Minden, amit az Erő kapcsán tudnod kell

Ha megkérdezünk valakit, hogy neki mit jelent a Star Wars, valószínűleg nagyon sok különböző választ kapnánk, ahogy arra is, hogy mitől Star Wars a Star Wars. Ám van egy olyan történeti elem, mely ilyen-olyan módon mindenhol ott van (a szó szoros értelmében), még akkor is, ha egy tartalom nem közvetlenül erre épít: ez nem más, mint az Erő. Amellett, hogy a messzi-messzi galaxis világának egyik legfontosabb fűszeréről beszélünk, egy sok szempontból eléggé elvont, már-már spirituális koncepcióról van szó, melyet nagyon kevesen értenek igazán, ide értve akár olyan írókat/rendezőket is, akik hivatalos Star Wars alkotásokon dolgoznak. Maga George Lucas is többször kifejtette, rajta kívül csak nagyon nehezen értik igazán azt, hogy az Erő működését hogyan képzelte ő el.

Ennek az életből származó, misztikus energiamezőnek számos aspektusa van, melyek zömét maga Lucas elég részletesen kifejtette a Star Wars Archives című kétrészes kiadványban, mely talán a legmélyebb betekintést nyújtja az első két trilógia elkészültébe. Ebben az írásban igyekeztem összefoglalni mindazt, amit Lucas átadott ebben a két könyvben az Erő működéséről, ezt pedig egyes Bővített Univerzumból, illetve az új kánonból származó példákon keresztül levezetni, értelmezni.

Az egyensúly

Maga az Erő és használója George Lucas szerint kölcsönösen hatással vannak egymásra.

Az Erő élőlényekre gyakorolt hatalmának egyensúlya egyfajta természetes körforgást jelent, ez az egyensúly egyik eleme. Mivel az Erő egy olyan energiamező, mely az életből származik, így az élet és a halál körforgása jelenti a dolgok természetes rendjét. Az élőlények élnek, az élő Erő részei, amikor pedig meghalnak, energiájuk a kozmikus Erőbe távozik. Ilyen szempontból az élet fogható fel a világos, a halál pedig a sötét oldalnak, ami természetszerűen egyensúlyban van egymással, hiszen, ha valami megszületik, akkor egyszer el is pusztul, nyomában pedig új élet születik.

A sötét és a világos oldal

Az egyensúlyt ugyanakkor az is meghatározza, hogy hogyan nyúlnak a használói az Erőhöz. George Lucas szerint a világos oldal az önzetlen cselekedeteket jelenti, azt, amikor segítünk másoknak, míg a sötét oldal a befelé fordulást, az önző cselekedeteket jelenti. Az Erő bizonyos tekintetben betudható egy hálózatnak is, mely összeköt mindannyiunkat, mely a társadalommal is párhuzamba vonható. Mind egy közösség részei vagyunk és egymásra vagyunk utalva, így, ha önzetlenek vagyunk és magunk mellett mások érdekeit is szem előtt tartjuk, akkor megőrizhető az egyensúly. Míg, ha másokon átgázolva csak saját magunkkal törődünk, az előbb utóbb instabilitást, repedéseket fog eredményezni a közösségben. George Lucas a következőképpen fogalmazta ezt meg a Star Wars Archivesban:

„A Star Wars egy szimbiotikus kapcsolaton alapszik. Ami a spirituális oldalát illeti: van egy isten, vagy erő, vagy valami, ami nagyobb nálunk. Nekünk is van hatalmunk fölötte, és neki is fölöttünk. Ha nem működünk együtt azzal az ökoszisztémával, aminek részei vagyunk, hanem kihúzzuk magunkat belőle, akkor valami összeomlik. És ha újra és újra önző döntéseket hozol, akkor idővel az egész összeomlik. Így hát igyekeznünk kell ezt kiegyensúlyozni. Senki nem lehet mindig 100 százalékban jó, ne törd magad erre, mert senki sem tökéletes. De ha a világos oldalt, az önzetlenséget választod, akkor több boldogságot fogsz találni, és a dolgok jobban mennek majd. A világ jobb hely, ha mindenki könyörületes, együttérző és segít a másiknak.”

