Egymás mellett élni a yuuzhan vong fajjal? – A Final Prophecy regény
A yuuzhan vongok bevezetésével egy különleges ellenséget kreált a New Jedi Order sorozat: egy faj, egy kultúra, amely teljesen más, mint az ismert galaxisban élők. Vagy mégsem?
A Greg Keyes által írt Final Prophecy egy egész rövid kötet, ám annál fontosabb része a 19 kötetes New Jedi Order sorozatnak, ugyanis a háború lezárásához, a katartikus fináléhoz nélkülözhetetlen témát boncolgat: lehet-e békés együtt élés két ennyire eltérő kultúra között? A kötet az utolsó előtti regény, lényegében alapozás James Luceno The Unifying Force című regényéhez, a fináléhoz. Az talán a Star Warst ismerve nem túl nagy szpoiler, hogy a Galaktikus Szövetség végül legyőzi a yuuzhan vongokat, sőt megtalálják a valamiféle békés együttélés módját, nem irtják ki az ellenséget. Ám ehhez hosszú és keskeny ösvény vezetett.
A regény előnye, hogy nem Luke Skywalker a főszereplője, sőt Luke, Mara Jade vagy Jacen Solo éppen csakhogy felbukkan benne. A Solo család más tagjai: Han, Leia és Jaina ugyan kapnak saját történetet, de talán itt is inkább Jaina sztorija emelhető ki, aki Wedge Antilles tábornokkal és a Twin Suns osztaggal kerül kutyaszorítóba a csatamezőn. Ez a szál kissé melléktörténet, és valamennyire hiányérzetet is kelt az olvasóban, ugyanis nagyon erősen indít: a Duro ostromával. A duros faj bolygóját még Kathy Tyers Balance Point című regényében foglalták el a vongok, és alakították át, nos, sokkal élhetőbbé, élőbbé. Az őslakók természetesen visszaakarták szerezni szülőbolygójukat, így többen csatlakoztak Wedge Antilles erre irányuló támadásához. Ez azonban csupán álca volt, egy trükk, hogy elvonja a vong csapatokat a stratégiailag fontosabb Fondorról, segítve Bel Iblis tábornok erejét. A duros parancsnok azonban – akinek Wedge nem mondhatta el, hogy mi a valós stratégiai cél – Wedge parancsát megtagadva csatát vállalt, melybe az egész flottát bele akarta rángatni. A koréliai pilótából lett tábornok azonban hű maradt parancsához és lényegében végignézte a parancstagadó duros erők lemészárlását.
Ez egy annyira erős jelenet és lelkileg megterhelő pillanat, amely végigkísérhetett volna az egész könyvön. Volt következménye persze, Lensi, a Zsivány osztag duros pilótája például úgy érezte Wedge elárulta népét, de kb. ennyi, a katonai parancsnokság gyorsan lezárta az ügyet és a regény innentől nem különösebben foglalkozott ezzel. Maximum annyiban, hogy később Wedge maga vált a cselek és csapdák áldozatává, s a kommunikációtól elvágva, magára maradva kellett helyt állnia a Bilbringi-rendszerben. A szorult helyzetben persze saját zászlóshajóját is kész volt feláldozni, hogy megmentse flottája többi tagját. Wedge lelki dilemmája azonban nem kapott nagy súlyt a könyvben, az egész durói incidenst jobban kidolgozhatta volna a regény. Mindenesetre érdekes volt Jaina és Wedge történetét olvasni, különösen mivel csatájukat a Bilbringi-nél vívták, és végigkísérte az itt elhunyt néhai Thrawn főadmirális árnyéka. Wedge és Jaina kutyaszorítóját a yuuzhan vongok új, a HoloNetet támadó fegyvere és a kommunikáció tönkretétele okozta, ami a háború szempontjából is jelentős fordulat lehetett volna. Ám mivel ez az utolsó előtti kötete a sorozatnak, a háború menetében ez sem okozott törést, s leginkább ez is Lando Calrissian hadiipari bevételeinek gyarapodását eredményezte.
