Grievous tábornok miért nem tudta használni az Erőt?

Mivel az Ahsoka sorozat kapcsán sok olvasónkban és nézőnkben egyaránt felmerült a kérdés, hogy mitől is lesz valaki Erő-érzékeny, s bár már körbejártuk a témát, most egy konkrét felmerült kérdésre reflektálnánk: Grievous tábornok tudta volna használni az Erőt?

Az Erő misztikuma

Az Erő az a misztikum ami többek között oly egyedivé, oly felismerhetővé varázsolja a Star Wars univerzumát, s majdnem minden rajongónak megvan a saját elmélete róla. Az előzménytrilógia a midikloriánok segítségével próbálta a fizikaibb síkon is magyarázni, de ez érthetően megzavart sok rajongót, és már ekkor sem volt egyértelmű, hogy a midikloriánok száma, a tehetség vagy a vérvonal mennyiben befolyásol bármit is vele kapcsolatban. A Legendákban is egyértelműen megfigyelhető volt, hogy egyes fajok sokkal fogékonyabbak rá, mint mások, ilyenek voltak például a twilekek vagy a togruták. Ez természetesen a kánonban is jelen van és szintén felvet pár kérdést. Mindkét vonalon vannak olyan fajok (vuki) és csoportosulások is, akik vagy vallási (Whillek Őrzői) vagy természeti úton nagyon közel álltak az Erőhöz, vagyis ahhoz amit ők annak tartottak, neveztek, de ezek esetében sem állandó, sőt kifejezetten össze-vissza, hogy egyáltalán milyen mértékű ez a kapcsolat.

Így marad az egyetlen logikusnak tűnő választóvonal az Erő használatban, ami nem más mint az egyén, illetve az ő döntései. 

A Jedi Renden belül például ott voltak a felderítők, akik kifejezetten az Erőre fogékony gyermekek nyomában járták a galaxist és saját döntésük alapján jegyzékbe vették őket vagy rögtön elvitték a Templomba. Persze voltak, akiket a szüleik önként ajánlottak be, ők jellemzően a szegények sorából jöttek; ez nem is annyira az Erőben való hit, mint inkább a jobb élet reménye hajtotta döntés volt. Egy bolygó azonban minél távolabb esett a Köztársaság magjától, annál kisebb esélye volt annak, hogy a kellő időben odajut egy felderítő. Arról nem is beszélve, hogy a technikai fejlettség is szükséges volt egy esetleges utaztatáshoz, vagy különböző faji adottságok új technikák kifejlesztését igényelték (vegyük például csak Plo Koon maszkját), esetleg meg kellett győzni a galaktikus közöst sem beszélő helyieket, hogy engedjenek el az ismeretlenbe egy gyermeket. Mivel a jedik ritkábban jutottak el ilyen helyekre, így ezeken a területeken még inkább csak a mesékben léteztek, mint galaktikus jótevők, akik, ha hiszel bennük eljönnek, hogy megsegítsenek. 

A múlt válaszokat rejt

Grievous tábornok, eredeti nevén Qymaen jai Sheelal, a Kalee nevű bolygón született, a Vad Űr (feltérképezetlen terület) mélyén. A Köztársaságtól való távolság mellett a planéta ráadásul teljesen fejletlen volt, népe, a kaleesh pedig egyszerű, hüllő beütésű humanoidokból állt. Grievous bolygóját a yam’rii, más néven a huk nevű rovarszerű faj tartotta rettegésben már jóval születése előtt is. A céljuk annyi volt, hogy a náluk fejletlenebb és tehetetlenebb fajt rabszolgasorba kényszerítsék, ahogy tették azt már sok más bolygóval. A kaleesh-ek persze igyekeztek visszavágni és rövid idő alatt könyörtelen, harcos néppé fejlődtek. Csakhogy nem volt egy igazi vezetőjük, ugyanis az egyes családok külön törzsekbe tömörültek. Grievous volt az, aki egészen fiatalon összefogta őket és kivételes tehetségével, agresszivitásával és taktikusságával végül vissza tudta verni a hukokat. Ebben a Legendákban segítségére volt Ronderu nevű szerelme is, aki azonban végül hősi halált halt – Grievous ekkor dobta el eredeti nevét, és vette fel azt, amit később az egész galaxis megismert és rettegett. 

