A Régi Köztársaság története: A mandalori háború 1. rész

Cikksorozatunk keretében a Star Wars Legendák idővonalának egy közkedvelt, ám többeknek talán részleteiben kevésbé ismert eseménysorával foglalkozunk, meglehetősen alaposan. A sorozat első két része a Nagy Hiperűrháborút, illetve Freedon Nadd és Exar Kun háborúit mutatta be. A harmadik részben a hírhedt Mandalori háborúkkal (YE 3976-3960) foglalkozik, annak is a seroccoi pusztulásig terjedő időszakával.

A helyreállítás időszaka

Miután győzedelmeskedett a Nagy Sith Háborúban, az ezt követő két évtized a viszonylagos béke és megújulás időszaka volt a Galaktikus Köztársaság számára. A Köztársaság katonailag és gazdaságilag újjáépítette önmagát, a felfedezők pedig ismét új kereskedelmi útvonalakat fedeztek fel. Mindeközben a nomád életmódot folytató mandaloriak immáron Mandalor, a Végső vezetésével szintén rendezték soraikat. A Nagy Sith Háború után egy évtizeden belül Mandalor, a Végsőt megkereste egy Antos Wyrick nevű zeltron tudós, aki korábban Mandalor, a Legyőzhetetlen tanonca volt. Wyrick megszerezte az egykori arkaniai Arca Jeth jedimester egy génmintáját (aki Ulic Qel-Droma mestere volt) s hitte, hogy a minta segítségével képes lehet mandalori jediket létrehozni. Mandalor, a Végsőnek tetszett a tudós ötlete, így Wyrick egyik leghűbb pártfogoltja lett, később pedig a Demagol („Húsvágó”) nevet kapta, mivel foglyul ejtett jediket kínzott meg és kísérletezett rajtuk, hogy rájöjjön titkaikra és azt a háború alatt a mandaloriak javára fordítsa. A mandalori vezér másik fontos segédtisztje és vezető stratégája Cassus Fett tábornagy lett.

Háborúba sodort galaxis

YE 3978-ban egy aranyvérű sith kereste meg a mandalori vezért, aki egy nagy hatalmú sith nagyúr küldöttjeként mutatkozott be. Arra kérte Mandalor, a Végsőt, segítsen neki megtalálni mestere riválisának sírját a fagyos Rekkiad bolygón. A mandalori vezér beleegyezett és segítségével a küldött rábukkant II. Dramath sith nagyúr sírjára. A síremlék felfedezése közben a küldött egy látomást látott, amelyről beszámolt Mandalornak. A látomásban hatalmas dicsőség közepette a mandaloriak legyőzték a Köztársaságot és közben számos világot meghódítottak. Ez tetszett a hadvezérnek, habár tudtán kívül manipulálták és tőrbe csalták: Darth Vitiate sith császár a küldöttjén és az Erőn keresztül, becsvágyát kihasználva rontotta meg a mandalori vezért, majd miután teljesen hatalmába kerítette, a mandalori népet fegyverként használta ellenségei ellen, hogy tesztelje a Jedi Rend és a Galaktikus Köztársaság erejét. Teljesen sith befolyás alatt, Mandalor, a Végső előkészített mindent az invázióhoz és olyan reformokat vezetett be népében, amely elősegítette a mandalori újkeresztes mozgalom térnyerését és kiterjesztését.

Korai rajtaütések a Peremvidéken

YE 3976-ban a Mandalori Flotta megtette első lépését, mikor megtámadta az Althir III-at. Canderous Ordo hadvezetésének köszönhetően a mandaloriak sikerrel jártak a helyi ellenállással szemben. Három évet követően a hódítók új célpontot tűztek ki maguk elé és rajtaütöttek a Catharon is. A cathari támadást Cassus Fett vezette, aki a győztes csatát követően a védtelen lakosokat az óceánba terelte össze, majd parancsot adott lemészárlásukra. Egy sisakos mandalori nő megpróbálta meggyőzni Fettet, hogy nincs szükség a likvidálásukra, de az süket fülekre talált és Fett a nővel együtt csaknem a teljes cathari fajt is kiirtatta. Rémtettét azzal indokolta, hogy a cathari nép nem érdemel kegyelmet, mivel a mandaloriak ellen harcoltak a Nagy Sith Háború során. A Köztársaság tudomást szerzett a történtekről, de a tömegpánik kitörésétől félve, elhallgatták a mészárlást, miközben Dxun holdjához és Tarishoz vezényelve mozgósították flottáikat, újabb támadásoktól tartva.

