Minden út a Dantuinra vezet – ajánló a Sötét áradás: Támadás c. regényhez
Tsuyoshi Nagano borítórajza a Támadás japán borítójához.
A Maxim Könyvkiadó hatalmas fába vágta a fejszéjét Az Új Jedi Rend regénysorozat magyar megjelentetésével, s ezzel nemcsak a régi Star Wars rajongóknak tett kedvére, hanem a magyar Star Wars kiadás egy régi adósságának tett eleget. A Michael A. Stackpole által jegyzett Sötét áradás duológia is ennek a részét képezi – a sorozat 2. és 3. kötete –, mely eredetileg 2000-ben jelent meg az Egyesült Államokban, tehát egy több mint negyedszázados történetről van szó!
Úgy emlékszem Stackpole Sötét áradás (Dark Tide) duológiája volt az első (és második) New Jedi Order kötet, amit olvastam, s még 2022-ben cikket is írtam róla a Rebo.hu (akkor még blogos) felületén. Ki gondolta volna akkor, hogy mintegy három és fél évvel később magyarul is olvasni fogom Stackpole yuuzhan vongos kötetét!? Akkor a duológiát egyetlen írásban mutattam be, most viszont kifejezetten a Támadásról lesz szó, s igyekezem kerülni a nagy spoilereket.
Michael A. Stackpole a 90-es évek Star Wars történeteinek legendás írója, hozzá fűződik az X-szárnyúak képregény, illetve a könyvsorozat több kötete, valamint az Én, a jedi című könyv is, ahol korábbi hősét, a koréliai biztonságiból Zsivány-pilótává váló Corran Hornt a jediség ösvényére vezette. Ezek alapján talán senkit nem fog meglepni, hogy Stackpole ezúttal is előhúzza kedvenc karaktereit a kalapból, s a regény (illetve az egész duológia) egyik hőse a már idősebb, s komolyabb jedi és családapa Corran. S talán az sem váratlan fordulat, hogy a Zsivány osztag is az események sűrűjébe kerül, melynek parancsnoka immár – Wedge Antilles és Tycho Celchu „nyugdíjba vonulása” után – Gavin Darklighter. Rajtuk kívül természetesen a klasszikus hősök: Luke Skywalker, Leia Organa, Mara Jade, Lando Calrissian, illetve Jacen, Jaina és Anakin Solo is visszatérnek, ahogyan a Vector Prime-ban megismert tudós leányzó, Danni Quee is.
A regény lényegében ott veszi fel a fonalat, ahol a Vector Prime abbahagyta: a yuuzhan vong seregek megjelentek a galaxisban, a Dubrillion bolygó veszélyben, Leia pedig hiába próbál segítséget kérni az Új Köztársaság meglehetősen antipatikus bothai fura urától, Borsk Fey’lyától és hasonszőrű tanácsától, merev falakba ütközik. A Jedi Rend helyzete sem jobb, mint a korábbi kötetben, továbbra is éles az ellentét a megfontoltabb idősebb jedik, valamint a Kyp Durron körül csoportosuló fiatalok között, akik tudásuktól és hatalmuktól elbizakodottan csak ráerősítenek a pökhendi önbíráskodó jedik sztereotípiájára. Ezek közé sorolható Ganner Rhysode is, akit Luke a régi vágású Corrannal köt össze egy küldetés során, mindkettőjük nagy sajnálatára. A könyv egyik szála Corran és Ganner összecsiszolódása és a bimmieli tudósok felfedezése körül forog.
