Fordul a kocka! – Elolvastuk az Echoes of Fear képregényt
George Mann újabb Star Wars képregényéről mondunk kritikát.
Forrás: drunkwooky.com
A Köztársaság Fénykora kiadási projekt harmadik fázisának keretében jelent meg a Dark Horse kiadónál George Mann négyfüzetes minisorozata. A képregény, bár hivatalosan ifjúsági kategóriába tartozik, történetileg mégis nagyon fontos események történnek a lapjain. Vegyük tehát górcső alá, hogy milyen munkát is tett le Mann az asztalra.
Egy elveszett ereklye nyomában
Ritkán szoktam olyan Star Wars képregényeket olvasni, amelyeket nem a Marvel Comics gondozásában adtak ki. Ennek több oka is van, egyrészt, hogy a Marvel önmagában temérdek mennyiségű Star Wars képregényt publikál, másrészt pedig az, hogy a korábban az IDW-nál, most pedig a Dark Horse-nál megjelenő Star Wars képregények inkább az ifjúsági vonalat erősítik. Ezek pedig nem minden esetben tartoznak bele az érdeklődési körömbe.
Olyan esetekben viszont, amikor egy ifjúsági képregény egy olyan korszakban játszódik, vagy olyan karakterről/karakterekről szól, akik érdekelnek, azokat elolvasom. A George Mann által írt The High Republic Adventures: Echoes of Fear minisorozatot is ide tartozik, mert az általam kedvelt Köztársaság Fénykora korszakban játszódik, és mert olyan karakterekkel dolgozik a története, akiket szintén kedvelek. A minisorozat a kiadási projekt harmadik fázisának részeként jelent meg, és a szintén Mann által írt, fiatal felnőtteknek szóló regény, a Tears of the Nameless történetét folytatja, miközben a második fázis The High Republic Adventures: Quest of the Jedi című egyfüzetes kiadványához is szorosan kapcsolódik.
A minisorozat történetének szerkezete követi a magyarul még a Szukits Kiadó gondozásában megjelent A galaxis peremén és az Obi-van – Egy jedi sorsa minisorozatok szerkezetét. Ez azt jelenti, hogy bár van egy kerettörténete a szériának, azon belül több kisebb önálló történetet mutat be minden füzet egy visszaemlékezés keretében. Az Echoes of Fear esetében ez nem más, mint Reath Silas jedi lovag, Amaddeo Azazzo padavan és Cohmac Vitus kutatása a Visszhang Kövek és a Korszakok Jogara után. De miért fontos ez? Nos azért, mert a Nihilt vezető Marchion Ro a birtokában lévő Hajnal Jogarával és az Évszakok Jogarával tudja irányítani a jedikre és minden egyéb erőhasználóra halálos veszélyt jelentő névteleneket, a jogarok pedig a bennük lévő Visszhang Köveken keresztül érik el az Erőt és növelik meg annak hatását. A három jedi abban reménykedik, hogy ha megtalálják az elveszett Korok Jogarát, akkor azt fel tudják használni arra, hogy legyőzzék a névtelenek jelentette fenyegetést.
A minisorozat kerettörténetét tehát ez a kutatás adja, melynek során Reath és Amaddeo a coruscanti jedi templom archívumát kutatja olyan feljegyzéseket keresve, amelyek köthetőek a Visszhang Kövekhez és a Korok Jogarához. Bár ősi ereklyékről van szó, az évezredek során mégis számos sith, jedi és felfedező kereste már ezeket különféle okokból, és néhány ilyen feljegyzés fenn is maradt. A minisorozat három ilyen feljegyzésen keresztül mutatja be az ereklyék történetét. Ezen három kis történetben megismerhetjük egy Régi Köztársaság korában élt sith nagyúr, Darth Ravi kutatását a Visszhang Kövek után, olvashatunk egy történetet a legendás Barnabas Vim jedi mesterről, és egy köztársasági útkereső csapat kutatásába is betekintést nyerhetünk. A negyedik füzetben pedig már arról olvashatunk, hogy az archívumban való kutatást követően Reath, Cohmac és Amaddeo hogyan is indult el felkutatni az elveszettnek hitt Korok Jogarát.
A három múltbéli történet közül legjobban Darth Ravi és Barnabas Vim történetei tetszettek. Örültem annak, hogy Ravi történetén keresztül kaptunk egy újabb kis betekintést a kánonban egyelőre még részletesen ki nem bontott Régi Köztársaság, és az akkor élő sithek történetébe. Nem lennék ellene annak, hogyha Darth Ravi karaktere a későbbiekben még visszatérne, akár egy önálló kötetben is. Barnabas Vim jedi mester történetén keresztül pedig megismerhettük, hogy egy jedi milyen jó célokra tudja felhasználni a Visszhang Köveket, de ennek mik a veszélyei. A minisorozat végén pedig Reath Silas és társai olyan felfedezést tesznek, amely végre a Jedi Rend és a Köztársaság javára fordíthatja a Nihillel vívott harcot.
Összességében George Mann minisorozata számomra a legjobb volt az általam eddig olvasott ifjúsági Star Wars képregények közül. A rajzolás egy két helyen nagyon érdekes, számomra kicsit furcsa megoldásokat alkalmazott, de összességében nagyon szép illusztrációk ábrázolták a történetet. Mann a három múltbéli történettel jól bővítette a Köztársaság Fénykorának és még a Régi Köztársaság korának is a történetét, és az Erő misztériumához is érdekes adalékokkal szolgáltak ezek a történetek. A sorozatot lezáró negyedik, jelenbéli történet pedig megágyaz a harmadik fázis lezárásának, így bátran kijelenthető, hogy nagyon fontos elolvasni ezt a négy füzetes minisorozatot a harmadik fázis fináléját jelentő történetek előtt.
About Author
