A Régi Köztársaság története: A mandalori háború 2. rész
Folytatódik sorozatunk, melyben ezúttal a Mandalori Háború második felét dolgoztam fel.
Cikksorozatunk keretében a Star Wars Legendák idővonalának egy közkedvelt, ám többeknek talán részleteiben kevésbé ismert eseménysorával foglalkozunk, meglehetősen alaposan. A sorozat első két része a Nagy Hiperűrháborút, illetve Freedon Nadd és Exar Kun háborúit mutatta be. A harmadik rész már a hírhedt Mandalori háborúkkal (YE 3976-3960) foglalkozott, annak is a seroccoi pusztulásig terjedő időszakával. Ezt a történetet meséli tovább sorozatunk negyedik része, a háború lezárásig.
Az előző részben bemutattuk a Mandalori háború kirobbanását, a revansizmus, s maga Revan „születését”, valamint olyan fontos eseményeket mint a cathari mészárlást vagy a seroccói pusztulást. Revan, illetve Mandalor, a Végső mellett a háború további fontos személyeit is megismerhettük mint a kegyetlen Cassus Fett, a köztársasági Saul Karath admirális és egyik pilótatisztje, Carth Onasi, illetve az üldözöttből hőssé váló jedi padawan, Zayne Carrick. Karath admirálisnak kellett volna megvédeni a Seroccót a Mandalori Flottával szemben, az azonban nukleáris rakétákat lőtt a bolygóra, szörnyű pusztítást okozva. Maga Karath is csak Zayne Carrick segítségével menekült meg.
Serroco után
A serrocói bombázás után nem sokkal, Arkoh Adasca, egy arkaniai örökös az Adasca-házból, arra kényszerítette Gorman Vandrayk tudóst, hogy űrférgeket lásson el fegyverekkel. Bízva abban, hogy ezek a lények hatalmas erőt adnak kezébe, galaktikus léptékben is, meghívta magához Mandalor, a Végsőt, Revant és Karath admirálist, egy „árverésre”. Revan személyesen nem tudta képviselni ügyét, ezért barátja, Alek ment el helyette. A felek külön-külön ajánlatokkal látták el Adascát, ő azonban rájött, elég hatalmas lett ahhoz, hogy egyeduralkodó lehessen a galaxisban. Vágyálmának Carth Onasi és Zayne Carrick közbelépése vetett véget. Adascát megölték, az űrférgeket pedig a Vad Űrben ártalmatlanították.
Eközben a jedik fontos előörsének számító Tarist ekkora megszállták a mandaloriak, a Jeditornyot pedig a mandalori hadvezér, Cassus Fett vette használatba, főhadiszállásként. Helyi ellenállók megkísérelték a Jeditornyot lebombázni, Fett azonban már elhagyta a tornyot és az ellenállókat az Alsóvárosban kezdte el támadni.

A rakghoul pestis
Adasca fenyegetésének és őrült tervének elhárítását követően (első és második omolothi csata), a mandalori hadsereg az Alderaan elfoglalását tervezte, csapatait pedig a Jebble világán gyűjtötte össze. Pulsipher, a mandalori szolgálatban álló kegyetlen tudós, Demagol korábbi asszisztense a Tarison talált egy sith műtárgyat, a Muur Talizmánt és a Jebble-re vitte, az út során azonban a tárgy „megharapta” egyik alárendeltjét. Zayne Carrick és pár társa elrejtőzött Pulsipher hajóján, s a fiú így rájött a mandalorik tervére. Carrick elhatározta, hogy figyelmezteti a Köztársaságot. Mielőtt azonban ezt megtehette volna, a megharapott katona egy rakghoullá, egy sith mutánssá változott, s a lény a hajó fedélzetén futótűzként kezdte el terjeszteni a rakghoul pestist. Carrick a katasztrófáról még tudta Cassus Fettet tájékoztatni, ezt követően azonban Pulsipher elvesztette uralmát a talizmán felett, s kiszabadult belőle egy ősi sith, Karness Muur esszenciája.

