Anarchia, újjáépítés, „nemzetek galaxisa” – politikai helyzet a Skywalker kora után

Lassan, de biztosan érkeznek az információk a Lucasfilm következő mozis dobásáról, a Starfighterről. A Ryan Gosling főszereplésével készülő mozi egyszerre ígér újszerűséget (új karaktereket és érát) és ismerős hangulatot, motívumokat. Az egyik, nagyon érdekes koncepció a galaxis helyzete, mely egyenes következménye a folytatástrilógiának: nincs Köztársaság, Birodalom vagy más központi szervezet.

A Disney hagyományos augusztusi rendezvénye, a D23 keretében levetítették zárt ajtók mögött a Starfighter teaser előzetesét, a filmet rendező Shawn Levy pedig a Fandangónak, majd a Good Morning Americának is interjút adott, izgalmas kérdéseket is boncolgatva. Ezek egyike a galaxis állapota a film idejében. Levy nyilatkozatait főszerkesztő-helyettesünk, Faragó Dani szemlézte a Widescreen portálon, Levy válaszát az ő fordításában idézem:

„Ez egy olyan időszak a galaxisban, amikor nincs semmiféle kormányzó hatóság vagy rend. Így mindenki csak a túlélésre törekszik, mindenki csak a legjobbat próbálja kihozni a helyzetből, hogy boldoguljon, és a Ryan által alakított Kade a galaxis rossz oldaláról származik, nem aranykanállal a szájában nőtt fel, [van] benne egy kis élesség, egy kis munkásosztálybeli háttér, [és] semmilyen kiváltsággal nem rendelkezik. Olyan kalandba kezd, amelynek során sorsa összefonódik a valaha épített leggyorsabb csillagvadásszal” – nyilatkozta.

Nos tehát, a Skywalker kora után öt évvel játszódó új Star Wars mozi idején nincs semmiféle Köztársaság vagy Birodalom, de mi van helyette, anarchia?

Hogy jutottunk el idáig?

A különböző Star Wars tartalmakban általában vagy 1) két nagy, galaktikus mértékű hatalom küzd egymás ellen, legyen az – a kánont és a Legendákat is ideértve – Köztársaság és Sith Birodalom, Köztársaság és Szeparatisták, Új Köztársaság és Birodalmi Maradvány, Galaktikus Szövetség és Koréliai Konföderáció vagy 2) a hagyományos recept szerint a nagy központi kormányzattal dacol egy kis ellenálló sejt, mint a kezdeti Lázadók Szövetsége szemben a Galaktikus Birodalommal vagy az Első Renddel harcoló Ellenállás, vagy 3) éppen a nagy központi kormányzatot éri kihívás pusztító erőktől, legyenek ezek amolyan kalózok, mint a Nihil, vagy épp extragalaktikus megszállók, mint a yuuzhan vongok. Valami stabil: hogy általában van egy vagy több, többszáz vagy többezer csillagrendszert összekötő központi kormányzat. Ez a képlet ráadásul meglehetősen ősi, a Galaktikus Köztársaság már többezer éve fennállt, mire a mozifilmek Star Wars történetei játszódnak. Ez olykor kihívóra talál, olykor elsöprik, s más (pl. Birodalom, Sith Birodalom, vagy épp a yuuzhan vong irányítás) központi tényező veszi át a helyét. Most azonban egészen más helyzet áll előttünk.

Amikor a Lázadók Szövetsége átvette a hatalmat Új Köztársaság néven a galaxis egy jelentős részén, lényegében egy politikai visszarendeződés történt, a Birodalom struktúráit a többezer éves hagyományra visszatekintő köztársaság vette át. A Lázadók Szövetségének volt ugyanis egy meglehetősen erős politikai frakciója is, ráadásul zömmel olyan idősebb, tapasztaltabb politikusokkal (Mon Mothma, Bail Organa), akik még a Galaktikus Köztársaságban szocializálódtak. Az alapok tehát megvoltak a Birodalmat felváltó új állam létrehozásában. Hasonló a helyzet különben a Legendákban akkor is, amikor a yuuzhan vongok által lényegében lefejezett és szétvert Új Köztársaságot alapítják át – egy nagyobb galaktikus összefogás keretében – Galaktikus Szövetséggé, itt is megvannak a korábbi politikusok, mint Cal Omas, vagy akár maga Leia. A másik oldalról is hasonló a képlet, az Első Rend létrejötténél is ott bábáskodtak a korábbi birodalmi középvezetők (Hux, Sloane), na meg maga a félholt Palpatine is.

