Kataklizma felé konvergálnak
A Köztársaság Fénykora második fázisának két felnőtt regénye Zoraida Córdova Konvergencia, valamint Lydia Kang Kataklizma című kötete, melyek egy összefüggő történetet mesélnek el. Kritikánk a Szukits Kiadó által magyarul is megjelentetett könyvekről.
A Köztársaság Fénykora második fázisa egyfajta időugrás, nem az első fázisban megismert karakterek sorsát meséli tovább, hanem 150 évet visszamegy az időben, s az előzményekről mesél. A történet így 350 évvel a Baljós árnyak előtt játszódik. A könyvek szereplői ebből kifolyólag többnyire új karakterek, a visszatérő fontosabb szereplők pedig olyan „veteránok”, akik már a filmekben is szerepeltek, mint Yoda és Yaddle mesterek. A helyszínek és a csoportok részben azonban ismerősek. Az alap konfliktus két egy csillag körül keringő, szomszéd bolygó, az E’ronoh és Eiram hosszú háborúja, e két világot is ismerjük a kiadási projekt első fázisából. A Konvergencia leginkább ezen a helyszínen játszódik, a közös hold által is összekötött de eltérő két világ, a tengerek borította Eiram és a sivatagos E’ronoh, a scifi irodalomban népszerű Föld – Mars vetélkedés hangulatát idézi. Mindemellett van egy kis fantasy fűszerezése is a világnak: régebbi időszakban járunk, két monarchia harcában, ahol leginkább Phan-Tu Zenn herceg, és mások nevei ázsiai, míg Xiri Al’baran inkább spanyolos-móros csengésű. A konfliktus kezelés is „középkorias”, a diplomácia házasság, a két uralkodóház örökösének politikai indíttatású frigye lehet a békés rendezés záloga.
A Konvergencia meg is idéz jópár klisét: a két rivális uralkodóház gyermekeinek (később kialakuló) szerelme, na meg a király mellett sertepertélő sztereotip gonosz tanácsadó, Ferrol helytartó alakja. Mindemellett a már-már megszokott „woke vörösfarok” sem maradhatott el, Phan-Tunak két (mostoha)anyja van, az Eiramon ugyanis királynő és „királynőné” is akad, ami olyannyira „eredeti”, hogy már az első fázisban, 150 évvel később is ellőtték ezt a felállást. Xiri és Phan-Tu karaktere is röviden leírható: egy zord körülmények között felnőtt kemény leányzó (aki amúgy pilóta!), valamint egy jótékonykodó, a nyomorgókon folyton segítő, árvagyerekből lett herceglegény. Már-már népmesei fordulatok, némi csavarral. Mindazonáltal a kettejük közötti kialakuló kémia szépen meg lett írva, bár a Kataklizmára inkább mellékszállá vált történetük.
A herceg és hercegnő sztorija mellett ugyanis kaptunk egy párhuzamos „románcot”, vagy inkább se veled, se nélküled barátságot is, ez pedig Gella Nattai jedilovag és Axel Greylark, Kyong Greylark kancellár rosszéletű fiának kettőse. Axel érdekes karakter lett, sok sérelemmel, könnyű megoldások iránti igénnyel. Bohém, de legbelül zavart személyisége, anyjával és Gellával való kapcsolatának bemutatása különösen a Kataklizmában erős. A két regény közül amúgy is a második a jobban sikerült, jobban megírt, bár a Konvergencia is egész érdekes és fordulatos lett a végére, kinőve fentebb említett klisés elemeit. Gella és Axel mindkét történetben fontos karakter, a lány is útját keresi, szó szerint is, ugyanis vágya, hogy útkereső jedi lehessen. Rajta kívül hasonlóan fontos jedi figura Creighton Sun mester, aki hamar belopta magát a szívembe, amolyan nemes hősnek tűnt, melyet utoljára talán Qui-Gon Jinn esetében láttunk. Creighton kedves, jó humorú segítőkész jedimester, s a két regényben, valamint a kettőhöz szorosan kapcsolódó, és a történet teljességéhez kevéssé megkerülhető Jedha ostroma audiódrámában barátait is jobban megismerhettük. A cereai Char-Ryl-Roy mester és padawanja Enya Keen, a niktó Aida Forte lovag, valamint az audiódrámában szereplő Silandra So mester, mind-mind pozitív és szimpatikus jedi karakterek lettek, Creighton személyisége rajtuk is átsugárzik, ahogy a régi mondás tartja: „embert barátjáról”.