Az egyensúly tehát nem azt jelenti, hogy ugyanannyian vannak az Erő sötét és világos oldalán. Az egyensúly a világos oldalt, az önzetlenséget jelenti, aminek a sithek a gyökeres ellentétei. Ők önzők, a saját előrehaladásukat nézik, pusztítanak és a halál legyőzésére törekednek.

Így hát egy olyan időszakban, mikor a sötét oldal képviselői relatíve nagy hatalommal rendelkeznek, pusztítást és szenvedést okoznak, akkor sosem lehet egyensúly. A háborúk puszta ténye is az egyensúly kibillenése, ahogyan arra Darth Maul is utalt A klónok háborújában, nem sokkal azután, hogy az éjnővérek rendbe tették sérült elméjét. Mikor hosszú idő után először merített az Erőből megállapította, hogy nincsen egyensúly, mire fivére, Savage azt felelte, igen, mert háború dúl.

Ragaszkodás

Sokan kritizálják a Skywalker kora azon történeti elemét, amikor Ben Solo visszahozta Rey a halálból, miközben Palpatine azt mondta A Sith-ek bosszújában, hogy ilyesmire egy jedi nem lehet képes. Mindezt figyelembe véve viszont pontosan arról a nézőpontbeli különbségről van itt szó, ami különbözteti a fény és a sötétség képviselőit egymástól. Palpatine egy sith volt, így az ő nézőpontjából valakinek a halálból való visszahozása csak úgy értelmezhető, ha közben maga is életben marad. Ben ezzel szemben minden életerejét átadta Reynek ahhoz, hogy feltámaszthassa őt, ezzel a végső önfeláldozással pedig a lehető legönzetlenebb tettet valósította meg. Anakin erre nem lett volna képes még akkor sem, ha rendelkezik ezzel a képességgel, hiszen ő önzésből akarta megmenteni Padmét. Valójában nem Padmé halálának tényétől, hanem az ő elvesztésétől félt.

A Köztársaság fénykora második ifjúsági regényében, a Veszedelem a Valónban van egy párbeszéd, mely tökéletesen rámutat a ragaszkodás és a szeretet közötti különbségre, mikor Lula Talisola padavannak nehezére esik megkülönböztetni a kettőt egymástól. Erre Vernestra felteszi neki azt a kérdést, hogy akkor is megmentené-e a barátait, ha tudná, soha többé nem láthatja őket. Lula erre azonnal rávágja, hogy persze, hiszen az szörnyű lenne, ha soha többé nem láthatná őket, de ettől még sokkal rosszabb az, ha ez azért van, mert meghaltak. Anakin viszont magáért, birtoklásvágyból akarta megmenteni Padmét és emiatt lépett arra az útra, ami végül éppen felesége vesztét okozta. Ezt jelenti a sötét oldal, és az egyensúly, ami összedőlt, amikor Anakin ezt az utat választotta.

Viszont azáltal, hogy elpusztította az Uralkodót és véget vetett a Birodalom rémuralmának, ráadásul megmentette fiát, aki ezáltal lehetőséget kapott a fény szolgáinak, a jediknek a feltámasztására, így helyreállította azt az egyensúlyt, ami legkésőbb a Baljós árnyakban, Palpatine hatalomra jutásával, majd a klónok háborúja kirobbanásával elveszett. A folytatásfilmek ebben a történetben már csak egy pályakorrekciót jelentenek, miután Palpatine megkísérelte a visszatérést. Ez a Kiválasztott próféciájának a jelentése, az alanya pedig egyértelműen Anakin, hiszen annak pontos szövege is hímneműre utal a Mester és tanítványa című regényben.

A Mortis

Az a része a dolognak, ami kicsit nehezebben értelmezhetővé teszi mindezt, a mortisi istenek szerepe. Ez viszont szerintem elsősorban egy metaforaként, ezeknek az elveknek a fizikai megtestesüléseként jeleníthető meg, hiszen a Fiú ugyanúgy az önzést képviselte, míg a lány hajlandó volt átadni életerejét, hogy visszahozzák Ahsokát, csakúgy, mint ahogy Ben Solo visszahozta Reyt.