A folytatástrilógia konfliktusa bár sok mindenben erősen hajaz a klasszikus filmek galaktikus polgárháborújára, egy valamiben biztosan gyökeresen eltér: az Ellenállásnak lényegében nincs politikai szárnya, sem különösebb politikai víziója, egy katonai, félkatonai szervezet. Mindezt úgy, hogy a Star Wars egyik legkiválóbb politikusa, Leia Organa áll az élén. Az alapszituáció is más persze, Az ébredő Erő kezdetekor még létezik az Új Köztársaság, mint a galaxis első számú politikai hatalma. Ennek a kihívója a részben az Ismeretlen Területeken lévő, részben az Új Köztársaságból kiváló bolygókból álló Első Rend. Míg ott van az Ellenállás, ami eredetileg – nevével ellentétben – nem a fennálló rendszernek (az Új Köztársasággal) áll ellen, hanem a fennálló rendszer által el nem ismert fokozódó veszéllyel, az Első Renddel szemben határozza meg magát. Azzal, hogy a Csillagpusztító bázis kigolyózta a Hosnian Prime-ot, s vele együtt a galaxis kormányzatát, Szenátusát, sőt a központi flotta jelentős részét, pikkpakk összedöntötte a központi hatalmat, átvette helyét első számú galaktikus hatalomként, míg az Ellenállás valóban egy ezzel az új hatalommal szembeni lázadássá vált.

Álljunk itt meg egy szóra! Hogy is jutott ide a galaxis? A folytatástrilógia Ellenállása alapvetően más mint a klasszikus trilógia Lázadása, miként az Új Köztársaság sem egy Galaktikus Köztársaság. Kezdjük az utóbbival. Az Új Köztársaság már jóval kisebb, mint elődje, ahogy pl. A Mandalóriban is láthattuk, a Peremvidéken jó pár bolygó vagy bolygócsoport a függetlenséget választja, vonakodik csatlakozni. Már a Galaktikus Köztársaság sem terjedt ki a teljes ismert galaxisra, bizonyos rendszerek és űrrészek – pl. a Hutt Űr – függetlenek voltak, mások lazább szálakkal kötődtek hozzá. A Birodalom hódításai révén megnagyobbította a központi hatalom galaktikus kiterjedését, de például a Hutt Űrt ők sem hódították meg és csatolták magukhoz, megelégedtek ahhoz, hogy a huttok alá tartozó bolygókon is megjelentek a rohamosztagosok, s a Hutt Űrben is felbukkanhattak birodalmi hadihajók. A Birodalom bukása után pedig többen inkább a régi vagy régen volt függetlenséget választották, új kisebb, több rendszert lefedő államok jöttek létre, mint az Új Szeparatista Unió vagy a Vállalati Rendszerek Konföderációja, míg mások, mint például a twi’lekek szülőföldje, a Ryloth, a függetlenséget választották. Egy _Cit nevű redditer egy kiváló térképet készített a galaxis államairól a Galaktikus Konkordátum után:

Mon Mothma leszerelési törvénye, valamint a Birodalmi Maradványok – Thrawn hadjárata utáni – semlegesítését követően ráadásul az Új Köztársaság már csak egy minimális rendfenntartó flottát tartott fenn. Ezért más volt egy új ellenállás helyzete is, míg a Lázadók Szövetségének különböző sejtjei egy a klónháborúk során militarizált társadalomból érkeztek, addig a csupán Y. u. 28-ban (tehát a Y. u. 9–10. körüli Thrawn kampány után is kb. tizennyolc évvel) alapított Ellenállás létrejöttét egy hosszabb békekorszak előzte meg. Ugyancsak eltérő körülmény, hogy a lázadó sejtek kialakulására, gyarapodására, koordinálására ott volt a Birodalom évekig tartó és fokozódó elnyomása. Bár a Galaktikus Polgárháború ténylegesen csupán Yavin előtt 1-2 évvel kezdődött, a Birodalom Y. e. 19-től kezdve regnált, s egyes lázadó csoportok kezdete egészen a Birodalom eredetére vezethető vissza, a hosszú és egyre erőteljesebb elnyomás pedig egyre többeket ösztönzött valamiféle cselekvésre. Ezzel szemben az Ellenállást tehát nem egy erőszakos, elnyomó rezsim, hanem egy jóval szabadabb légkörű Új Köztársaság előzte meg, ahol a rendszer ellen lázadozók (mint a centrista frakció bizonyos tagjai) inkább éppen a régi birodalmi világot, vagy annak elemeit sírták vissza. Egy szó mint száz az Új Köztársaság idején éppen, hogy köztársasági értékrendű ellenálló csoportok létrehozására nem sok szükség volt. Mondjuk ki még egyszer: Leia nem is a fennálló rendszer ellen lázadott, hanem egy elkövetkező veszéllyel való harcra fegyverkezett. Nem politikai mozgalmat épített, hanem félkatonai szervezetet (ezért van jelentősége annak is, hogy immár tábornokként, és nem hercegnőként hivatkoznak rá).