Muur szelleme rögtön Carricket akarta megrontani, de helyette jedi társa, Celeste Morne áldozta be magát a sithnek, így Morne, Muur befolyása alatt irányította a rakghoulokat, és gyorsan megfertőzte az egész Jebble-n állomásozó mandalori hadsereget. Celeste Morne ekkor még magánál volt, így gyorsan megkérte Carrickot, hogy helyezze sztázisba, mielőtt még nagyobb bajt okozna. Ez meg is történt, és Carrick be is zárta a nőt a talizmánnal együtt Dreypa sztáziskoporsójába (ezt még Remulus Dreypa sith nagyúr találta ki, hogy kínozza Karness Muurt és talizmánjának erejét féken tartsa, később pedig maga Darth Vader próbálta megszerezni a veszélyes műtárgyat). Carrick megmenekült a rakghoulok elől, és Cassus Fett is megérkezett a rendszerbe. Carrick elborzadt, mert Fett elrendelte a Jebble bombázását, pontosan úgy, ahogy azt a Seroccónál csinálták. Így a fertőzöttek ugyan elpusztultak, azonban a Magvilágok meghódításának terve kudarcba fulladt.
A Jedi Nagytanács egyik mestere, Dorjander Kace, aki leginkább szembement Revan nézeteivel, úgy döntött, hogy a mandalorik mellé áll. Kace mesternek ebben személyes okai is voltak, a Nagy Sith Háború idején ugyanis szerelembe esett egy Varda nevű mandalori nővel, aki már gyermeket is várt tőle, amikor egy köztársasági bombázás során az életét vesztette. Kace megalkotta a Mandalori Lovagokat, akik korábbi jedi mesterek voltak, ám a mandaloriak szövetségesei lettek. Ezen felül a Coruscanton a jedik között is belviszály támadt és a galaktikus főváros lángokba borult. Az incidenst mandalori terrornak titulálták, Carrick azonban végül tisztázni tudta ezután a nevét a Padawanmészárlással kapcsolatban (melyről a cikkünk előző részében olvashattok).

Revan közbeavatkozik
A coruscanti belviszály után, a Jedi Nagytanács erői a Catharra látogattak, hogy megállítsák Revant és követőit, akik megtagadták a Tanács követeléseit, hogy álljanak le lázító tevékenységükkel. Vandar Tokare jedimesternek látomása volt arról, hogy hamarosan újabb háború köszönt a galaxisra, a Tanács azonban félreértelmezte a mester látomását a közelgő Jedi Polgárháborúval kapcsolatban. A jedimesterek Revan mozgalmának azonnali feloszlatását követelték, azzal érvelve, hogy a mandalori népben nincs semmi igazán fenyegető vagy különleges. Revan azonban ekkor találta meg annak a nőnek a maszkját, akit a cathari mészárlásban a lakosokkal együtt megöltek (a korábbi részben részletesebben említve). Revan előállt az Irgalmas Hadtest ötletével, egy már a Nagy Sith Háborúban is alkalmazott megoldással, amely lehetővé tette a revansisták háborúba való bekapcsolódását. Eszerint a jediket gyógyítókként alkalmazták a köztársasági hadsereg mellett. A látomások fényében a Jedi Nagytanács vonakodva jóváhagyta Revan beavatkozását a konfliktusba, követőit hivatalosan is közvetlen parancsnoksága alá helyezték, de nyilvánosan továbbra is elítélték Revan tetteit, melyeket elhamarkodottnak ítéltek. Alek ekkoriban vette fel a Malak nevet.

A harcok folytatódnak
Az elkövetkezendő hónapok során Revanék immár nyilvánosan csatlakoztak a köztársasági hadtesthez a mandaloriak ellen, s Revan bizonyította rátermettségét a parancsnoki szerepre számos ütközet megnyerésével. Ahogy az év a végéhez közeledett, megkezdődött „Demagol” pere a tetteiért. Valójában azonban nem a kegyetlen tudóst fogták perbe, hanem a mandalori Rohlan Dyre-t, aki korábban páncélt cserélt Demagollal. A szerepcserére azonban Carrick rájött, és mielőtt Dyre-t más bűneiért elítélték volna, megmentette. Carrick ezután úgy mozgatta a szálakat, hogy közel kerüljön barátja, Jarael kiszabadításához, aki az igazi Demagol fogja volt.
YE 3962-ben Dorjander Kace előállt azzal az ötlettel, hogy a Dantuinról jedi gyermekeket rabol el Mandalor, a Végső számára. Mandalornak tetszett az ötlet és megengedte Kace-nek, hogy az elrabolt gyermekeket a Durón képezze ki ügyüknek. Kace folytatta hadjáratát a galaxis északi peremén és az Essien világán tőrbe csalta a köztársasági erőket. A mandaloriak bevették a bolygót, aminek felszabadításával a Köztársaság a közeli Phaeda rendszerből átirányított Morvis kapitányt bízta meg. Morvis embereit azonban Kace és a Mandalori Lovagok vezették, a Köztársaság pedig semmit sem tudott Kace árulásáról. Később Carrick párbajt vívott Kace-el és meggyőzte arról, hogy rossz oldalra állt. Kace hitt neki, így Mandalor, a Végső fontos szövetségest veszített személyével.