Grievous azonban egy olyan világban nevelkedett ahol mindent az erőszak irányított, így mikor visszaverték a yam’rii-kat ő utánuk vezérelte seregét és majdnem teljesen kiírtotta őket bosszúból. Ezen a ponton azok a jedikhez fordultak, akik az ő oldalukon szálltak harcba és így Grievous veszített. Bolygóját, mint támadó felet, a Köztársaság szankciókkal sújtotta, minek következtében akkora éhezés következett, hogy Grievous a Bankár Klánhoz fordult. A gyilkos bérencük lett, cserébe azok segélyeket juttattak a Kalee-ra. Dooku és Sidious is a Klánnak végzett munkája miatt ismerték meg, majd felrobbantották, a merényletet pedig a jedikre kenték, akiket amúgy is annyira gyűlölt. Ezt követően vállalta, hogy újjáépítsék, de titokban módosítottak az agyán és az emlékein is. Onnantól kezdve már tényleg csupán a bosszú éltette.

A három akadály 

A kánonban elvileg az egész nagyjából ugyanígy történt, csupán Ronderu neve nem volt még sosem megemlítve, illetve a végén a merénylet körülményei nem tisztázottak, sőt egyelőre inkább úgy tűnik, az a kánonban elmaradt, és simán önként vállalta a procedúrát a fejlődés reményében. Valószínűleg Dookuék elhitették vele, hogy csak így emelkedhet felül a jediken, ő pedig fokozatosan átalakult, ahogy arról A klónok háborújában látott szobrai tanúskodnak. (A másik verzió, hogy még ezután is felrobbantották, viszont ez még körülményesebben hangzik.) De még ha az egész csak egy hamis emlék számára szobrostul, akkor is a mindkét történet lényege az, hogy Grievous teljesen megveti magát az Erőt, a jediket és az egész Köztársaságot annak minden elvével. Erre valamilyen szinten persze megvan minden oka is. Ez az elemi elutasítás már önmagában keresztbe tesz annak, hogy ő egyáltalán megpróbáljon kapcsolódni az Erőhöz, vagy bármilyen formában nyitott legyen rá. Mint tudjuk voltak olyan jedik is, például Luke Skywalker, akik életük egy pontján teljesen elvágták magukat az Erőtől, tehát a kapcsolat döntés kérdése is. Ha valaki egyáltalán nem nyitott, sőt kifejezetten ellenséges, akkor sosem fogja érzékelni. Bár Grievoust eredetileg lenyűgözték a mesék, az átélt csalódás valószínűleg jóval nagyobbat nyomott a latban.

A másik probléma a fejlesztéseiből adódik. Az Erő alapvetően az élő dolgokkal tud kapcsolódni, Grievous tábornok teste azonban nehezen mondható ilyennek. Ezen a ponton persze bejön a kérdés, hogy egy test meddig számít élőnek és meddig nem, például Vader esetében is mi a helyzet. (A Legendák Legacy of the Force: Betrayal kötetében a jórészt szintén gép Lumiya űrnő pl. kifejtette Jacen Solónak, hogy sem ő, sem Vader nem lehetett volna sith mester, mert ahhoz kevés élő szövet volt bennük. – a szerk.) Vadernél nagyjából fele-fele az arány, Grievousnél viszont csupán tíz százalék az élő rész. 

A harmadik tényező pedig Grievous egyik legfontosabb belső tulajdonsága, méghozzá az, hogy mindkét verziója technológia-mániás. Ez köszönhető annak, hogy mikor kilépett a nagyobb galaxisba lenyűgözte őt annak előrehaladottsága, s leginkább a fegyverekben látta a legtöbb lehetőséget céljaihoz, s egyfajta megszállottukká vált, ahogy a saját fejlesztéseivé is. Mindenáron bizonyítani akarta, hogy az Erő legyőzhető a technika által, s nem volt hajlandó elfogadni annak jóval a fizikai síkon túlmutató létezését. 

Ezen hármas kombó együtt teljesen kizárja az Erő-használatát, de már külön-külön is eléggé ellehetetlenítik azt. De még ha Dooku meg is próbálta volna kiképezni, Sidious akkor is likvidáltatta volna, ahogy tette Ventress esetében is, előtte pedig titokban úgysem tarthatták. Valószínűleg egyébként is túl sok lelki akadályt kellett volna felnyitnia és legyőznie magában, mindezt egy olyan mesterrel aki magával sem tudott egykönnyen rendezni ilyesmiket. 

Így tehát a válasz, hogy Grievous tábornok lehetett volna Erő-használó, de saját döntései és életfelfogása, illetve nála nagyobb külső erők miatt ez nem válhatott valóra. Sabine Wren is csak azok után tudott élni vele, hogy legyőzte, Kanan szavaival élve a „mandalóri makacsságát“, és rendezte magában a viszonyát a múlttal. Az Erő használatának feltételei mindenkiben ott rejlenek, csupán vannak akik elutasítják, nem értik, megvetik vagy tehetségtelenebbek, esetleg mindezek összessége.

About Author