Az Ellállás tehát Y. u. 28.-ban jött létre, míg az Első Rend galaktikus egyeduralma (szemben a Birodalom 23–24 éves regnálásával), mindössze egy-két évig tartott, Y. u. 34–35. között. Bár az Első Rendnek komoly múltja és előzménye volt az Ismeretlen Területeken, míg Y. u. 29-ben az Új Köztársaságtól elszakadó centrista világok hivatalosan is megalapították, mint új politikai tényező, arra kevés ideje volt, hogy egy hosszútávú rendszert építsen ki a galaxis egészén. Leginkább abban volt jó, hogy lerombolja a korábbi struktúrákat. Szó szerint. Másrészről a nyílt konfliktus kirobbanása előtt mindössze 5-6 év állt volna rendelkezésre lázadó sejtek kialakulására, úgy hogy az „új” Első Rend továbbra kisebb volt (vagy pontosabban annak tűnt) az Új Köztársasághoz képest, sok politikus nem is látta reális veszélynek. Nem volt tehát szükség nagy ellenálló mozgalomra, hiszen ott volt az Új Köztársaság, a maga hivatalos kormányzatával, politikájával. Leia is hozzájuk küldte Az ébredő Erő kivágott jelenetében követét, Korr Sellát figyelmeztetésével. S még a Birodalom hatalma kiépítésével csak lassan építette le a Galaktikus Szenátust, és tette partvonalra a befolyásos politikai vezetőket, addig az Első Rend egy lövéssel elpusztította a teljes Szenátust és kormányzatot, szó szerint lefejezve a politikai vezetést. Ez olyan, mintha a Birodalom a 66-os parancs másnapján felrobbantotta volna a Coruscantot. Akkor nincs Bail Organa, Mon Mothma vagy a többiek.

Nos tehát, adott egy galaxis, ahol amúgy is gyengébb a központi hatalom (épp ezért nem értettek egyet vele a centristák), sok a független bolygó vagy államszervezet, s ahol a központi hatalom politikai erejét egy csapásra kiirtották. Mi marad? Leia maroknyi ellenállása, amely inkább egy katonai szervezet volt, mintsem politikai, valamint több százezer vagy millió bolygó a sajátos kormányzatukkal, akik vagy behódoltak, vagy egyenként vették fel a harcot a megszálló első rendi erőkkel, miként arra akadt azért példa. Illetve arról a valószínűleg gyakori szituációról se feledkezzünk meg, hogy az egyes bolygók vezetői túlélésük érdekében ugyan behódoltak az Első Rendnek, a lakosság egy része azonban spontán ellenállásba kezdett az új megszállók ellen. Ez volt az az alap, amire Lando Calrissian küldetése épített, s ezekből a sok független, szervezetlen csoportokból jött létre végül az Exegolnál győzedelmeskedő Népek Flottája. És mi lett a csata után? Sok független, szervezetlen csoport. Nincs egyetlen erős flotta vagy hadsereg (sok kis hajó van), nincs egyetlen erős kormányzat (sok kis kormány van), s nincs már Leia vagy más olyan hatalmas tekintélynek örvendő politikai vezető, aki mellé felsorakozhatnának (Poe és Finn se az a politikusfajta).

Lehetőségek az új galaxisban

A Skywalker kora befejezése tehát nem egyszerűen A Jedi visszatér koppintása, hanem valami több is annál, tényleg fordulópont, egy tiszta lap a galaktikus politikában. Egy olyan helyzet állt elő ugyanis a galaxisban, amihez fogható évezredek óta nem volt, amire legutóbb a Régi Köztársaság létrejötte előtt volt példa. Nincs se Köztársaság, se Birodalom. Mi van helyette? A „népek” anarchikus uralma? Galaktikus anarcho-szindikalista közösségek? Nem hinném.

Van ugyanis valami, ami nem volt a Régi Köztársaság létrejötte előtt, ám most az Új Köztársaság és az Első (Végső) Rend bukása után rendelkezésre áll: politikai tapasztalat. Na nem épp ott ahol várnánk, nem Poe Dameron vagy Finn tábornokok körül, de az emberek emlékeznek még a galaktikus központi hatalomra, ráadásul annak több formájára is. Kylo Ren legfőbb vezérnek nem sikerült a múltat, annak emlékét eltörölni, csak magukat a múltbéli rendszereket. Az Első Rend után biztos még többen döntenek úgy, hogy ők semmiféle központosításból nem kérnek, jó nekik úgy ahogy vannak. Különösen az amúgyis elhagyottabb, s már az Új Köztársasághoz is csak lazán vagy sehogy sem kötődő peremvidéki világoknál. Itt valóban még erősebb lehet a vadnyugati hatás, a maguk módján élő pionírok világa. Más kérdés, hogy pont ez a helyzet fogja újra csábítani a kalózokat, s egyéb bűnözőket, feltehetően már a Starfighter idején is.

