Ennél volt már jobb is – Elolvastuk a Darth Vader – A múlt árnyai képregényt
Egy képregény, ami létezik.
Greg Pak a harmadik Darth Vader képregénysorozatot nagyon erősen indította az első két történettel, a Qi’ra trilógia elindulása után azonban a cselekmény alárendelődött a crossovereknek. Ez már a negyedik kötet minőségére is rányomta a bélyegét, de sajnos az ötödikre sem javult.
Darth Vader és az elpazarolt ötletek
Greg Pak egyáltalán nem egy ötlettelen író. Az általa írt Darth Vader sorozat első két kötete a Marvel által kiadott Vader képregények legjobbjai között vannak, ezekben számos érdekes ötlettel állt elő. Ilyen volt például Sabé bevonása a történetbe, akin keresztül megtudhattuk, hogy ennyi évvel Padmé halála után milyen érzések kötik Vadert egykori feleségéhez. De ugyanígy meg lehet említeni Bestooni Ochi és ZED-6-7 karaktereit is. Pak a világépítést is ügyesen kezelte a sorozat lapjain, remek ötlet volt a Skywalker korából kivágott Hálómocsár Szemének szerepeltetése vagy az, hogy láthattuk a Végső Rend flottájának építését, mindezek mellett pedig nagyon jól ráérzett Darth Vader lelki világára is (A sith sötét szíve, Tűzpróba). Azonban a Fejvadászok Háborúja után a sorozat történetei minőségileg durván visszaestek.
Már a negyedik kötetről írt kritikámban megfogalmaztam, hogy azt bőven jobban is meg lehetett volna írni. Ezen kijelentésemet a sorozat ötödik kötetére pedig hatványozottan igaznak érzem, ugyanis számtalan jó lehetőség volt benne, amit Greg Paknak sajnos nem sikerült jól kiaknáznia. A köteteknek kezdettől fogva fontos motívuma Vader saját múltjával való szembenézése – ez nagyon jó flashback jeleneteket eredményezett többek között az első kötetben. Hasonlóra ebben a történetben is megvolt a lehetőség, ugyanis a képregény lapjain visszatértek Anakin gyerekkori barátai, a rodiai Wald és az ember Kitster. Nagyon jó ötlet volt az írótól, hogy visszanyúlt a Baljós árnyak ezen háttérszereplőihez, és beemelte őket a történetbe. Egyrészt ugyanis megtudhattuk, hogy mi lett a sorsuk a filmet követően, emellett pedig kicsit kibővítette E. K. Johnston A királynő árnyéka című regényének rabszolgamentős történetszálát. Paknak azonban nem sikerült mindent kihoznia ebből a szituációból, mivel sem azt nem tudtuk meg, hogy ők hogyan viszonyulnak Anakin Skywalkerhez, és mit gondolnak róla ennyi év távlatából, sem pedig azt, hogy Vader hogyan tekint egykori barátaira. Pedig mind a kettő nagyon érdekes lett volna, különösen az, hogy a nagyúr hogyan éli meg azt, hogy immár felnőttként és sith-ként találkozik velük újra.
Ami jó volt, az Sabé ötlete, hogy a Vörös Hajnal elleni harcát kihasználva próbálta bebizonyítani, hogy még mindig megvan Vaderben a jóság. Ezzel Pak egy jót csavart a Vörös Hajnal elleni küzdelmen. A Tauntaza kormányzó képében megjelenő aktuális főgonosz viszont nem volt az eddigi ellenségek legemlékezetesebbike, sem különösebben izgalmas személyes motivációi nem voltak, sem az általa épített fegyver nem sikerült kellőképpen érdekesre. Csak egy újabb megalomán szuperfegyver volt, ami attól különleges, hogy elszívja az életenergiát. Mintha az alkotók a Dark Empire-ből inspirálódtak volna. Sajnálatos módon nem ez volt az egyetlen ilyen szerkezet a kötetben, ugyanis a Kitster által szemétből épített fogat és Tauntaza kormányzó harci páncélja is ezt a stílust képviselte. Az azonban egy nagyon jó jelenet volt, amikor Vader újra fogatra ült a képregényben.
A Darth Vader – A múlt árnyai is érdekes felvetésekkel, de lapos labdákkal operál, ráadásul elég sok hiba is belecsúszott ami a szövegeket illeti. Ezeken kívül mind a képek, mind egyebek szintjén a közepeset hozza, Vader története sajnos kezd ellaposodni.
About Author
