Westernbe oltott politikai thriller – elolvastuk a The High Republic – The Blade képregényt
Vadnyugati hangulat és egy ostrom szövevényes háttere a Porter Engle fiatalkorát bemutató The High Republic képregényben.
Porter Engle karakterét a Star Wars rajongók már mint öreg, köztiszteletben álló jedi és élő legenda ismerhették meg az olvasók A jedik fénye című regényben. Múltjára már A Köztársaság Fénykora (The High Republic) első fázisának több művében is voltak utalások, de ott még értelemszerűen nem meséltek el mindent. A projekt második fázisában megjelent The High Republic – The Blade című képregény azonban bemutatta, hogy miért is lett élő legenda a jedik között az ikkrukki férfiből.
A Charles Soule neve által fémjelzett The Blade című minisorozat csak nagyon lazán kapcsolódik a Nyitott Kéz Útjáról és az Eiram és E’ronoh testvérbolygók között zajló Örökkévaló Háborúról szóló központi történethez, mely alapjaiban határozza meg a második fázist. Ugyan többször is utalnak a két bolygó közti béke megkötésére, de a négyfüzetes sorozat cselekménye egy teljesen önálló sztorit mesél el.
Már a Köztársaság Fénykora első fázisában is tetszett, hogy mennyire más volt a galaxis ebben a korszakban az előzményfilmekhez képest. A relatív technológiai fejletlenség, az új járművek és az, hogy mind a Jedi Rend, mind a Köztársaság úgy funkcionál, ahogy azoknak kell. Jó volt olvasni, hogy a jedik a fénykorukban mennyivel szabadabban értelmezték az Erőt és tekintettek érzelmeikre. Természetesen ezek az elemek ebben a képregényben is megjelennek. A kommunikációs hálózat kiépítetlensége, és az első fázishoz képest is kicsit fejletlenebb technológia és más hasonló elemek mind érdemben tesznek hozzá a sorozat cselekményéhez és építik a második fázis világát.
Nagyon emberközelivé tette Soule a jediket azáltal, hogy ekkor még nem használnak olyan személyes űrhajókat mint a Vectorok vagy a későbbi Delta-7-esek és Eta-2 Actisok. Ehelyett ekkor még vagy tömegközlekedéssel vagy útkereső csapatokhoz szegődve utaztak a bolygók között. Emellett az is egy érdekes apróság volt, hogy ebben a korban petíción keresztül is lehetett a Jedi Rend segítségét kérni. Azt pedig, hogy 350 évvel a naboo-i blokád előtt mennyivel szabadabban engedte a Jedi Rend a kötődések megélését jól mutatja, hogy a képregény két főszereplője, Porter Engle és Barash Silvain egyenesen fivérként és nővérként tekintenek egymásra! Ketten ugyanis sokkal jobb jedik voltak, mint egymástól elválasztva. Porter harci tudása tökéletesen kiegészítette Barash Erő sugallataira hagyatkozó, a harctól távolságot tartó jellemét. Soule a kettejük múltjába is betekintést enged az olvasónak a visszaemlékezéseken keresztül, amik megmutatják, hogyan alakult ki a Porter és Barash közti kapcsolat már az ifjonci éveik elején.
Bár a képregény cselekménye egy Csontvilág nevű bolygón veszi kezdetét, aminek igen erős vadnyugati hangulata van, a fő konfliktus nem itt, hanem a Gansevor nevű bolygón zajlik. Hasonlóan a Jedi: A Bukott Rend – Sötét Templom képregényben látott Ontothóhoz, a Gansevor sem egy egységes világ. Bár van központi kormányzata, de katonai erő híján a városállamainak még mindig számottevő hatalma van. A páros feladata, hogy oldjon fel egy fegyveres konfliktust Firevale és Bethune városai között, ezzel véget vetve egy régóta elhúzódó ostromnak. Ami azonban kezdetben egy emberrablás és egy nyersanyag birtoklása miatt kitört háború lezárásának indult, az hamarosan olyan kihívás elé állította Portert és Barasht, mely egyszerre tette próbára az ikkrukki férfi harci tudását és fizikai erejét, illetve a kage nő bizalmát saját képességeiben.
Soule apránként adagolja az információt azzal kapcsolatban, hogy miért is robbant ki a háború a két város között, és ezt mindig egy-egy karakter szubjektív véleményén keresztül teszi, emiatt sem az olvasó, sem pedig a képregény hősei nem hihetnek feltétlenül elsőre annak, amit a helyiek mondanak. Így minél több emberrel beszélnek hőseink annál inkább válik szövevényessé a történet.
Az események következtében Barash olyan szinten elbizonytalanodik önmagában, hogy létrehozza azt a fogadalmat, amit a 2017-es Darth Vader: A sith sötét nagyura: Birodalmi gépezet képregényben már Barash esküként ismerhettek meg az olvasók. Nagyon elegánsan kötötte össze Soule ezzel a lépéssel a The Blade-et és Darth Vader sorozatát.
A sok felsorolt pozitívum mellett azonban pár hibája is akad a képregénynek. Az egyik ilyen az, hogy a második fázis történetének kontextusában nehezen értelmezhető, hogy Porter Engle múltjának bemutatásán túl miért is volt fontos megírni ezt a képregényt, mit tesz hozzá a nagy egészhez. Erre egészen a Shadows of Starlight képregénysorozat megjelenéséig kellett várni, ám ott szerencsére értelmet nyertek az itt olvasottak. Emellett a képregény nem mutatja meg, hogy miért is kapta Porter Engle a Bardotta Pengéje becenevet, amit egyébként a címében sugall. Mindent összegezve azonban a The Blade egy jó Star Wars képregény lett, ami az angolul tudó magyar Star Wars rajongóknak egyszerre szolgálhat belépési pontként A Köztársaság Fénykora korba, és en bloc a Star Wars irodalom világába is.
About Author
