Hosszú út a Jakkura. Elolvastuk a Star Wars: The Battle of Jakku képregénysorozatot

2024 októbere és 2025 januárja között futott az Alex Segura által írt Star Wars: The Battle of Jakku című képregénysorozat. A történet az endori csata utáni egy év eseményeit dolgozza fel egészen a polgárháború utolsó csatájáig, a Jakkunál vívott ütközetig, régi és új szereplőket egyaránt felvonultatva. Most ezt a történetet fogjuk bemutatni.

A Birodalom még kitart

Alex Segura belépője a Star Wars világába a 2020-as Star Wars: Poe Dameron: Szabadesés című regény volt. Ezt követte négy évvel később a mostani cikkem tárgyát képező képregénysorozat, a Marvel által kiadott 12 füzetes Star Wars: The Battle of Jakku képregény. A képregény rajzolásáért, Leonard Kirk, Jethro Morales és Stefano Raffaele feleltek. Az író arra vállalkozott, hogy elmesélje mi történt az eredeti trilógia korának hőseivel a Galaktikus Polgárháború utolsó évében. A régi hősök mellett természetesen új hősök és gonosztevők is megjelennek a Battle of Jakku képregénysorozat lapjain.  

Bár az endori és a jakkui csata közötti egy év eseményeiből az Utóhatás és az Alphabet-osztag trilógiák sok mindent bemutattak, de én mégis örültem, hogy Segura képregénye ezt az időszakot fogja bővíteni. Mivel pedig a Marvel kronologikusan halad az eredeti trilógia hőseit középpontba helyező ongoing képregényeivel, logikus is volt, hogy a sorozat ebbe az időszakba fog tartozni. Az író a 12 füzet történetét a Star Wars: Uprising mobiljátékra építette fel – ez 2015 és 2016 közt volt elérhető – természetesen jelentősen átdolgozva és kibővítve. Az események középpontjában az Anoat-szektort – itt található a Bespin – uraló birodalmi kormányzó, Ubrik Adelhard és az ellene vívott harc áll. Ezen írói döntésének kifejezetten örültem, ahogyan annak is, hogy a képregény próbál a Star Wars majd mindegyik korszakához valamilyen módon kapcsolódni.

A sorozat pozitívuma emellett az is, hogy jól bemutatja azt, hogy a Birodalom összeomlásával miként radikalizálódnak tovább a birodalmiak. Jó volt arról is olvasni egy kicsit, hogy hogyan dolgozzák fel a lázadás katonái az endori győzelem után azt a tényt, hogy a háború még ennek ellenére is folytatódik tovább. Az olvasók emellett betekintést nyerhettek abba is, hogy a különféle alvilági szervezetek és szekták, mint a Kijimi Fűszerfutárok és az Üresség Akolitusai miként próbálják kihasználni a kialakult hatalmi vákuumot a saját javukra. Segura továbbá azt is felvillantja, hogy Leia Organa Solo és Mon Mothma számára milyen nehézséget, lelki terhet jelent az Új Köztársaság megszilárdítása ebben az átmeneti időszakban. Szintúgy pozitívan tudom értékelni azt, hogy a The Battle of Jakku kisebb-nagyobb mértékben ugyan, de egyszerre folytatja az eredeti trilógia hőseinek, Luke-nak, Leiának, Landónak és Csubakkának, illetve a csak a képregényekből ismert Doctor Aphrának és Beilert Valance-nak történetét is, így egyaránt folytatása a 2020-as Star Wars, Doctor Aphra és Fejvadászok képregényeknek.

Elveszett fókusz

A fenti pozitívumok mellett azonban számos olyan pillanata is van a képregénynek, amit én inkább a negatívumok közé sorolok, vagy rossz írói döntésnek tartok. Az egyik ilyen az, hogy a The Battle of Jakku sorozat egyszerűen túl sok karakterrel dolgozik. Ahogy már fentebb leírtam, szerepel benne az eredeti trilógia korszakának összes fontosabb hőse. Ám emellett sok új karaktert kapunk, illetve feltűnnek szereplők más művekből is. Az antagonisták oldalán a főszerepet a már említett Ubrik Adelhard moff, valamint Reyna Oskure, az Üresség Akolitusainak egyik ügynöke kapta. Rajtuk kívül azonban feltűnik az Utóhatás-trilógiából ismert Rae Sloane főadmirális, Gallius Rax és Randd nagymoff is. Emellett pedig sok új szereplőt is kapunk, akik közül a legtöbb szerepet a felkelő pilóta, Rynn Zenat kapta. Nem egyszer megtörtént a képregényben, hogy a történet bevezetett egy új karaktert csak azért, hogy meghaljon, vagy ad hoc előrántott valakit a kalapból fontos szerepben feltüntetve.

Emellett a történet önmagával is ellentmondásba került. Ennek egyik példája az az, amikor Luke az első történetszálban – Insurgency Rising – megérkezik Adelhard csillagrombolójára megmenteni a bajba jutott lázadó kommandósokat. Ez sikerül is, csak utána kiderül, hogy Luke-nak nincsen saját űrhajója, amivel elmenekülhetne a birodalmi hadihajó fedélzetéről. Egy másik példa erre pedig az, amikor Mon Mothma a második történetszálban – Republic Under Siege – a Scepter nevű Imperial-osztályú csillagrombolót szupercsillagrombolónak nevezi. Kínos bakik, hogy finoman fogalmazzak. Szintén komoly probléma az, hogy sok ponton Chuck Wendig Utóhatás-trilógiájának is ellentmond a történet. (Vitatható, hogy ez probléma vagy épp előny – a szerk.)

Szintúgy komoly gondnak tartom, hogy ahogyan halad előre a történet, úgy lesz az egyre csak bonyolultabb és bonyolultabb. A kezdés, amikor szépen felállnak a szereplők és a felek a történet sakktáblájának két oldalára, ígéretes, ez után azonban a történet élvezhetőségén nagyon sokat rontanak az indokolatlan drámai csavarok. Ezzel Segura nemhogy nem érte el, hogy a képregény története feszítően izgalmas legyen, hanem épp az ellenkezőjére sikerült. Egy idő után már csak fogtam a fejem az újabb meglepőnek szánt fordulaton, nagy leleplezésen és drámai halálon vagy áruláson. Egyes események ad hoc jellegűsége pedig csak rontott ezen.

Összességében tehát én azt tudom mondani, hogy a Star Wars: The Battle of Jakku képregénysorozat, bár ígéretesen indult, de sajnos csalódás lett számomra. Az író ahhoz képest, hogy csak 12 füzetet kapott, túl sokat akart. Sok volt az ellentmondás más művekkel, és az ad hoc jellegű esemény is. Az Ubrik Adelhard által jelentett fenyegetés is túlzottan fel lett nagyítva, az pedig, hogy az Új Köztársaság mindvégig azzal küzd, hogy sosincs elég katonája, már nem hogy nevetséges, hanem szánalmas volt. Pozitívumként a rajzolást tudom említeni. Annak a minősége mindvégig konzisztens és jó volt annak ellenére, hogy három rajzoló dolgozott a képregénysorozaton. Meg kell említenem még pozitívumként azt is, hogy Segura képregénye sok olyan karaktert ábrázolt, akik korábban csak könyvekben jelentek meg.

About Author