Így hát az Erő egyensúlya alapvetően az élet természetes körforgását, és az egyének a körülöttük lévő világgal való szimbiózisát jelenti. Egy olyan harmóniát, mely nem a világos és a sötét oldal erejének kiegyenlítettségéről, hanem a dolgok természetes rendjének fennállásáról szól. Ez a szimbiotikus együttélés pedig Lucas elgondolásai szerint pedig egészen sejti szinten megjelenik, méghozzá a midikloriánok képében.

A midikloriánok

A midikloriánokról Lucas a következőképp nyilatkozott a Star Wars Archives második kötetében.

„A midikloriánok nagyjából a mitokondriumon alapszanak, ami a sejtek egy olyan alkotóeleme, ami szükséges az osztódásukhoz. Ez majd valamikor valószínűleg felbukkan valamiben, de úgy képzelem, a midikloriánoknak valami köze van az élet eredetéhez, ahhoz, hogy egy sejt úgy döntött, szétválik két sejtté ennek a kis másik élőlénynek a segítségével, aki valahogy bekerült a képbe, és nélküle nem létezne élet. Ezzel azt akarom mondani, hogy mindannyiunkban parányi kis lények élnek, akik nélkül meghalnánk, nem lenne élet. Szükségünk van rájuk és nekünk is ránk. Ezt egy olyan metaforaként értem, hogy a társadalom is ilyen, nekünk is szükségünk van egymásra, és ki kell jönnünk egymással.”

A Baljós árnyak számos kritikát kapott a rajongóktól megjelenésekor emiatt a koncepció miatt, melyet a legtöbben arra fűztek fel, hogy az eredeti trilógiában az Erő egy misztikus energiamezőként volt ábrázolva, melynek minden élőlény a része és kellő ráhangolódással és kiképzéssel bárki képes lehet használni, ez elsősorban hit kérdése.

Ehhez a képest a midikloriánok jelenléte valamiféle sci-fi jellegű magyarázatnak hatott egy olyan történeti elemre, mely alapvetően inkább a fantasyból eredeztethető a maga misztikus jellegével. Nagyon sokan úgy értelmezték ezt az egészet, hogy az Erő maguk a midikloriánok. Lucas elképzelése erről az egészről viszont sokkal összetettebb ennél.

Az Erő az eredeti trilógia mentén egy energiamező, mely az életből származik, az élet pedig a midikloriánokból származik, tehát a kettő egy pontosan olyan szimbiotikus kapcsolat, mint amit Lucas mindig emleget. Már a kezdetektől két aspektusra bontotta az Erőt, mint a világot összetartó energiát: olyasvalamiként, ami hatással van a benne élőkre, és amit bizonyos szinten a benne lévők is irányíthatnak.

A jobb elkülönülés kedvéért így Lucas két részre osztotta az erőt, a személyes Erőre, mely később az élő Erő nevet kapta, illetve a kozmikus Erőre. Az élő Erő az, amivel a sejtek kapcsolatba léphetnek, ameddig életben vagyunk, amikor pedig meghalunk, perszónánk a kozmikus Erőbe asszimilálódik. Az Erő-szellemek létének kulcsa az, hogy Qui-Gonnal kezdve egyesek képesek voltak megőrizni tudatukat a kozmikus Erőben is, ennek részleteit láthattuk A klónok háborújában.

Így hát a midikloriánok nem magát az Erőt jelentik. Olyan mikroorganizmusokról van szó, melynek segítségével kapcsolatba léphetünk az Erővel, és noha minden élőben ott vannak, számuk különbözik mindenkiben. Minél több midiklorián van valaki testében, annál elérhetőbb számára az élő Erő. A jedik jellemzően az átlagosnál több midikloriánnal rendelkeznek, viszont a kapcsolat az emberi világ és a mikroszkópikus világ között Lucas szerint sem teljesen közvetlen.

Az Erő-érzékenység

A jedik egy uniformizált rendben tanították a fiatalokat az Erő ismeretére, ami megkívánta, hogy bizonyos midiklorián szint feletti tanítványokat fogadjanak csak. Sokuk, ahogy A klónok háborújában is láthattuk már csecsemőként képes az Erő bizonyos fokú használatára, és Anakin is ezt tette, ezeket a felerősített ösztönöket és reflexeket használta például fogatversenyzés közben.