Mandalori diadal
A Mag felé irányuló hadműveleteik közepette a mandaloriak megtámadták az Eres III világát, felperzselték a bolygó felszínét. Revan szövetségese, a jedi Meetra Surik erői a vesztes csatát követően meghátrálni kényszerültek az ütközetből. A tűz a támadást követően is még legalább egy évtizeden keresztül égett a síkságokon. Egyesülve Dxunon gyülekező haderejükkel, a hódítók elfoglalták az Ambria és a Zel rendszert, majd nem sokkal később a Durót vették célkeresztbe, leginkább hajógyárai miatt.
A jedik belépésével a háborúba és új technológiai vívmányok, új hadihajók megjelenésével (Hammerhead, Centurion, Interdictor-osztályok) a Köztársaság esélyei is nőttek a hódítókkal szemben. A durói csatában a basilisk háborús droidok űrben lévő városokat és hajógyárakat bombáztak le, Atton Rand visszaemlékezése szerint „a basilisk háborús droidok úgy hullottak az orbitális városokra, mint a meteorok”. Duro infrastruktúráját a támadók elpusztították, valamint az orbitális platformokat is, hogy elvágják az egyik legfőbb koréliai kereskedelmi útvonalat.

Revan és Malak megakadályozta a mandaloriakat, hogy azok a győztes csatát követően ellopott hadifelszereléssel távozzanak, amelyet Duro hajógyáraiból loptak. A két jedi Interdictor-cirkálókból álló flottája akadályozta meg a hódítók távozását a hadizsákmánnyal. A közvélemény nyomásának engedve, az akkori köztársasági főkancellár, Tol Cressa Revant tette meg a köztársasági hadsereg főparancsnokává.
Ezen felül a mandaloriak a Bespint is megtámadták, hogy ezzel megszakítsák a Köztársaság tibanna-gáz ellátását. A köztársasági csapatok egy hajótemetőben rejtették el kórházi célokra újonnan felhasznált Hammerhead-cirkálójukat is, mely Val Isa jedimester felügyelete alatt állt, de a hódítók rövidesen felfedezték a hajót.
Köztársasági ellentámadás
Yavin előtt 3961–3960 során Revan vezetésével a Köztársaság ellentámadást indított. Felszabadították a Tarist, a bolygó Alsóvárosába Revan jedikülönítménye élén személyesen vezette az offenzívát. Eközben számos rabszolgát szabadítottak fel, köztük volt a cathari Juhani is, aki Revan biztatására csatlakozott a Jedi Rendhez. Revan remek hadvezér volt, győzelmet győzelem után aratott, azonban a veszteségek nagyok voltak, mert úgy gondolta, hogy ha a szükség úgy kívánja, akkor a társadalom és kulcsfontosságú rendszerek feláldozhatóak a még nagyobb győzelmek érdekében.
Hamarosan a „győzelem mindenáron” irányelve Revan és Malak vezetése alatt általánossá vált. A YE 3961. év korai szakaszában Revan és Malak a Dantuinon egy ősi hódító faj, a rakaták nyomaira bukkant. Egy ereklyét, csillagtérképet találtak, amely a rakaták által épített hatalmas űrállomás, a Csillagkohó pontos helyzetének egy részletét tárta fel a páros előtt. Nem sokkal később Revanék a többi csillagtérképre is rábukkantak a Kashyyykon, a Korribanon, a Tatuinon és a Manaanon, így felfedték a rakaták titkát. A Malachor V-ön Revan megtalálta a Trayus Akadémiát is, így elkezdte őket megrontani az Erő sötét oldala, bár eleinte nem tagadták meg a Jedi-tanokat, és továbbra is együtt vezették a Köztársaságot a mandaloriak ellen.