A következő 8 évben a Mandalori Birodalom a Peremvidékről terjeszkedett a Köztársaság irányába, olyan világokat hódítva meg, mint a Lianna, Makem, Quermia stb. csillagrendszerek. YE 3965 végére azonban a mandalori terjeszkedés időszaka véget ért, mikor a Köztársaság Taris körül mozgósította haderejét, hogy megakadályozza a hódítók újabb hadjáratait a Peremvidéken. Ezt követően a Mandalori Birodalom nyolc hónapon át sehol nem győzedelmeskedett s kisebb-nagyobb csaták már a Köztársasággal is lezajlottak. Az egyik ilyen korai ütközet-sorozatban a Suurjánál a később még fontos szerepet játszó köztársasági tiszt, Saul Karath is részt vett és háromszor is csatázott a hódítókkal, melyek kimenetele kérdéses maradt.

A revansizmus születése

Akkoriban egy karizmatikus, feltörekvő, fiatal jedi szorgalmazta a jedik beavatkozását a konfliktusba a Köztársaság megsegítésére, azonban a Jedi Nagytanács ezt egyértelműen elutasította. Mestere, Kreia által bátorítva és revansizmust hirdetve, a fiatal jedi nyíltan is szembefordult a Tanáccsal, követőket gyűjtött maga köré, ezzel útjára indítva a revansista mozgalmat. A revansiszták a fiatal jedivel és barátjával, Alekkel az élen bejárták a galaxist, hogy minél több követőt gyűjtsenek ügyük mellé. A Tarison lévő jediket és mestereiket próbálták meggyőzni a konfliktusba történő beavatkozásról, majd mikor ebben kudarcot vallottak, a Suurjára indultak. A fiatal jedi ezt követően nem sokkal elhagyta a Suurját, hogy mandaloriakat keressen az Onderonon és a Dxunon, de követőit a bolygón hagyta. Nem sokkal később a Suurján, Rohlan Dyre vezetésével a mandaloriak rajtaütöttek a revansistákon és elfogták őket, majd Demagol kínozta a foglyokat és kísérletezett rajtuk, hogy felfedje a jedik titkait.

Ez idő alatt történt meg a Padawanmészárlás néven elhíresült esemény is a Tarison. Öt jedimester titokban eldöntötte, hogy bármi áron megakadályozzák a sithek visszatérését. Látomásaikban egy saját növendékeikhez hasonló öltözéket viselő alak volt a jedik és a Köztársaság vesztének okozója. Így elhatározták, hogy megölik a padawanokat. Négyet likvidáltak a lovaggá ütési ceremónia során, az ötödikre pedig rákenték a gyilkosságokat, aki a Tarison a hatóságok és a nép célpontjává vált. Az üldözöttet Zayne Carricknek hívták, aki sikeresen meglépett a rendőrség elől, az elkövető mestereket pedig visszahívták a Coruscantra (később Carrick tisztázta nevét és felelősségre vonta a bűnösöket).

Támadás a Vanquónál

Kihasználva, hogy a mesterek távoztak, Mandalor meglátta a lehetőséget, hogy bevegye Tarist, így céljához közelítve, először a Vanquóra küldte flottáit. A Vanquónál vívott csatában a mandaloriak győzedelmeskedtek a köztársasági flotta felett és meghódították a bányászvilágot, csapataik pedig eközben át is törték a Köztársaság Jebble-Vanquo-Tarnith védelmi vonalát. YE 3963-ban, még ez év elején elérték a mandaloriak a Tarist és megkezdték orbitális bombázását. Ezt követően megszállták a bolygót is, a helyi védelmi erők a Köztársaság pártjára álltak a hódítók ellen.

Győzelmeik ellenére, a mandalori csapatok is komoly vereségeket szenvedtek el időközben. A Jedi Nagytanács a revansistáknak azt parancsolta, szabadítsák ki a foglyul ejtett jediket Demagol karmaiból, végül ezt a már említett Zayne Carrick tette meg (mivel barátja, Jarael is az áldozatok között volt). A mentőakció sikeres volt, és a tudóst is foglyul ejtették (legalábbis ezt hitték, de valójában, akit elfogtak Rohlan Dyre volt, aki a tudóssal páncélzatot cserélt korábban). Alek és a revansisták ezután a Coruscantra vitték a “tudóst”, míg “Rohlan Dyre” szabad volt. A fiatal revansiszta jedi híre futótűzként terjedt el a Rend tagjai között és hamarosan szimplán Revansistaként emlegették.

