[Vélemény] Te jó ég, már nosztalgikus Az ébredő Erő?!

Hosszú évek után néztem meg a Skywalker-saga hetedik epizódját, s kellemes meglepetést okozott.

Az egész úgy indult, hogy véletlenül vettem jegyet Az ébredő Erő Corvin mozis vetítésére… Eredendően Az utolsó Jedikre szerettem volna jegyet váltani, mert számomra ez a legjobb epizód a zárótrilógiából (vagy „utózmánytrilógiából”, mondhatnánk). No, most hogy a cikk olvasóinak jó részét elvesztettem, folytathatjuk, miként járt Földi Bence, a balga. Elsőre valamiért nem ment végig az online jegyvásárlás, nem futott be a QR-kódot tartalmazó mail. Dühösen ismét felmentem a mozi honlapjára, ész nélkül választottam vetítést, vettem jegyet, majd kb. két hét múlva realizáltam, hogy nem is a nyolcadik részre, hanem a hetedikre váltottam belépőt…

Miután megvettem a jegyem Az utolsó Jedikre, úgy döntöttem, beülök azért a hetedik részre is, elvégre meglehetősen régen láttam. Amikor 2015 decemberében befutott a magyar mozikba, kedveltem a filmet, a premierről írott riportomban egyebek között azt írtam, pompásan sikerült. Így fogalmaztam:

„A film maga természetesen nem tökéletes, de a lehetőségekhez képest – kötődni kell a klasszikus trilógiához, de jobbat kell alkotni az előzményfilmeknél – pompásan sikerült. Folyamatos visszautalásokat kapunk a klasszikus trilógia egy-egy kultikus helyszínére, történésére, szereplőjére vagy eszközére, de az sem igaz, hogy J.J. Abramsék teljesen hátat fordítottak volna az új trilógiának: legalább két ponton érezhető erős áthallás a Baljós árnyakkal és A klónok támadásával.

A történet nagyrészt az Egy új remény ráncfelvarrott változata, ám sokkal több benne a fordulat, a humor, és akad okunk némi szomorkodásra is. Persze a fény ismét győzedelmeskedik, és marad reményünk a későbbi küzdelmekre is. Az új karakterek egytől egyig remekek: Poe Dameron az új trilógia vagány és vicces pilótája, megismerjük a dezertőr Finn történetét, a pompás gonosz Kylo Ren hátteréről is egész komoly képet alkothatunk Az ébredő Erőből. Egyvalaki azonban kilóg a sorból: Rey, akinek a sztorijáról szinte semmi nem derül ki – lesz min agyalni 2017-ig, amikor érkezik a nyolcadik epizód.”

Ám a nyolcadik részt követően Az ébredő Erő fénye megkopott számomra, sokkal inkább a hibái furakodtak az emlékeimbe, mint a jó pillanatai, annak ellenére, hogy ezt a filmet láttam a legtöbbször a moziban egész életemben, s a filmzenéjét is rengeteget hallgattam.

Már Az ébredő Erő is nosztalgikus

Éppen ezért kicsit kedvetlenül mentem el a Corvin moziba, hogy ismét megnézzem. Ám a kellemes meglepetések sora már a moziterem előtt elkezdődött, ahol odalépett hozzám egy srác, hogy ugye én vagyok Földi Bence. Mint mondta, ő már a Ziro.hu indulását követően hű olvasónk lett, s Kádas István Galaktikus földrajz című cikksorozatának korai anyagait olvasta először. Remek volt egy ilyen lelkes fiatallal találkozni és beszélgetni, így máris nyitottabb szívvel ültem a terembe, annak ellenére, hogy láttam, félház sem volt…

S amint felgördült a film nyitószövege, máris 2015-ben éreztem magam. Eszembe jutott, mennyire vártam a filmet, amelyet 10 évvel A Sith-ek bosszúja után láthatott a nagyérdemű a mozikban – furcsa is volt realizálni, hogy a hetedik epizód premierje már több mint 8,5 évvel ezelőtt volt… Ami pedig végképp berántott, az a zene volt: nem is emlékeztem, mennyire beleivódott a lelkem mélyébe John Williams némelyik dallama, legyen szó Kylo Ren, Rey vagy az Ellenállás témáiról. Jó volt látni, hogy a film remekül öregedett, a CGI-megoldások többségéről még mindig nem lehet megmondani, hogy nem tegnap készültek. Emellett nagyon tetszettek – ismét – azok az apró nüanszok, mozdulatok, amelyekkel J. J. Abramsék beszéd nélkül is építeni tudták a karaktereket. Látszott, hogy ezek az apróságok sokkal jobban ki voltak számolva és dolgozva, mint mondjuk a IX. epizód, vagy némelyik későbbi élőszereplős sorozat esetében.

Összességében jó volt újra moziban átélni ezt a filmet, valamennyit vissza is adott a 2015 környéki Star Wars iránti lelkesedésemből. Természetesen ezúttal is láttam a film hiányosságait, de realizáltam, hogy Az ébredő Erő lassan olyan nosztalgikus élménnyé válik számomra, mint az előzménytrilógia egyes filmjei. Jó volt ismét látni fiatal felnőttkorom „haverjait”, jó volt ismét átélni a poénokat, jó volt ismét bekönnyezni Han Solo halálakor, a végefőcímnél pedig jó volt megtapsolni az alkotók erőfeszítéseit és teljesítményét.

Azt hiszem, idővel másokra is hasonló hatással lesz ez a film, mint rám, s elnézőbbek lesznek a hetedik epizóddal. Lesz idő, amikor ismét telt házzal vetítik majd Az ébredő Erőt.

About Author