A Kataklizma regény a jedik kapcsán az igazi „nagyágyúkat” is bedobja a húsdarálóba, olyanokat mint Yoda és Yaddle mesterek. Yoda az előzményfilmek yodáját idézi, már valamennyire politikus is, nem csupán spirituális vezető. Yaddle ellenben igazi üde színfoltja a regénynek, az ekkor még fiatalabb, de már egészen bölcs jedimester remek karakter lett, különösen miután összetársították egy rendetlen és mondhatni hiperaktív ifjonccal, az arkániai Cippa Tarkóval. Az új Star Wars tartalmak egyik szerintem nagyon pozitív hozadéka Yaddle szerepének növekedése, akár a Kataklizmára, akár a Jedihistóriák animációra gondolunk. Az arkaniai kislány és Yaddle kettőse pedig kifejezetten jól sikerült, humorral is fűszerezi az amúgy komorabb, háborús történetet. S ha már humor, meg kell említeni Orin Dargha mester karakterét is, aki szó- és favicceivel, optimista és vidám természetével, leginkább a mi Rixonunkra emlékeztetett. A Jedi Rend mellett a Köztársaság vezetése is fontos szerepet tölt be a történetben, Kyong Greylark kancelláról már esett szó, ám volt neki egy társkancellárja, a quarren Orlen Mollo. A kettős kancellárság, és a közöttük lévő munkamegosztás (Coruscant vs. Peremvidék) érdekes és újszerű politikai konstrukció a korábban ezer évig változatlanul kinéző Köztársasághoz képest.
Az antagonisták mellett sem szabad elmennünk, ez ugyanis a Nihil előzménye, egy jediellenes vallási szekta, a Nyitott Kéz Útja, majd Zárt Ököl Útja. Az Út élén a titokzatos Anya áll, aki nagy tervben mesterkedik, melynek részese az E’ronoh és Eiram közötti véget nem érő háború is. A csoport kiemelkedő tagja Marda Ro, aki lényegében nem szerepel ebben a két könyvekben, talán a kiadási projekt egyik nagy hátránya, hogy az összképhez a felnőtt regények mellett a gyerek- és fiatal felnőtt könyvek sem teljesen megkerülhetők. A másik figura, a miriali Binnot Ullo azonban annál inkább, lényegében ő tekinthető a Kataklizma fő antagonistájának, legalábbis Gella és Axel történetében mindenképp. Ám Binnot inkább személyes antagonista, aki maga is sodródik az eseményekkel, nem olyan igazi gonosz, aki elvinné a hátán a történetet. Ez az Anya lehetne, aki talán még nagyobb „játékidőt” kaphatott volna ezekben a kötetekben, a szervezet belső konfliktusaival együtt.
A két regény történetéről sok szót már csak a spoilerek elkerülése végett sem szeretnék ejteni, lényegében egy helyi konfliktus, az emlegetett E’ronoh–Eiram áll a középpontban, amibe azonban belefolyik a Köztársaság és a Jedi Rend révén a nagypolitika. S milyen jól is teszik ezt, a háttérben ugyanis nagyobb erők, egy erősödő szekta, a Nyitott Kéz Útja mozgatja a szálakat. Ez ad egy kis „nyomozós-összeesküvés feltárós” vonalat is a regényekben, illetve a háború sem maradhat el. S nem csupán a két szomszéd nép folyamatos csetepatéjára kell itt gondolnunk, a Kataklizma végére (de már a Jedha ostromában is), komoly katonai konfliktussal találkozunk, amely a jediket is megizzasztja. E konfliktus megjelenítése, a jedik és harci droidok küzdelmei pedig már-már a klónháborút idézi, olyasféle totális csata. A könyveket mindazonáltal első sorban továbbra is A Köztársaság Fénykora projekt, valamint a jedik rajongóinak tudom elsődlegesen ajánlani.
About Author