A Lucasfilm modern történeteiben valamelyest az egyensúlyt próbálja megtalálni az eredeti trilógia és az előzményfilmek Erő-értelmezése között. Az Ahsoka-sorozatban Sabine Erő-használata valamelyest az eredeti trilógiát idézi, de összecseng az előzményfilmekkel is. Az, hogy a midiklorián szintje nem elég magas ahhoz, hogy a jedik maguk közé fogadják őt, nem jelenti azt, hogy teljes mértékben képtelen az Erő használatára, hiszen ez egy misztikus energiamező, melynek minden élőlény a részét képezi. Mindenkiben vannak midikloriánok, így noha a hagyományos jediképzés nem lett volna képes előhozni belőle ezeket a képességeket, Ahsoka figyelme, illetve a személyiségének hiányosságával való szembenézés után már lehetővé vált ez számára.

Mindez ráadásul összecseng Lucas másik fő gondolatiságával, ami az egyik elsődleges motivációja volt a filmek elkészítésekor, melyről Dave Filoni a Disney Gallery: The Mandalorian első évadában beszélt részletesen:

„Ez mind része annak, ami miatt működik, ami miatt magával ragad. Nem az X-szárnyúak, nem a látvány miatt. Nem a külsőségek miatt, amibe a Star Warst öltöztetjük. Az is fontos, és a zsenialitás része. De a lelkünk is reagál a történetre. A filmek üzenete, hogy van remény, hogy alapvetően jók akarunk lenni. Hogy bár szörnyű tettekre vagyunk képesek, az önzetlen cselekedeteken keresztül túljutunk rajtuk. George megalkotta ezt a reményteli történetet, és ezt mindig elismétli, amikor találkozom vele. Emlékeztet, hogy a történeteink, amiket nélküle csinálunk legyenek reményteliek. Add ezt át a gyermekeknek, mert nagy szükségük van rá.”

Természetellenes

Ugyanakkor az utóbbi évek történeteiben a midikloriánokhoz is egyre bátrabban nyúlt a Lucasfilm, kezdve A Mandalórival, legutóbb pedig Az akolitus foglalkozott a kérdéssel olyan módon, mely a midikloriánok egy másik felhasználási módját boncolgatja, még ha nem is fejtette ki elég részletesen ezt az egyébként rendkívül érdekes koncepciót.

Ugyanis Lucas magyarázatát figyelembe véve a midikloriánok kapcsán, mondván, hogy a sejtosztódást is a midikloriánok teszik lehetővé, valamelyest más megvilágítást Palpatine Anakinnak szánt meséje is arról, hogy Darth Plagueis képes volt rávenni a midikloriánokat, hogy teremtsenek életet.

Ő ezt halottak visszahozására értette, viszont ez egy sokkal tágabb értelmezést is megnyit, hiszen gyakorlatilag pusztán arról van szó, hogy ezen képesség segítségével rá lehet bírni a midikloriánokat arra, hogy ellássák alapvető feladatukat: idézzék elő a sejtosztódást.

Minden bizonnyal Az akolitus ikerpárja is hasonló módon jött össze, amire a Brendok boszorkányai azért voltak képesek, mert egy konvergencia közelében telepedtek le, mely felerősíti a képességeket és mélyebb kapcsolatot tesz lehetővé az Erővel. Ilyen hely volt még a sötét oldal barlangja a Dagobah-n, vagy az a hegy a Mustafaron, ahová Vader kastélyát építette.

Valószínűleg ez lehetett az oka annak is, hogy Darth Plagueis meg akarta szerezni Oshát, hiszen az ő tanulmányozásával rájöhetett volna arra, hogyan alkották, ezt a képességet továbbfejlesztve pedig megtalálhatta annak módját, hogyan hozhat vissza másokat a halálból, ahogyan arról már Palpatine is beszélt. Mi a helyzet akkor viszont Anakinnal?

Arra már a kánon is tett egyértelmű utalást, hogy a sitheknek valami köze lehet az ő fogantatásához, a Legendákba tartozó Darth Plagueis című regény viszont egyértelmű párhuzamot von a sithek tevékenysége és Anakin születése között, még ha bizonyítani nem is sikerült ezt Plagueisnek. Röviden arról van szó, hogy Palpatine-nal közösen végrehajtottak egy rituálét, melynek célja az volt, hogy kibillentsék az Erőt egyensúlyi helyzetéből. Mikor Anakin megérkezett a Coruscantra, azt beszélték róla, hogy az Erő teremtette, az életkora pedig nagyjából összecsengett a kísérlet óta eltelt idővel. Így Plagueis úgy gondolta, az Erő az ő rituáléjára adott válaszul teremtette Anakint.

