Egy tragédia utóhatása – elolvastuk a Shadows of Starlight képregény minit

A Csillaghullás című regény befejeztével lényegében azonnal tudni akartam, hogy mi történt ezután? Szerencsére a 2023 októberében indult és Charles Soule által fémjelzett Shadows of Starlight képregény választ ad a fenti kérdésemre. Soule minisorozata átvezetőként szolgál az első és a harmadik fázis történetei között, és megmutatja hogyan alakult ki az a galaktikus helyzet amivel utóbbi elején találkoznak az olvasók.

FIGYELEM! A CIKK SPOILEREKET TARTALMAZ A CSILLAGHULLÁS CÍMŰ REGÉNYRE!

A gyász feldolgozása

Charles Soule minisorozata egyfajta antológia ami több, a Csillagfény Jelzőállomás katasztrófáját túlélő karakter szemszögén keresztül mutatja be azt, hogy mi történt az első és a harmadik fázis közötti egy évben. A képregény négy füzetéből három a jedikre és a Köztársaságra fókuszál, míg az utolsó, negyedik füzet a Nihilre és Marchion Ro karakterére helyezi a hangsúlyt. A képregényben saját kis történetet kap Elzar Mann, Avar Kriss, Bell Zettifar és Burryaga, de még maga Yoda mester is.

Láthatjuk, hogy Avar Kriss a bűn- és felelősségtudata által vezérelve miként szállt szembe egymaga a Nihillel és hozott ezzel reményt a külső gyűrű Nihil uralom alá került népeinek. Avar történetén keresztül Soule azt is bemutatja, hogy a megszállt területeken a fosztogatók miként alkalmazták a propaganda és a terror eszközeit az uralmuk megszilárdítására. Olvashatunk arról is, hogy Elzar miként élte meg Stellan Gios elvesztését, és hogy miként próbált meg egyszerre felnőni ahhoz a szerephez, amit barátja töltött be a Jedi Renden belül, mellette pedig megőrizni saját látásmódját és elveit. Előkerülnek természetesen az Avar Kriss iránt táplált érzései is, melyek noha veszélyesek, jó és innovatív dolgokra sarkallják őt.

A Bell Zettifarra és Burryagára fókuszáló kis történet is érdekes volt. Ez amellett, hogy megmutatja, hogy Bell és barátja miként élték meg a Csillagfény pusztulását azt is boncolgatja, hogy a jedik hogyan tudnak egy katonai konfliktusban az elveik mentén szerepet vállalni. Emellett azt is érdekes volt látni, hogy Bell mennyire a megszállottjává vált Marchion Rónak. Szintén tetszett a történetükben Pra-Tre Veter nagymester vendégszereplése, amivel Soule megágyazott a harmadik fázis nyitó regényének, az Eye of the Storm-nak, illetve újabb formáját ismerhettük meg a jedik fénykard nélküli harci stílusának.

Megtérés a sötét oldalról

A jedikre fókuszáló három történet közül a Yodára fókuszálót élveztem a legjobban. Soule ebben a történetben visszahoz egy karaktert a második fázisból, aki a kulcsa lehet a névtelenek és a Nihil legyőzésének. Nagyon tetszettek Yoda párbeszédei ezzel a visszatérő szereplővel, ami rávilágított arra, hogy ekkor mennyire másképp gondolkodott az idős mester a Sötét oldalról és az arra áttértek megmenthetőségéről. A képregényben látott Yoda valamelyest ellentétes azzal a Yodával, aki az eredeti trilógiában oktatja Luke Skywalkert az Erő Világos és Sötét oldalával kapcsolatban. Persze a képregény azt is megmutatja, hogy Yoda minek a hatására kezdett változtatni hozzáállásán.

A képregény fontos része az, hogy a Jedi Rend, mint szervezet miként reagált a Nihil győzelmére. Bár a cél a jedik megvédése volt a névtelenek jelentette fenyegetéstől, ám az itt meghozott intézkedések voltak azok, amik elindították a Jedi Rendet a Coruscantra való bezárkózás útján. Emellett arra is választ ad, hogy a képregény, hogy miért változtak meg a jedik fénykardjai az előzmény trilógia idejére a köztársaság fénykorához képest.

A Nihil új kihívásai

Most, hogy a jedikre fókuszáló füzeteket kiveséztük, térjünk rá a negyedik füzetre, ami immáron a Nihilt és Marchion Ro-t állítja a középpontba. Bár Ro és a Nihil az első fázis végét egy történelmi győzelemmel zárta, mégsem dőlhetnek teljesen hátra. Természetesen a képregény negyedik füzete megmutatta, hogy miként és mennyi ideig ünnepelték a fosztogatók a Köztársaság felett aratott győzelmüket, de Ghirra Starros képében hozzájuk is bekopog a valóság.

Ugyanis sem a Nihil sem Marchion Ro nem állhat meg itt. Az utolsó füzet megmutatja az olvasóknak, hogy miként épült fel az az intézményi struktúra, ami felváltotta az első fázisban megismert fergetegeket és fergeteghajtókat és a harmadik fázis elején már jellemzi a Nihilt. Tetszett, hogy bár Marchion a viharmagokat felhasználva létrehozta az Okklúziós Zónát, ám azon belül még szembe kell néznie az ellenállás kisebb nagyobb formáival. Örültem, hogy ez a füzet végre a nagy egész szempontjából is fontossá tette a második fázisban megjelent The Blade képregényt.

Verdikt

Összegezve, Charles Soule minisorozata jól bemutatja az átmeneti év legfontosabb történéseit az első és harmadik fázisok között mind a szereplők, mind pedig a galaktikus államok szempontjából. Jól rávilágít az első fázist túlélt jedik és a Marchion Ro előtt álló kihívásokra. Emellett szépen összeköti a kánont a Köztársaság Fénykora második fázisától kezdve A Sith-ek bosszúján át a 2017-es Darth Vader: A sith sötét nagyura képregényig. Az azonban sajnálatos, hogy a magyar kiadásra előreláthatólag nem sok esély van addig, ameddig valaki át nem veszi a stafétát a Szukits Kiadótól a Star Wars tartalmak kiadását illetően.

About Author