A Köztársaság hamarosan a Mandalori Űrben lévő világokat támadta, és a köztársasági csapatok kettéosztották haderejüket, s hamarosan flottájuk a Jaga’s Cluster nevű csillaghalmaz felé vette az irányt. A hódítók visszaszorítása ellenére a csillaghalmaznál vívott ütközet teljes katasztrófa volt, hiába volt ott Revan és Malak is az ütközetben. Cassus Fett győzedelmeskedett és személyesen végezte ki a köztársasági kapitányt. Nem sokkal később, a második althiri csatában Revan erői megsemmisítették a mandalori újkeresztesek földi haderejének nagy részét és 25 év után felszabadították a világot. A háború végső időszakában Revan visszafoglalta az Onderont és a Dxunt is, igaz, hatalmas veszteségek árán. A mandaloriak visszaszorultak a Peremvidékre. A Dxun felszabadításában Meetra Suriknak is óriási szerepe volt a köztársasági csapatok vezetésében.
Leszámolás
YE 3960-ra Revan és a Köztársaság jelentősen visszaszorították a mandaloriakat és visszafoglalták a Lianna-rendszert. A végső csatára a Malachor V-nél került sor, Revan csapdát állított ellenségeinek és odacsalta a mandalori flottát úgy, hogy saját haderejének jelentős részét a rendszerbe vezényelte. Revan titokban megbízott egy zabrak mérnököt, Bao-Durt, hogy készítsen el egy szuperfegyvert ellenségeik megfékezésére. Bao-Dur eleget tett Revan kérésének és megalkotta a Tömegárnyék Generátort, melyet, ha aktiválják, kibillenti a bolygót természetes gravitációs és tömegvonzásából. Revan kettéosztotta csapatait, majd Meetra Surikot bízta meg, hogy csalja a mandalori flottát a Tömegárnyék Generátor hatótávjába, s aktiválja a pusztító erejű fegyvert, remélve, hogy így véget érhet a konfliktus. Revan csak késve jelent meg az ütközetben, s mire megérkezett, addigra már Mandalor, a Végső és Surik flottája összecsapott.
Mandalor, felismerve, hogy veszített, személyes párbajra hívta ki Revant a zászlóshajóján, a jedi pedig elfogadta a kihívást. Revan lesújtott a hódítók vezérére és Mandalor a kezei között halt meg. Ahogy haldoklott és vért köpott, a taung levette maszkját és elmondta Revannak, hogyan árulták el a sithek. Azért, hogy bizonyítsa, amit mondott, utolsó percében Revannak megadta a Rekkiad bolygó koordinátáit. Revan magához vette Mandalor maszkját hadizsákmányként, hogy megakadályozza egy új háború kitörését egy új Mandalor megválasztásával.

Vezérük halálával a mandalori egység megbomlott és a klánok egymás ellen fordultak. Surik aktiválta a Tömegárnyék Generátort, Revan és saját hajói a fegyver hatótávolságán kívül voltak. A Tömegárnyék Generátor azonnal kifejtette hatását, kibillentette egyensúlyából a Malachor V-öt, a bolygó tömegvonzása óriási lett, gravitációs mezeje is teljesen felborult. Emiatt az ütközetben részt vevő mandalori és köztársasági hajók zöme hatalmas vonzerejű gravitációs örvény következtében a felszínnek csapódtak.
Tízezrek haltak meg, ahogy a hajók százával csapódtak a planétának, az egykor buja világot elpusztítva, a folyamatban még a bolygó magja is meghasadt. Surik, aki legközelebb tartózkodott az örvényhez, úgy élte túl a pusztítást, hogy elvágta magát az Erőtől, hogy elkerülje a keletkező lökéshullám által okozott halált. Az esemény után a megmaradt mandalori erők azonnal, feltétel nélkül megadták magukat a Köztársaságnak. A rengeteg halál következtében az Erőben seb keletkezett ezen a helyen, a sötét oldal energiái pedig még jobban elterjedtek.

A győztes háború után a Jedi Rend visszahívta Revant, Malakot és Meetra Surikot, hogy feleljenek tetteikért. Surik vissza is ment a Coruscantra, Revan és Malak azonban megtagadták a visszatérést és hamarosan Darth Revan és Darth Malak lett belőlük. Az azonban, hogy ez miként történt meg, már a Jedi Polgárháború története.