A Legendák folytatássztorija
A Legacy of the Force első kötete a folytatástrilógia fényében
A Star Wars csoportokban gyakran felmerül, hogy a folytatástrilógia filmjeit Timothy Zahn Thrawn-trilógiájához hasonlítják, azt a történetet kérik számon J. J. Abrams és Rian Johnson filmjein. E megközelítés véleményem szerint hibás, a Thrawn-trilógiát helyesebb a Mandóverzum sorozataival összevetni, míg a folytatástrilógia legjobb Legendák-párhuzamának a Legacy of the Force sorozat számíthat.
A folytatástrilógia filmjei Yavin után 34–35-ben játszódnak, ha ezt az időszakot rávetítjük a Legendákra, ott két nagy történetfolyam közé kerülünk, a Y. u. 25–29 között zajló yuuzhan vong háborúk, valamint a Y. u. 40–41 között játszódó II. galaktikus polgárháború közé. A két konfliktus közül egyértelműen utóbbival mutat hasonlóságot az VII–IX. epizódok története, nem egy galaxison kívüli idegen faj akarja megszállni a galaxist, inkább egy belső konfliktus zajlik, ami lényegében egy évet ölel fel. Az is hasonlít, hogy az események keresztüzében Han Solo és Leia Organa Sötét oldalra áttért fia áll, ott Ben, itt Jacen. A Legacy of the Force persze nem trilógia, egy jóval nagyszabásúbb, több karaktert mozgató, összesen kilenc kötetes sorozat. A története szervesen illeszkedik a „megszokott” Star Wars világba, éppúgy emlékeztet az előzménytrilógiára, mint a klasszikusra, vagy éppen a legkorábbi Legendák-képregényekre, kötetekre. A sorozatot három szerző jegyzi, Aaron Allston, Karen Treviss és Troy Denning, mindhárman belerakták saját kiskedvenceiket történeteikbe (Allston Wedge Antillest és családját, Treviss a mandókat, Denning pedig Saba Sebatyne mestert vagy Nek Bwua’tut, a „bothan Thrawnt”), ám mégis egységes történetet írtak. Az első kötetet, mely a Betrayal címet viseli, Allston jegyezte, ez vezeti fel lényegében a sorozat fő konfliktusát.
Hogy mi is ez? A yuuzhan vong háborúk során a galaxis egységesült az Új Köztársaságot felváltó Galaktikus Szövetség irányítása alatt, s némi kisebb konfliktusokat leszámítva beköszöntött a béke. Luke Skywalker és Mara Jade fia, a kis Ben is már 13 esztendős, s apjához hasonlóan jedinek tanul, a sokat látott, az Erő sokféle módját kutató unokatestvére, Jacen Solo szárnyai alatt. E békés helyzetet borítja meg egy távoli rokon, Thrackan Sal-Solo, Korélia minden hájjal megkent, gátlástan államfője, s a Koréliaiak mozgolódása. Sal-Solo igazi ellenszenves politikus-karakter, a regény és az éra egyik antagonistája. A függetlenségére büszke koréliai nép először csak nem akarja elfogadni a Szövetség korlátozásait, csak a juttatásait, később viszont nyíltan elszakad a közös galaktikus államtól, s más szakadár bolygókkal konföderációt alkotva újabb polgárháborúba taszítja a galaxist. Hasonlóan ahhoz, ahogy Dooku és szeparatistái is kiszakadtak, vagy ahogy a kánonban az Első Rend politikai szárnyát adó centrista bolygók tettek. Természetesen a többség nem akart véres polgárháborút, sem a Galaktikus Szövetség államfője, Cal Omas, sem főparancsnoka, Gilad Pellaeon (igen, az a Pellaeon!), sem a Korélia-rendszer miniszterelnöke, Aidel Saxan. Ám a béketörekvések kudarcosak, mert titokban egy sötét erő működik: a sith-ek örököse, Lumiya úrnő, aki legfőbb terve, hogy Jacen Solót megnyerje következő sith nagyúrnak. Mint tudjuk ez sikerült neki: Jacen, aki a békét és a rendet hajszolja, és aki mindenáron el akarja kerülni, hogy bekövetkezzen azon látomása, miszerint megöli nagybátyját, Luke Skywalkert, ebbéli vágyában Darth Caedusszá, a következő sith nagyúrrá vált.