Míg a másodlagos szálat Jaina, Wedge, illetve Han és Leia rövid története képezte, addig a fő sztori Tahiri Veilára, Corran Hornra, valamint három yuuzhan vongra fókuszált. Mondhatni valójában három és fél yuuzhan vongról beszélhetünk, Tahirit ugyanis korábban megkínozták és félig yuuzhan vonggá tették, hamis emlékek és személyiség beültetésével. E múlt több bizonytalanság és konfliktus csíráját hordozta magában: ugyan Tahiri szinte hősként és apafiguraként tekintett a pilótából lett jedilovagra, Corran eleinte bizalmatlan volt vele, míg a kis csapat tagja az a Nen Yim lett, aki részt vett Tahiri átformálásában, mely természetesen újabb feszültséghez vezetett. Corran és Tahiri párosa mindenesetre remekül működött a történetben, kellő humorral, élcelődéssel, törődéssel. Lényegében egy nem szokványos mester és tanítványa sztorit kaptunk. Igazán több Star Wars kötet tehette volna főhőssé Luke akadémiájának egyéb diákjait, bőven lett volna potenciál elmozdulni a Solo-Skywalker családtól, különösen a klasszikus triótól.
Ám a regény szereplői közül főként a vongokat kell kiemelnünk. Bár a korábbi kötetekben is fontos nézőpont karakterek lettek olyan vong szereplők, mint Tsavong Lah vagy Nom Anor, ők általában negatív figurákként, antagonistákként kerültek elénk. Ugyancsak negatívként indul a „formázó” kaszthoz tartozó (a különböző biofegyvereket és egyéb módosításokat készítő csoport) Nen Yim, de egyre közelebb kerül, mind az általa is megkínzott Tahirihez, mind hozzánk, olvasókhoz. Nen Yim egy klasszikus tudós karakter, a miértekre keresi a választ, ahogy csoportuk másik vong tagja, Harrar is, aki a papi rendből származik. A harmadik vong a titokzatos Próféta, aki komoly szektává szervezte a „,megszégyenültek” kasztját, a yuuzhan vong társadalom páriáit. A Próféta célt adott nekik, mely egy látomásban csúcsosodott ki: a titokzatos élő bolygó, a Zonama Sekot formájában. A magyar olvasók leginkább Greg Bear Az álmok bolygója című, magyarul is megjelent kötetéből ismeri a Sekotot, ám az igazi jelentőségét a yuuzhan vong háborúkat felölelő New Jedi Order sorozatban nyeri el.
A Corran és Tahiri társaságában a Zonama Sekotra érkező vongok is érzik ugyanis, ez a bolygó jelentheti a megoldást mindenre: a háborúra, a békére, népük sorsára, és a békés együttélésre. Nen Yim tudósként, Harrar pedig papként ugyanerre jut: a Sekot élővilága genetikailag nagyon hasonlít a yuuzhan vong élőlényekre, ám azokat mélyen áthatja az Erő, sőt a technológiával is szimbiózisban élnek. E felfedezés megválthatja vagy épp romba döntheti a yuuzhan vong társadalmat, vagy legalábbis az elitet. Míg a tudós és a pap karaktere egyre szimpatikusabbá válik hőseink és az olvasók számára, addig a Próféta egyre inkább kimutatja foga fehérjét: ő ugyanis nem más mint Nom Anor, a széria talán legjelentősebb gonosztevője, aki sikeresen vezeti sokáig félre a leggyanakvóbb jedilovagot, Corran Hornt is.
A történet fontos tanulságot hordoz magában: akkor is van bennünk közös, ha nagyon eltérő kultúrából jövünk, akkor is megtalálhatjuk a konszenzust, ha elsőre szögesen az ellenkezőjét gondoljuk. Ha képesek vagyunk megérteni egymást, kicsit megismerni a másik nézőpontját, kultúráját, közösen dolgozhatunk a békés együttélésért. A yuuzhan vongok hirtelen nem pusztító szörnyetegként állnak előttünk, hanem – legalábbis Nen Yim és Harrar – hasonló érző lényekként, akik kicsit másképp gondolkoznak. Ez a felismerés pedig a háborút követő rendezést is alapjaiban átformálhatja, legalábbis a Star Warshoz hasonló mesékben…
(A nyitóképen a Final Prophecy japán borítója. A kép forrása: Reddit)
About Author
