Mit csinált a birodalmi hadsereg a polgárháború előtt?

Ha a Galaktikus Birodalomra gondolunk, valószínűleg az elsők között jutnak eszünkbe a rohamosztagosok, csillagrombolók vagy akár a TIE vadászok is. Ez a roppant haderő in-universe is a Birodalom egyik szimbóluma, mely sereg már a galaktikus polgárháború kirobbanása, sőt még a lázadó tevékenység fokozódása előtt is meglehetősen imponzáns volt. Na de mit csinált ez a had?

E kérdésre alapos választ ad Chris Kempshall történész remek in-universe történeti monográfiája, a The Rise and Fall of the Galactic Empire, melyet Beumont Kin bőrébe bújva jegyez. Ennek is azon fejezete, amely a birodalmi expanzióval foglalkozik. Jelen cikkemben lényegében ezt szemlézem, kiegészítve saját észrevételeimmel.

Az örökségvilágok leigázása

A klónháború végeztével a köztársaságiból birodalmivá alakuló hadsereg fenntartásának – sőt növelésének – egyik fontos indoka volt a szeparatista fenyegetés, a tovább élő, tovább küzdő szeparatista világok meghódoltatása (ilyesmit a Rossz Osztagban is láthattunk). A Birodalom kezére rengeteg szeparatista fegyver került, aminek egyes vezetők, mint például Tarkin nagymoff sajátos szerepet szántak a hódításban: csempészekkel elrejtette e fegyvereket bizonyos örökségvilágokon, majd a szeparatisták pártolására való hivatkozás feljogosította a flottát és a sereget, hogy leigázza ezeket a világokat.

No de mik is azok az örökségvilágok? A Köztársaság idején voltak olyan fél-független bolygók, amelyek ugyan közös államszervezet tagjainak számítottak, de különleges jogokkal bírtak, köszönhetően az ottani természeti csodáknak vagy az ott élő ritka állat-, illetve növényfajoknak. E világok azonban rejthettek gazdag nyersanyagokat is, melyekre igényt tartott a birodalmi hadigépezet, különösen Tarkin nagymoff, valamint Krennic igazgató. A klónháborút követő években a békét szorgalmazó szenátus, illetve a Magvilágok lakói pedig épp eléggé féltek a szeparatista háború kiújulásától ahhoz, hogy inkább megvonják a szeparatista-támogatással vádolt bolygók örökségvilág státuszát, minthogy kockáztassanak egy újabb borzalmas fegyveres konfliktust.

A kiszemelt örökségvilágokhoz hasonló sorsra jutottak a korábbi független rendszerek is, melyen nem voltak részei a Köztársaságnak, illetve nem vettek részt a klónháborúban. Ilyen volt például a Salient-rendszer, melynek sorsát a Katalizátor regényből ismerhettük meg alaposan. Tarkin által leigázott semleges világok oldalán még Saw Gerrera is harcolt.

Hódítás a határokon

Valószínűleg sokan nem gondolnak bele, hogy a Galaktikus Köztársaság mellett más államok is voltak a messzi-messzi galaxisban, melyek függetlenk voltak tőle. Gondoljuk csa a Tatuinra, mely a huttok uralma alá tartozott, s így e helyen még a köztársasági váltó sem ért fabatkát se. A Birodalom idején ez a viszony is némileg átalakult. Egyrészt a Birodalom terjesztegette határait a Külső Peremvidéken is, például a különféle telepesek által benépesített távoli világok annexálásával. Tarkin ebben is élen járt, „megoldva” a Magvilágok túlnépesedési problémáit is, illetve azt a súlyos gondot, hogy mit is keres lakosság egy olyan bolygón, melyen erőforrásait jobban kihasználhatná a Birodalom. A népírtásnál és munkatáboroknál némiképp humánusabb megoldás volt a Peremvidékre történő kitelepítés, olyan világokra, mely még nem tartozott a Birodalomhoz. Az új telepesek, akik az úgynevezett Tarkinvárosokban éltek, vitték magukkal a birodalmi hódítástól való félelmet, s a helyi lakosokkal is szembe kerültek. A kitelepített menekültek és a helyiek megosztottsága pedig egy birodalmi hódításnak is megágyazhatott, megakadályozva a nagyobb ellenállást.

A Tatuin és a Hutt Űr más világainak helyzete némileg eltért ettől, a Birodalom nem hódította meg a huttokat. A hutt világok függetlenek maradtak ugyan a Birodalomtól, ám a birodalmi őrjáratok megjelentek a Hutt Űrben (például a Tatuinnál), míg a városokban rohamosztagosok is járőrözhettek, népszerűsítve például a birodalmi katonai akadémiák nyújtotta kitörési lehetőséget.