Míg Luke Skywalker és a Jedi Rend tudatában van a galaxison kívüli hódítók jelentette fenyegetésnek – Luke és Jacen el is utazik a Belkadanra kutatni a hódítók nyomában –, addig az Új Köztársaság vezetése alábecsüli ezt, legalábbis a politikai vezetők, mint Borsk Fey’lya. Szerencsére a hadsereg irányítói között egy másik bothai, Traest Kre’fey admirális, a Ralroost parancsnoka, illetve a hajóján szolgáló Gavin Darklighter ezredes és a Zsivány-osztag már nem veszi félvállról a yuuzhan vongokat. Kre’fey kifejezetten szimpatikus ebben a könyvben, egyik kedvenc karakterem a történetben. A Zsiványok sztorija ráadásul újfent szorosan összefonódik a Skywalker-családéval, ugyanis – s ez talán nem nagy spoiler – Luke Skywalkert követően unokahúga, Jaina Solo is a legendás alakulat pilótájává válik. A Vector Prime pilótaversenyének fényében nem meglepő ez a fordulat, s a Sötét áradás ebben is az előző kötet nyomán halad.
Jaina útja a kötet nagy csatájához, a Dantuinra vezet, ahogyan fivére, Jacen és Anakin is ott kötnek ki, ki később, ki hamarabb. Míg Jaina repülési képességei kapcsán építkezik Stackpole a Vector Prime-ban olvasottakra, addig fivérei esetében inkább belső vívódásaik, illetve az Erőhöz való ellentétes hozzáállásuk kapcsán mondható el ugyanez. Mindketten fontos leckéket tanulnak a küldetésük során, melyek ráadásul a későbbi sorsuk is felvillantja. (Annak tudatában, hogy a későbbiekben milyen irányba vitték el Jacen útját, különösen érdekes.)
A történet inkább építkezésnek fogható fel – több szálon is közelebb kerülnek hőseink a yuuzhan vongok megértéséhez, de még mindig nagyon idegenek (minden értelemben) –, mely az említett dantuini ütközethez vezet. Ez már-már egy nagyobb csatának fogható fel, bár még itt sem a főerők csapnak össze. A háborús helyzet mindazonáltal fokozódik. Azt is mondhatnánk, hogy a kötet inkább a további alapozást szolgálja, a hősök küldetései (akár Luke, akár Corran, akár a Zsiványok) leginkább a yuuzhan vongok és terveik megismerésére irányulnak, miközben saját belső konfliktusaikkal is meg kell küzdeniük (pl. Corran és Ganner vitája a jediség kapcsán, Jacen és Anakin útkeresései). Olykor kicsit mellékszál-jellegű, inkább karakterépítést szolgáló eseményeken időzünk el, bár ezek egész hangulatosak, mint például Mara és Anakin kalandja a dantuini őslakosokkal. A nagy háború kibontása kapcsán a talán lassabb tempó érthető, főleg ha azt nézzük, hogy egy duológia első kötetét olvassuk.
Mindazonáltal a kötet magában is megállja a helyét, a karakterek bejárják a maguk útját, a háború vége pedig még nagyon messze van, sok kötet távolságában. Az epilógus ugyan már a duológia második regényéhez vezet, ám a történet annyiban lezártnak számít, hogy nem hagy olyan mérvű cliffhangert vagy elvarratlan szálat, ami miatt egyben kellene olvasni a két kötetet. Szóval bátran ajánlom mindenkinek, akinek tetszett a Vector Prime, hogy ne várakozzon a duológia második részére, hanem vágjon bele nyugodtan a Támadásba!
Végezetül pár szót a fordításról. Ahogy az lenni szokott találunk jobb és rosszabb megoldásokat egyaránt, s olyan helyzeteket is, ahol nagyon más megoldás nem is lehetne, mint az amphistaff kígyóbotként való magyarázata – elvégre a yuuzhan vongok kézifegyvere konkrétan ilyesmi. Kevésbé tetszett Jaina Sticks becenevének Pálcikaként való fordítása, hiszen sem a botkormányra, sem a fénykardra nem nagyon használják a pálca szót, holott a történet szerint éppen ezért kapta ezt a nevet. Mindenesetre aranyos becenév lett, együtt lehet élni vele. Máshol viszont kifejezetten jó lett a magyar fordítás, csak így tovább.
About Author
