Palpatine a Sötét Nagyúr

Régi vicc- és mémalap a három nagy popkultúrás franchise, a Star Wars, a Harry Potter és A Gyűrűk ura sötét nagyurait egymás mellé állítani. Korábban a zárótrilógia komponenseinek vizsgálatakor érintettem Palpatine sötétnagyúrságát, most azonban kifejezetten erre fókuszálok, összevetve a legklasszikusabb Sötét Nagyúrral, Sauronnal.

A homály visszatér

Bár azt sokan kritizálják, hogy milyen sután hozták vissza Palpatine-t a Skywalker korában (valahogy), egyértelműen ez a mai Star Wars egyik legjelentősebb fordulata, s legmeghatározóbb fókuszpontja. Olyannyira, hogy A Mandalóri és spinoffsorozatai, mind a Rossz Osztag történetében is fontos szállá vált megmagyarázni a Nekromanta projektet. Palpatine visszahozását tehát minél jobban próbálják „galaktikus biológiával” megmagyarázni, holott talán igaza volt J. J. Abramsnak, ez valójában egy lényegtelen részletkérdés. A valóban lényeges az, hogy visszatért, mert több mint egy egyszerű halandó, ő a Star Wars Sötét Nagyura.

Ez mindenesetre szépen összevethető Sauronnal, aki az Utolsó Szövetség győzelmét követően már csak árnyként húzta meg magát a bakacsinerdei Dol Guldur erődjében, készülve visszatértére. Nos, Palpatine sorsa is hasonlónak tűnik: az endori csatában legyőzték, és látszólag meghalt: valójában sötét lelkét egy titokzatos és baljós erődbe, az Exegolra juttatta. A Sötét Nagyúr évtizedekig itt húzta magát, s már csak árnyéka lett önmagának, ám mégis hatalmas. S ahogy Sauron sem tudott újra emberi, fizikai alakot ölteni másodkori bukását követően, úgy Palpatine sem lett képes testi ereje teljében megjelenni, csupán roncsként. Ám a remény a gonoszok számára is élt, amíg Sauron a Gyűrű visszaszerzésével kapta volna vissza hatalmát, addig Palpatine-nak Reyre és a Rey és Ben közötti diádra volt szükség.

A Sötét Nagyúr nem hirtelenjében tér vissza, megjelenését a homály sűrűsödése jelzi. Száz év telt el csak aközött is, hogy Gandalf megbizonyosodott arról, hogy a dol gulduri Nekromata valóban Sauron, és aközött, hogy a Sötét Nagyúr visszatért Mordorba. A növekvő homályt azonban a gonosz erők mozgolódása is jelezte. A hívei sem pusztultak, a Gyűrűlidércek és Mordor orkja is megmaradtak, s követték uruk parancsát. Hasonló volt Palpatine-nal is, amíg az Exegolon húzta meg magát, a Birodalmi Maradványok addig is bőszen dolgoztak uruk visszatértén. Hozzáteszem a Nekromanta projekt elnevezése is könnyen lehet, hogy nyílt utalás A Gyűrűk Ura rajongó Filonitól a dol gulduri nekromantára. Palpatine visszatértét is a homály sűrűsödése jelezte: felbukkant az Első Rend és leigázta az Új Köztársaságot.

Az ősi gonosz

Sauron bár az elemi gonosz, Morgoth szolgájaként kezdte karrierjét, maga is egy ősi, halhatatlan entitás volt, aki a Másod- és Harmadkorra szépen kinőtte magát Középfölde első számú közellenségévé. Palpatine persze a Legendákban is visszaköszönt, ám itt leginkább Régi Köztársaság Darth Vitiate-jét tették halhatatlan gonosszá. A Skywalker kora „összes sith” kijelentése azonban felvillantotta Palpatine esetében is, hogy valójában egy sokkal ősibb gonosz entitás, amit csak tetézett a filmben megkezdett esszenciaátvétel. A film talán itt merített legtöbbet a Legendákból, a Darth Bane trilógia olvasói ráismerhettek a könyvekben leírt praktikára, mellyel Bane is át akarta vinni tudatát tanítványába, Darth Zannah-ba, majd így tovább. Nos, a Skywalker korából akár ilyesmire is következhetünk, hacsak nem költői túlzással élt az öreg Sheev (vagy Sheeev?).

