bukkant fel, addig Az utolsó Jedikben már jóval fontosabb szerepet kapott. Mégis a nyolcadik epizódban egy huszárvágással végeztek az Első Rend legfőbb vezérével, így kiléte továbbra is homályban maradt. A Skywalker korában pedig helyét a halálból visszatért Palpatine vette át, akinek felbukkanása ilyen módon véletlenszerűnek, vagy legalább is előkészítetlennek hatott a nézőknek. A Skywalker kora készítői, mint J.J. Abrams és Chris Terrio azzal a bizonyos, mára mémmé vált „Palpatine valahogy visszatért” mondattal oldották meg a magyarázatot, amely azért elég sovány vigasz volt. A zárótrilógia filmjei nem magyarázták meg komolyabban ezeknek a főgonoszoknak a hátterét, na nem mintha az előzményfilmek vagy a klasszikus trilógia mindent kifejtettek volna. A részletek mindig is a kiegészítő könyvekből, képregényekből és a filmekhez kapcsolódó sorozatokból derültek ki.

A Skywalker kora annyiban magyarázatot adott Snoke-ra, hogy őt bizony Palpatine hozta létre. A film elején láthatóak is voltak az Exegol klónozó tartályaiban további Snoke-testek. A filmben Palpatine is egy klóntestben tért vissza, amely viszont létfenntartó berendezésekre szorult, tehát alapvetően életképtelen volt. Ahhoz, hogy teljes erejében „feltámadjon” kellett Rey és Ben Solo közbenjárása. További kérdésekre először a Lucasfilm Story Group oszlopos tagja, Pablo Hidalgo adott válaszokat képes enciklopédiájában. Hidalgo itt Snoke faját egy mesterségesen létrehozott genetikai strandcastnek, magyar fordításban természetellenes borzalomnak nevezte. A strandcast egy olyan mesterséges genetikai konstrukció, amely önálló tudattal rendelkezik, de nem klón. Hidalgo szerint Snoke is önálló, szabad akarattal rendelkezett, de tetteit és céljait Sidious vezérelte. Palpatine ilyen strandcasteket próbált létrehozni jó sok sith alkímiával, amelybe tudatát átültetve a halála után is tovább élhet.

A Skywalker kora regényváltozata erre magyarázatot is adott. A regény szerint Rey apja, (A Sithek árnyéka könyvben meg is nevezett) Dathan is egy ilyen strandcast volt. Palpatine ugyanis még életében képes volt tökéletesíteni mestere, Darth Plagueis technikáját, így az Erő Sötét oldalának segítségével a halál után is megőrizte tudatát. A császár még jóval az uralkodása alatt előkészítette a tervét, az endori csata idején már várta egy klóntest az Exegolon. Amikor Vader belevetette őt a Halálcsillag aknájába, a császár tudata a zuhanás közben áttranszformálódott ebbe a klóntestbe és tovább élhetett. Legalábbis amennyire a klóntest engedte. Az ugyanis nem bírta el a császár tudatát és hamar károsodott, ronccsá változott és létfenntartó gépek segítségére szorult, amelyet a Skywalker korában is láthattunk. Palpatine leghűségesebb követői tehát azon fáradoztak, hogy olyan strandcasteket kreáljanak, amellyel a császár és a Birodalom is fennmaradhat. A Nekromanta projekt pedig minden bizonnyal ezt a célt szolgálta, amely elsősorban Brendol Huxnak, másodsorban Pershing doktornak, kezdetei pedig nagy valószínűséggel Hemlocknak köszönhető. Ezek a tudósok, birodalmiak a maguk módján mind ilyen strandcasteket hoztak létre. Az első próbálkozásokat láthattuk most a Rossz Osztagban. Hiába, a Sötét oldal már csak ilyen természetellenes.

A sok évtizedes kísérletezésnek végül olyan eredményei lettek, mint Snoke, vagy akár Rey apja. Dathan egyébként meglehetősen életképes strandcast lett, de Palpatine számára kudarcnak bizonyult, mert nem volt erőérzékeny. Így a férfi nem lehetett megfelelő Palpatine tudatához és a Sötét oldal használatához. A tökéletes alanynak végül a titokban született unokája, Rey bizonyult. Maga a strandcast kifejezés egyébként nem volt ismeretlen a galaxis lakói számára. A Mandalóri első évadában Din Djarin és Kuiil mikor Grogu kilétéről vitáztak Djarin felvetette, hogy a gyermek is lehet egyfajta strandcast, amelyet valamiféle génfarmokon kreáltak. Vagyis a Birodalom későbbi éveiben vagy az Új Köztársaság korában már a galaxis átlag polgárainak számára is ismertek voltak az ilyen genetikai kísérletek, míg a Rossz Osztag idején ez még szupertitkos volt. A Rossz Osztag és A Mandalóri még nem értek véget, így elég valószínű, hogy a későbbi epizódok ezekre választ adhatnak.

Igen, elsőre légből kapott ötletnek tűnt az, hogy Palpatine csak úgy a semmiből visszatért a Skywalker korában. De ne felejtsük el, hogy ugyanilyen kontextus nélküli volt a klónháború említése annak idején az Egy új reményben. Ezeket csak jóval később magyarázták meg, könyvek, újabb filmek és sorozatok formájában. Csak idő kérdése, hogy a zárótrilógia hézagjait is befoltozzák. A Rossz Osztag és A Mandalóri jó úton haladnak efelé.

About Author