A Legendákból tudjuk, hogy Thrawn főadmirális a feltérképezett galaxison túl, az Ismeretlen Területeken is jelentős hódításokat folytatott (melyből később a Kéz Birodalma lett). A kánonban hasonló Thrawn-kampányról egyelőre nem tudunk, mindazonáltal azt megjegyzném, hogy a Birodalmi Maradvány már szorosabb kapcsolatot ápolt az Ismeretlen Területekkel (oda menekült jónéhány birodalmi hadúr, például az Árnyéktanácsban is részes Brendol Hux), s Palpatine exegoli flottaépítése is megindult már a birodalmi időkben is.

Állóháború a Ryloth-on és a Mimbanon

A Birodalom hadserege persze a birodalmi rendet biztosító szerepben is jócskán kimutatható már a polgárháború előtt is, ám volt két olyan hadszintér, ahol lényegében folyamatosan folyt a háború a klónháborútól kezdve. Az animációs sorozatoknak (A klónok háborúja, Lázadók, Rossz Osztag) köszönhetően a twi’lekek szülőbolygójának, a Ryloth-nak a sorsát ismerjük jobban. E háborúk kulcsfigurája volt Cham Syndulla, Hera édesapja, a Szabad Ryloth Mozgalom vezetője. Cham és szabadságharcosai eredetileg még a szeparatista megszállás ellen fogtak fegyvert, s a Köztársaság segítségével küzdöttek bolygójukért, ám a Köztársasáság hamarosan az új megszálló erővé, a Birodalommá változott. A Ryloth felszínén ráadásul doonium finomító is működött. Syndulla és harcosai a bolygó földalatti barlangrendszeréből eredményes gerillaháborút folytatott, s birodalmi támadások hatékonysága talán csak akkor javult, amikor Thrawn főadmirális vette át az irányítást.

A véres ryloth-i háború azonban kifejezetten hasznos volt a Birodalom számára a galaktikus polgárháború előtti időkben. Először is az új, immár sorozott hadsereg újoncai számára remek gyakorlóterepnek számított egy igazi háborús konflitkus. Ugyancsak ki lehetett próbálni itt a birodalmi fegyvertervezők legújabb hadieszközeit, de akár az új haditaktikákat is. Másrészt, az, hogy a Ryloth-on állóháború folyt a Szenátus előtt is megindokolta, miért van szükség ott a növekvő katonai jelenlétre. Harmadrészt pedig elrettentő például is számított más, függetlenségre ácsingózó világ számára is: ha felkelnek, náluk is állóháború fog pusztítani, mint a Ryloth-on.

A Mimban bolygó sorsa bizonyos szempontból hasonlított a Ryloth-ra. A mimbaniak világa is sokat szenvedett a klónháború során a szeparatistáktól, akik szemet vetettek a bolygó hiperbarid ásványaira, mely a turbólézerek gyártásához volt fontos. A Iasento vezette mimbani törzset azonban a 224. számú klónhadosztály katonái kiképezték, ezzel lényegében megalapozva a Mimbani Felszabadítósereget. A Köztársaságot azonban itt is a Birodalom váltotta, s a bolygón a ifjú Han Solóhoz hasonló sárdagasztó ágyútöltelékek, a sárkatonák vívták harcukat a mimbaniakkal. A mimbani sárdagasztás a Ryloth-hoz hasonló kiképzőterepet jelentett a birodalmi hadsereg számára. Fontosabb volt azonban, hogy a mimbani állóháború remek lehetőséget biztosított ahhoz, hogy alátámassza, miért is van szükség a sereg és a flotta folyamatos fejlesztésére, bővítésére. Íme, ezért kell a Szenátusnak békeidőben is csillagromboló-építést és rohamosztagos-légiók kiképzését pénzelni! A Mimban (ahogy a különben a fentiek alapján a Ryloth is), jó példa volt arra, hogy a Birodalomnak szükség van több erőforrásra a győzelemhez. Éppen ezért az ottani hadmozdulatokat vezető Ire Falk tábornoknak parancsa is volt arra, hogy addig húzza a háborút, amíg lehet.

A Birodalmi hadigépezet folyamatos éhségét tehát különféle módon elégítették ki a polgárháború előtt. Hódítás, terjeszkedés mellett állóháborúk is voltak, melyek gyakorlóterepként és jogalapként is szolgáltak a további militarizáció számára.

About Author