Mit értett jól az Andor a kémkedésből?

Forrás: StarWars.com
Egy egykori hírszerzési elemző összeszedte a Gizmodonak írott vendégcikkében.
„Amit az Andor jól ért a kémkedésből” – ezzel a címmel írt cikket vendégszerzőként a Gizmodonak Alma Katsu egykori hírszerzési elemző. Katsu több mint harminc évet dolgozott az amerikai Központi Hírszerző Ügynökségnél (CIA), valamint a Nemzetbiztonsági Ügynökségnél (NSA), s mióta nem kémkedéssel foglalkozik, horror- és kémregényeket ír.
A kémkedés praktikuma
Az egykori hírszerzési elemző cikkében egyebek között azt vizsgálta, hogy miben sikerült tökéletesen eltalálnia a kémek világának működését Tony Gilroynak, aki egyébként a kémfilmek és politikai thrillerek nagymestere.
„Miközben az Andort néztem, megdöbbentett, hogy az írók teljesen jól érzékeltették a tekintélyelvű állam és a felkelők közötti konfliktus dinamikáját, és a való világban minden ilyen konfliktus nagy része a kémkedés. Ami azt illeti, az Andor jobban és finomabban építette be a kémkedést a történetbe, mint sok kémsorozat, amit eddig láttam, figyelmet fordítva mind a kémkedés hétköznapjaira, mind pedig a kémkedés komoly erkölcsi és etikai kérdéseinek vizsgálatára”
– fogalmazott cikkében Alma Katsu. Mint írta, az Andor világossá tette, hogy ha valaki részesévé válik egy ilyen komoly konfliktusnak, mint amilyet a sorozatban láttunk, akkor az a személy mindig megfigyelés alatt áll majd. „Mindenhol vannak kémek és megfigyelők” – áll a cikkben, amely egyebek közt azt is megemlítette, hogy a Ferrixen szabadúszó ügynökök is tevékenykednek, akik reménykednek, hogy olyan információhoz jutnak, amelyet aztán eladhatnak; s úgy fest, Luthen Raelnek is kiterjedt ügynökhálózata lehet.
E tekintetben Alma Katsu egyetlen hiányosságot tapasztalt: számára úgy tűnt, a Birodalmi Biztonsági Hivatalnak (BBH) nincsen saját ügynökhálózata. Azt látjuk, hogy a ferrixi szabadúszókat használják.
„Lehet, hogy ez a BBH arroganciájának újabb bizonyítéka, de az is lehet, hogy valójában van kémhálózatuk, de az írók úgy döntöttek, hogy ebben az évadban nem mutatják be. Az egyetlen utalás a kémhálózatukra az a beszédes üzletkötő volt, aki a harmadik epizódban a siklóban Luthen mellé bújt”
– írja az egykori hírszerzési elemző, aki szerint természetesen a titkosított kommunikáció is elengedhetetlen a kémhálózatok fenntartásához. Mindez ugyanis lehetőséget biztosít arra, hogy úgy kommunikáljon például Luthen az ügynökeivel, hogy a magas kockázatú személyes találkozókat elkerülje. A titkosított kommunikáció kiemelt szerepet kapott a szériában, hiszen láttuk, ahogy Bix egy rejtett toronyba felkapaszkodva jeleket küldjön. A másik oldalon látjuk Luthent és Kleyát, a hadnagyát, amint a régiségboltjuk – amely a műveleteik fedőhelyszíne – hátsó helyiségében, a vevőkészülékükre tapadva hallgatják a galaxisban szétszórt ügynökök üzeneteit. Az Andor szereplői ráadásul arra is figyelnek, hogy ne hordjanak magukkal kereskedelemben kapható kommunikációs egységeket, s hogy legyen mindig menekülési tervük.
Természetesen a kémkedéshez nemcsak titkosított kommunikációra, hanem álruhákra, álcákra és alternatív személyiségekre is szükség lehet. Minderre főként amiatt van szükség a szerző szerint, hogy átjussanak az ellenséges erők vonalai mögé.
„Az Andorban nem sokat láttunk az álcázás terén, kivéve Luthent, aki (…) váltogatta valódi énjét és hamis személyiségét, aki egy Coruscanton található, csúcskategóriás régiségbolt tulajdonosa, és akihez extravagáns parókát és ruhát visel”
– írja Alma Katsu, megemlítve továbbá az aldhani rablást elkövető lázadó sejtet, amelynek tagjai birodalmi katonáknak adták ki magukat. A többi kémen és lázadón azonban általában csak egy csuklya van, amely az arc eltakarására szolgálhat.
Az egykori hírszerzési tiszt cikkében arról is ír, hogy a kémkedés egyik legkeményebb része a források védelme. „Ha egy fontos forrás veszélybe kerül, a helyén hagyod, hogy továbbra is kapj hírszerzési információkat, vagy a saját biztonságod érdekében kivonod onnan? Milyen messzire mész el az adott eszköz védelme érdekében?” – tette fel a morális kérdéseket Alma Katsu.
Az Andorban a BBH a korai Lázadók egyik olyan tervébe botlik, amely egy birodalmi létesítmény megtámadására irányul. Lonni Jung – a BBH egyik felügyelője, s a Lázadók beépített ügynöke – elmondja Luthennek, hogy az emberük csapdába fog sétálni. De ha a lázadók figyelmeztetik az embert, a BBH rájön, hogy tégla van közöttük. Luthen úgy dönt, inkább hagyja, hogy a Lázadók egy egész csapatát lemészárolja a BBH, mintsem hogy kockáztassa a kettős ügynöke leleplezését.
„Az Andor írói remekül ábrázolták azokat az olykor kőszívű döntéseket, amelyeket a kémfőnökök kénytelenek meghozni. Ez a mellékszál nemcsak Luthenről árul el sok mindent, hanem azt is bemutatja, hogy Lonni, a beépített ügynök azzal a tudattal dolgozott tovább, hogy egy csapat ember azért halt meg, hogy megvédjék őt – egy olyan áldozatot hoztak, amit nem ő kért”
– fogalmazott Alma Katsu.
Egy mérgező biztonsági szervezet romboló kultúrája
„Az Andor írói kiváló munkát végeztek egy Gestapo-szerű biztonsági bürokrácia légkörének és kultúrájának bemutatásában. Ez egy olyan szervezet, ahol vagy te falsz fel másokat, vagy téged falnak fel, a végrehajtás során gyakran hiányzik a vezetés, ami inkább tervből fakad, mint a hozzá nem értésből. Azért kapsz jutalmat, ha megerősíted a vezetőség álláspontját, nem pedig azért, ha önállón előállsz egy jó ötlettel, vagy rámutatsz a problémákra. A tisztviselők versengenek az igazgatandó területekért és a ranglétrán való feljebbjutásért, mindezt a könyörtelen felettesek figyelő szemei előtt, akik maguk is félnek attól, hogy egy rossz lépést tesznek, vagy élve felfalják őket a beosztottjaik”
– fogalmazott az egykori hírszerzési tiszt, aki szerint éppen a Birodalmi Biztonsági Hivatalon belüli önelégültség és félelem tette lehetővé, hogy Luthen Rael a galaxisban szétszórtan kivitelezett tervei sokáig sikerrel jártak. Ám végül Dedra Meero elszántságának köszönhetően a BBH rájött, mi zajlik az orra előtt.
A szerző a cikkét azzal zárta, hogy alig várja, hogy lássa, merre halad tovább az Andor a második évadban. Azt hiszem, hogy akik látták a szériát és szerették, azok mind így vannak ezzel.