Ne rohanjuk azonban ennyire előre! Az első kötet csak megágyaz a konfliktusnak, itt még van remény a háború elkerülésére, annak ellenére is, hogy a történetben barátok, családok kerülnek két külön oldalra. Han Solo együttérez saját népe függetlenségi vágyával, sőt Leiát is magával rántja, míg gyermekeik, Jacen és Jaina a Galaktikus Szövetség ügyén dolgoznak, ahogy Luke és családja is. Szétszakad az Antilles família is, Wedge a koréliaiak oldalán, lánya, Syal, illetve legjobb barátja, Tycho Celchu pedig a Szövetségért harcol. Pontosabban azért harcolnak, hogy minél kevesebb vérontással oldják meg a helyzetet, még ha közben felmerül annak a veszélye, hogy egymást kell megölniük a csatatéren. Kiábrándító, reménytelen helyzet. Számos Allstontól megszokott életszerű, olykor kifejezetten humoros pillanatokkal: talán a kedvenc részem az a regényben, amikor egy rövid ideig együtt kell dolgozniuk a két félnek, s Wedge és Tycho amolyan detektívekké avanzsálva próbálják megfejteni, kinek a megbízásából támadtak rá a békedelegációkra. Ám az is erős jelenet, amikor Hannak kell úgy ügyeskednie, hogy a harc során nehogy véletlenül megölje az őt támadó ellenséges pilótát, Syal Antillest. A kötetben tehát erős mind a politika (amolyan előzménytrilógiásan erős), illetve a hadakozás is, a vadászpilóták is bevetik magukat (amolyan klasszikus trilógiásan).
A másik jelentős szál Jacen Solo története. Jacen meglehetősen sajátosan látja a világot, nem ért egyet Luke Skywalker jedi tanaival, túlságosan doktrinernek tartja azokat. Machiavellistább lett és önfejűbb, ám nem lett még gonosz. Hajtja a saját végzete, a látomásai, amely során nyomozni kezd egy titokzatos sith után, aki később önmaga lesz. Ez a történetfolyam újabb hasonlóságokat mutat a folytatástrilógiára: Luke és unokaöccse közötti feszültség, a bizalom megrendülése, az unokaöccs önfejűsége épp úgy fontos szerepet kap a történetben, mint Az utolsó Jedikben is látott Erő-kivetülés. Itt a Sötét oldali erők hozzák össze az Erő-kivetüléseket, mely során Luke Skywalker kivetülése küzd meg Jacen projekciójával, míg Mara Jade fiának, Ben Skywalkernek a kivetülésével, méghozzá úgy, hogy minden harcoló fél azt hiszi, hogy ellenfele szerettének sötét oldali deformációja, hamis-képe. Nagyon erős jelenet ez is, ahogy az is, ahogy Jacent egyre jobban korrumpálják a finom sith machinációk.
Ha a kötetnek az igazi főhőseit keresnénk, akkor elsősorban Jacen és Ben, valamint Han és Leia lennének azok, akik mellé érdekes mellékszálként társul Wedge és Syal Antilles. Rajtuk kívül persze Luke Skywalker, Mara Jade és Jaina Solo is megkapják a maguk szerepét, bár Jaina elhalványul ikerbátyja mellett. Új karaktereket is kaptunk, akik közül talán az ifjú Nelani nőhet leginkább a szívünkhöz, ő képviseli a józan, tiszta, hagyományos jedi hangot, az egyre különutasabb Jacen mellett. Mindenesetre a nehéz, tragikus események mellett Allson életképei és elmés párbeszédei olykor-olykor humort és könnyedséget csempésznek a történetbe (különösen Han Solo és Leia kapcsán), ám tudjuk, hogy e regény csupán a vég kezdete, egy olyan tragikus eseménysoré, amely Jacen bukásához, s a legvégén halálához vezet.
About Author