Ezenfelül Anakin abban is különbözik a lányoktól, hogy ő nem egy konvergencia segítségével jött létre, hanem ő maga áll egy konvergencia középpontjában.

Noha kérdéses, hogy Az akolitus bukása utána előveszik-e még ezt a történetet, az viszont bizonyos, hogy egyre jobban látszik a szándék a Lucasfilm részéről, hogy merjenek ezzel a koncepcióval foglalkozni. Lucas saját elmondása szerint sokkal részletesebben foglalkozott volna a mikroszkópikus világgal saját történeteiben, de a Baljós árnyak utáni reakciók miatt úgy döntött, ezt mégsem teszi meg. Ugyanakkor saját folytatásfilmjeinek fontos részét képezte volna ez a világ, kiegészülve nem csak a midikloriánokkal, de egy másik mikroorganizmussal, a whillekkel is.

A whillek

Mikor 2012-ben George Lucas eladta vállalatát a Disney-nek, átadott nekik egy vázlatot, melyet az általa elképzelt VII-VIII-IX-edik részhez készített. Lucas ugyan nem kötött szerződést arról, hogy kötelezően ezt kell megvalósítani a cégnek, viszont megengedte, hogy használjanak belőle ötleteket. Noha végül a folytatásfilmek valamelyest más irányba mentek el, mint amit a Lucas által átadott vázlatok tartalmaztak, különösen az alapkonfliktus tekintetében, melynek ő maga hangot is adott Az ébredő Erő után, számos elemet felhasználtak ezekből a tervekből (erről részletesebben itt), egy koncepció viszont látványosan kimaradt: a mikroszkópikus világ.

A történetben fontos szerepet töltött volna be a mikrobiológiai szint, a midikloriánok mellett pedig egy újabb parányi élőlény, a whillek is tiszteletüket tették volna.

Róluk Lucas a következőképp nyilatkozott a Star Wars Archives-ban:

„Többet is szerettem volna mesélni a midikloriánokról és a whillekről a Baljós árnyak után, de mindenki kiakadt és azt mondták hogy utálják, szóval nem tettem. Befektetésem volt az egészben financiálisan, így meghátrálására kényszerültem. De nagyon szerettem volna, ha mindez bekerül a filmekbe, és ha továbbmegyek a 7-8-9-re, ott megcsináltam volna.

A whillek mikroszkopikus, egysejtű lények, mint az amőbák vagy a baktériumok. Kb. 100 ezerszer annyi whill van, mint midiklorián, és kb 10 ezerszer annyi midiklorián, mint sejt az emberi testben. Az egyetlen mikroszkópikus entitás, mely bemehet a sejtekbe, az a midiklorián. A midikloriánok a sejtekben születnek, és biztosítják az energiát számukra hogy osztódhassanak. A whillek olyan egysejtű lények, melyek az erőből táplálkoznak. Minél inkább jelen van valahol az Erő, annál jobban érzik magukat. Így hát nagyon erős szimbiotikus kapcsolat van közöttük és a midikloriánok között. A midikloriánok pedig gyakorlatilag a whilleknek dolgoznak.

Körülbelül 100 billió mikroba van a testünkben, és kb. 90 százalékban baktériumokból és csak 10 százalékban emberi sejtekből állunk. Így hát ki szolgál kit?

Tudom, hogy ez olyasmi, amire a rajongók azt mondják, azt akarjuk, hogy misztikus és rejtélyes legyen, te meg tudományt csinálsz belőle. Ez nem tudomány. Ugyanannyira mitikus, mint bármi más a Star Warsban. Tudományosabbnak hangzik, de ugyanúgy fikció.