A Revansiszta és követői folytatták útjukat és mindenhol szövetségeseket kerestek. Így történt ez akkor is, mikor egy cathari túlélő jedi, Ferroh felhívta a revansista mozgalom vezetőjének figyelmét arra, mi történt szülőbolygójával. Bizonyítékok után kutatva a Revansista híveivel a bolygóra látogatott, s nyomozásuk során megtalálta annak a halott mandalori nőnek a maszkját, aki tiltakozott és a lakosság mellé állt Cassus Fett népirtását megelőzően. A Revansista ekkor felvette a Revan nevet, elkezdte hordani (az egykori mandalori nő) ikonikus maszkját és megfogadta, hogy addig nem nyugszik, amíg minden egyes, az embertelen népirtásban résztvevő mandalorit át nem ad az igazságszolgáltatásnak.

A Támadás

A Mandalori Birodalom ostrom alá vette a Tarist, emellett pedig három, egymással szomszédos szektoron keresztül indított offenzívát, amely “A Támadás” nevet kapta. A hadművelet során a mandaloriak először nyugat felé terjeszkedtek a Peremvidéken át, majd számos támadást intéztek a Köztársaság ellen, annak egészen északi pereméig eljutva. Ord Mantell a hódítók martalékává vált, Ithort és a zabrakok bolygóit is megtámadták a mandaloriak, habár az ithori támadásuk kudarcba fulladt köszönhetően annak, hogy a zabrakok a Köztársaság mellé álltak.

A Mandalori Birodalom ezután a zabrakok szülőbolygóját, az Iridoniát vette célba, amit egy ideig meg is tudtak tartani, ezzel számos zabrak harcost állítva be hadseregükbe. A Köztársaság és a zabrakok egységesen felszabadították végül a bolygót, habár az iridoniai társadalomban a mandaloriak jelenlétének hatása kézzel fogható maradt. Egy második inváziós folyosó a Waylandet célozta meg, a támadás során gyárakat és kolóniákat bombáztak le. Az offenzíva harmadik vonala a Magvilágokat vette célba, a hódítók bevették a Jebblet és a jeges világon megépítettek egy erődítményt, az ún. Jégcitadellát, hogy az bázisként szolgálhasson nekik tervezett alderaani támadásukhoz.

A Mandalori Invázió – Serrocoi pusztítás

A “Támadás” hadműveletének fényében, a Galaktikus Szenátus az egész köztársasági flottát mozgósította a mandalori fenyegetéssel szemben. A mandalori erők az Onderonon ragadtak, és basilisk háborús droidjaikkal ostromolták Iziz városának falait. Onderon és Dxun nevű dzsungelholdja a mandaloriak fennhatósága alatt állt és ezek a rendszerek állomásként szolgáltak a konfliktus folytatásakor. A Peremvidéken maradt köztársasági flotta maradéka visszatért a Magvilágokra, Saul Karathot pedig előléptették és a Serroco bolygó védelmével bízták meg. Karath a Ralltiir-nál gyűjtötte össze csapatait, s a védelemhez külön flottát kapott és egy Legyőzhetetlen-osztályú taktikai parancsnoki hajót, a Courageoust. A Serroco rendszer volt a következő a mandaloriak hódítási útvonalánam a Jebble után. Karath vezetésével, a helyiekkel együttműködve táborokat hozott létre, a Serroco körül pedig felállíttatta a védelmi flottát. Terve az volt, hogy a katonai táborokat a helyi lakosok közé teszi, mert így a mandaloriak nem fogják a lakosokat megtámadni. Ebben azonban tévedett. Akkortájt Zayne Carrick is a bolygón tartózkodott és látomása volt a közelgő támadásról, ezért az admirális egyik pilótája, Carth Onasi hajójával útnak indult, hogy a Courageoust elérve figyelmeztesse Karathot, mielőtt túl késő lenne. Karath azonban nem hitt neki, s mivel korábban látta hajójával Carricket távozni a Vanquótól a Mandalori Űrbe, mandalori kémnek hitte őt és letartóztatta, habár Onasinak megengedte, hogy Aleket tájékoztassa a történtekről.

Miután Onasi elhagyta a hidat, percekre rá a Mandalori Flotta megérkezett a Serroco rendszer peremére és nukleáris rakétákat indítottak a bolygóra. A pusztítás óriási volt, az őslakos sterebek városai és nyolc hajó kivételével a köztársasági hajók is megsemmisültek, az orbitális támadás pedig több ezer áldozattal járt. Az őslakosok szerencséjére, Onasi segítséget tudott hívni a vészhelyzetben, a lakosságot pedig katakombákba vezényelte a nukleáris pusztítás elől. Meetra Surik, Revan egyik legfőbb jedi társa és híve, sikeresen megmenekült a rendszerből még a becsapódások előtt. A serrocoi pusztítás után Karath erői meghátrálásra kényszerültek, mi több, zászlóshajóján rajtaütöttek és a hajó az ellenség birtokába került, azonban Karath és Onasi megmenekültek a fogságtól Zayne Carrick segítségével.

Folytatása következik.

About Author