Bár az Új Köztársaság megszűnt, más kisebb, de mégis több csillagrendszeren átívelő államok – mint az Új Szeparatista Unió – valószínűleg megmaradtak. Ezek akár tovább is terjeszkedhetnek, különösen az újabb háborúban feltehetően sokat kaszáló Vállalati Rendszerek Konföderációja. Ők akár valós fenyegetés is lehetnek a „vadnyugati” kisembereknek. S persze egy-egy jelentős haderővel bíró bolygó, vagy bolygószövedség (pl. Mon Cala) szintén léphet a terjeszkedés útjára. Vagy épp tovább fejlesztik magánhadseregüket, izolációs politikát folytatva.

Egy sok-sok független bolygóból álló galaxis azonban sok veszélyt rejt. Kiújuló régi háborúk a szomszédos bolygók között. Kis hadurak hódításai a szegényebb szomszéd javára. Kalózok és fosztogatók állandó jelenléte a bolygóközötti űrben. Magas vámok és a bolygóközi kereskedelem akadozása. Nem is beszélve arról, hogy egy ilyen galaxison úgy gázolnának át a yuuzhan vongok (vagy más hódítók mint a gryskek vagy az elveszett sith törzs) mint kés a vajon. Analógiaként itt a se nem kánonnak, se nem Legendáknak nem számító A kilencedik Jedi animét is fel lehetne hozni. Ott is hasonló az alaphelyzet, nem tűnik úgy, hogy lenne valami központi kormányzat, helyette inkább független világok és rendszercsoportok halmaza a galaxis. Ezt is használja ki a szuperfegyvere mellett koncentrált flottájával Nawaam tábornok.

Az efféle kiszolgáltatott helyzetet a kánonban remélhetőleg felismerik a megmaradt politikusok, planetáris vezetők. Különösen a Magvilágokon, illetve a Belső és Középső Gyűrűkben lévő, magas politikai kultúrával bíró rendszerek uralkodói és választott vezetői. Ezek a bolygók véleményem szerint természetes módon fognak újra politikai és gazdasági szövetségeket kötni, szorosabbra fűzve az együttműködést. Bizonyosan lesznek olyan galaktikus vezetők, akik a Köztársaság újbóli létrehozását szorgalmazzák. Ez azonban szerintem az elején még kicsi lesz, kevés rendszerre kiterjedve. Sőt azt sem zárnám ki – ráadásul örülnék is neki – ha több „kis Köztársaság” is létrejönne, mondjuk egy a Magvilágokban, egy a Kolóniáknál, egy a Középső Gyűrűben. Akár külön államszövetségek mondjuk a Korélia, a Chandrila, a Duro, a Cato Neimoidia vagy a Naboo vezetésével. Ez egy szövevényes diplomáciai rendszert eredményezne. Olyasmit, amit mi itt Európában gyakran megtapasztalunk, a Star Warsban viszont újszerűen hatna.

No és ha már Magvilágok. Bár Palpatine és a Végső Rendje talán végleg elpusztult, ott vannak továbbra is azok a bolygók, akik azért váltak ki Y. u. 29-ben az Új Köztársaságból, hogy egy centralizáltabb, birodalmi jellegűbb kormányzatot hozzanak létre. Olyan bolygók, mint az Orinda, a Kuat vagy az Arkanis. Lehet, hogy ezek átmenetileg flotta nélkül maradtak, de a politikai és gazdasági vezetői megmaradtak, s a kuati hajógyárak is újba működésbe léphetnek. Akár ez a centrista erő is létrehozhat egy új, kisebb, de ambiciózus Birodalmat. Végülis nincs más erő ellenük, csak a „népek”.

Ezeket a politikai kérdéseket azonban minden bizonnyal nem a Starfighter fogja megválaszolni, sokkal inkább a szintén a Skywalker kora után játszódó Simon Kinberg féle trilógia (vagy még inkább a majd hozzá érkező könyvek, képregények). Bár lehet, hogy az alkotók válasza végül egy Legújabb Köztársaság lesz, s annak létrehozása vár még Reyre és az új hősökre, hátha ennél kreatívabb megoldást, s végre egy igazán sokállamű galaxist láthatunk. Illetve jobban tudatosítják ezt.

Nyitóképünk illusztráció, nem hivatalos fotó (Forrás: ChatGPT)

About Author