Ez az egész egy nagy szimbiotikus kapcsolatról szól. Az élet születéséről, az Erő teremtéséről, de ha ránézel a világunkra, a legtöbben az egysejtű organizmusok vannak. Magasabbrendű létformaként tekintek rájuk, mert még arra is képesek, hogy utazzanak az univerzumban. Saját űrhajóik vannak, azok a meteoritok, melyek érkeznek időnként. Azokon éltek akár évezredeken keresztül, megfagynak, kiolvadnak és szinte mindent túlélnek.

Nekik is megvan a maguk egyensúlya. Vannak jók és rosszak, de egyensúlyban kell lenniük, mert ha ez megbomlik, akkor a sötét oldal kerül hatalomra.”

A kánon whillek

A whillek egyébként a kánonban is szerepet játszanak, az Erő egyfajta szinonimájaként tekinthetünk a szóra, és számos, az Erőhöz köthető csoportosulás használja nevében, mint például a Whillek őrei, vagy a Whill krónikások, akik egy meglehetősen rejtélyes szervezet. A Whill krónikások a galaxis történetéről készítenek feljegyzéseket, mely koncepció egyébként egészen Lucas, az Egy új reményhez készült legkorábbi forgatókönyveiig vezethető vissza.

Ezzel pedig vissza is kanyarodhatunk, mintegy keretbe foglalva az elemzést a kiindulóponthoz, az egyensúlyhoz. A szimbiotikus kapcsolathoz az egyénen belül sejt szinten, valamint az egyén és az őt körülvevő világ között, mely az egész Star Wars középpontjában áll, és amit Lucas a mi világunkban is rendkívül fontosnak tart. Zárásként ezzel kapcsolatos gondolatait osztanám meg:

„A múltban azok az emberek, akik Jeruzsálemben éltek, nem voltak tényleges kontaktusban azokkal, akik Rómában laktak. Az esély arra, hogy találkozzanak egymással gyakorlatilag nulla volt, így mindannyiójuknak meglehetett a saját értékrendjük. Mostanra viszont egyre inkább egy globális entitássá formálódunk. Ez azt jelenti, hogy idővel ki kell alakítanunk egy közös értékrendet, ehhez pedig nagyon rázós út fog vezetni. Tudjuk, hogy az, amit mi itt Amerikában teszünk hatással van arra, ami mondjuk Írországban, vagy a világ más pontjain történik. El kell jutnunk idáig, mert nem fogunk túlélni, ha nem így teszünk. De ahogy haladunk efelé, nagyon sok önző ember lesz, izolacionisták, nativisták és xenofóbok, akik azt mondják majd, én nem akarok azokkal az emberekkel lenni. Ennek ki kell kopnia.

Számomra ez a szimbiotikus kapcsolatok megtagadása. Annak, hogy elismerd, szükségünk van egymásra az ökoszisztéma részeként. Az emberek azt gondolják magukról, hogy különlegesek, de nem azok. Miért is lennének? Bárki, aki élt már együtt állattal tudja, hogy ők is beszélnek, vannak érzelmeik és megbánást is éreznek. Nem annyira fejlettek, mint mi, de sokban nem is különböznek tőlünk. Azt gondolni, hogy mi vagyunk a fontosak és az egyetlen dolog, ami számít, egyszerűen nonszensz. Amint elkezdesz embereket, dolgokat vagy folyamatokat kivonni a rendszerből, az meggyengül és idővel összeomlik.

Mindenki azt mondja jaj ne, globális felmelegedés, meg fogjuk semmisíteni a bolygót. Hát nincs elég erőnk ahhoz, hogy ezt megtegyük, a közelébe sem érhetünk ennek. Amiről valójában szó van, az az emberiség pusztulása. A legrosszabb, ami a Földdel történhet az az, hogy olyanná válik, mint a Szahara. Nem lesznek rajta élőlények, kivéve persze mikrobákat a homok és a jég alatt.

Csak kétféleképpen élhet túl az emberiség: migráció, vagy adaptálódás útján. Vagy mindkettő. Miért is akarunk a Marsra menni? A naprendszerben migrálni sokkal nehezebb, mint a bolygón, de meg kell tanulnunk, hogyan lehetséges. Akkor pedig a Marshoz kell majd adaptálódnunk. Talán majd terraformálhatjuk és ott is fákat növesztünk, talán nem. De végérvényesen meg kell szereznünk a tudást, mert a tudás az egyetlen, aminek révén túlélhetünk.”

About Author