Az ajándékok ura

Középföldje másodkorában Sauron még képes volt kellemes alakot ölteni, így tévesztette meg a tünde Celebrimbort, a törpöket vagy épp Numenor embereit. Ezt akár A hatalom gyűrűi sorozatból is megismerhették azok is, akik nem olvasták a Szilmarilokat vagy a Befejezetlen regéket. Sauron ekkor még képes volt különféle alakokat felvenni, más-más képet mutatni. Palpatine ha nem is lett alakváltó, egyszerre lett Sheev a szenátor, illetve Darth Sidious. Képessége különösen „halálát” követően teljesedett ki, amikor ő volt Snoke és Vader hangja is Kylo Ren fejében így rávéve gonosz dolgokra a fiút.

Palpatine és Sauron között ugyancsak közös pont, hogy mindketten a manipuláció mesterei. Sauron a tündekovácsok előtt Annatarként, Ajándékok uraként adta ki magát, egy jó szándékú, nagy tudású segítő képét keltve. Sheev Palpatine sorsa ebben is összevethető Sauronnal, aki a „Star Wars másodkorában” az előzményfilmek idején egy szimpatikus kedves férfiként, egy jó szándékú, a népéért és a galaxisért élő politikusként mutatta meg magát. Így tévesztette meg a Szenátus többségét, a jediket, valamint az ifjú Anakin Skywalkert is. S ahogy Sauron a tündét a Középfölde feletti hatalmuk megőrzésének ígéretével segített a hatalom gyűrűi kovácsolásában, míg a numenoriaknak halhatatlanságot ígérve vett uszított Valinor ellen, úgy Palpatine ugyancsak a halál legyőzésével és a tudás ajándékával csábította át Anakint a Sötét oldalra. Később Kylo Rent is megpróbálta megkísérteni, hatalmat ajánlva.

A Névtelen Úr

Manapság, ha azt halljuk, hogy „Ő, akit nem nevezünk nevén”, elsősorban egy másik Sötét Nagyúrra gondolunk, a Harry Potter Voldemortjára. Valójában azonban ez is Sauronból fakadhat, Gondor népe, és így Faramir is ilyenképpen emlegette, „Névtelenként”. A könyvekben különben gyakran csupán Ellenségként nevezik, a Sauron név helyett. A Star Wars Sötét Nagyurát ma már – az előzményfilmek hatására – legtöbbször Palpatine-ként vagy Darth Sidiousként említjük, az eredeti trilógiában azonban egyszer sem hangzott el a neve, csak Uralkodóként emlegették. Sőt alig látjuk a filmekben, hús-vér valójában csupán A Jedi visszatérben láthatjuk. Az Uralkodót sötét misztikum lengi körül, amolyan nagy hatalmú Sötét Nagyúr. Bár ebből a titokzatosságból sokat elvesztettünk az előzményfilmekből, de sokat nyertünk is: megláttuk az előtörténetét, a manipulációit. Mint amikor A Gyűrűk Urát követően belemerülnénk a Másodkor történeteibe, akár könyvben, akár kisképernyőn. A Skywalker kora újra a misztikum felé nyitott, teljessé téve a képet.

Sheev Palpatine karaktere sokat változott, sokat mélyült a Star Wars három trilógiáján: a „sötét mágiát” űző gonosz uralkodóból, mesteri manipulátor, majd ősi gonosz lett. Az út végén Palpatine valódi Sötét Nagyúrrá vált, hasonlóan Sauronhoz. Sőt, ez az út még tartogathat számunkra néhány meglepetést, akár még a Rossz Osztagban is láthatjuk új arcát a császárnak.

About Author