Párhuzamos életrajzok: Xiono és Fey’lya
Ahogy az Ahsoka sorozat 1-2. epizódja, úgy a 3. rész is ad lehetőséget egy újabb Párhuzamos életrajzhoz cikkhez: méghozzá az antipatikus Hamato Xiono szenátornak köszönhetően, akit már így is sok helyen a Thrawn-trilógia ellenszenves politikusához, Borsk Fey’lyához hasonlítanak.
Hamato Xiono
Hamato Xiono neve nem cseng ismeretlenül azok számára, akik követik az animációs sorozatokat, fia, Kazuda ugyanis az Ellenállás széria csetlő-botló főhőse. Több mint két évtizeddel az Ahsoka eseményeit követően, az idős Xiono szenátor maga is felbukkant az animációs sorozatban Kaz szigorú apjaként. Mit is tudunk róla, azon kívül hogy meglehetősen hosszan viselte bolygója, a Hosnian Prime szenátori tisztségét?
Xiono a gazdag Magvilágok közé tartozó Hosnian Prime szenátora volt, azé a bolygójé amely egy darabig az Új Köztársaság fővárosaként is szolgált, s melyet az Első Rend felrobbantott a Starkiller bázis első éles bevetése során. Xiono maga nem vett részt a galaktikus polgárháborúban, ám a Birodalom bukását követően kihasználta az új helyzetet, és az Új Köztársaság politikai gépezete nyújtotta lehetőségeket. Xiono – mint azt az Ahsoka harmadik epizódjában is láthattuk – részt vett Mon Mothma kancellár és más szenátorok társaságában azon a holo-meetingen, amely során megtagadták Hera Syndulla tábornok kérését, hogy bevethesse a flottát a Denab-rendszerben, Morgan Elsbeth és társai ellenében. Xiono meglehetősen szkeptikus volt Hera Thrawn főadmirális visszatérésével kapcsolatos jelentésében, szerinte Hera csak személyes célokra (Ezra Bridger keresése) próbálja felhasználni az Új Köztársaság erőforrásait. Nem lett szimpatikus karakter.
Xiono közel huszonöt évvel később is hivatalban maradt, sőt családjával átvészelte a Hosnian Prime pusztulását is. Gazdag és befolyásos politikusként egyengette fia, Kazuda útját, segítve hogy felvegyék pilótának az Új Köztársaság Védelmi Flottájához. Az ifjú Kazuda később csatlakozott az Ellenálláshoz, annak kémjeként került a Castilonra. Xiono szenátor nem értett egyet fia döntésével, az Ellenállást szélsőséges szervezetnek minősítette. Az idősebb Xiono akkor is visszautasította az Ellenálláshoz való közeledést, amikor bolygóját az Első Rend elpusztította.
Borsk Fey’lya
Borsk Fey’lya karakterének korábban egy külön portrét szenteltem, így ezúttal csupán összefoglalom a lényeges információkat. Fey’lya Timothy Zahn klasszikus Thrawn-trilógiájában bukkant fel, s a Bővített Univerzum későbbi történeteinek is meghatározó tagja maradt. Borsk Fey’lya a bothai (vagy bothán) faj tagja volt, azé a fajé, akik kémhálózata sikerrel tett szert a Második Halálcsillag terveire. Fey’lya a Kothlison látta meg a napvilágot, s később a Bothawuin szívós munkával küzdötte fel magát a bothai poltikai elitbe, egészen a Bothai Tanács főtanácsosi tisztségéig. Fey’lyát a Birodalom idegengyűlölete vezette a Lázadók Szövetségébe, ahol kiváló diplomataként és a Bothai Kémhálózat fontos tagjaként szerzett hírnevet. Részt vett a Második Halálcsillag megszerzését célzó küldetésben, ami segítette, hogy az endori csatát követően megalakuló Új Köztársaságban is közel kerüljön a hatalom húsos fazékjához.
Fey’lya az Új Köztársaság egyik tanácsosa, a Mon Mothma vezette új kormányzat fontos tagja lett. Munkáját azonban beárnyékolta személyes becsvágya, valamint az Ackbar admirális irányában tanúsított mély – és kölcsönös – ellenszenve. Mindent megtett a mon calamari politikai súlyának lerombolásáért a saját politikai hatalmának és befolyásának növeléséért. Ackbar mellett Leiára is politikai ellenfélként, riválisként tekintett, akivel szembeni ellenérzéseit csak fokozta emberi származása és a jedikhez való kötődése. Amikor Leia Organa Solo leköszönt az Új Köztársaság államelnöki pozíciójáról, a szenátus Fey’lyát választotta meg utódának. Fey’lya azonban rossz vezetőnek bizonyult: az ő kormányzása alatt nőtt az emberek elleni xenofóbia, valamint a jediellenesség a politikai vezetésben. Eleinte kifejezetten rosszul kezelte a yuuzhan vong krízist is, ám mikor a háború tetőfokára hágott, és Fey’lya sok támogatóját elveszítette, egy huszáros fordulattal a jedik felé kezdett nyitni, és mindent megpróbált, hogy korábbi ellenfeleit, Leiát és a jediket megnyerje ügyének. Végül a Coruscant yuuzhan vongok általi elfoglalása során halt meg, feláldozta életét, mellyel 25 000 yuzhaan vong harcost vitt magával a sírba, s vált bothai mártírrá.
Összehasonlítás
Mikor korábban cikket írtam Borsk Fey’lyáról, megfogalmaztam azt a határozott véleményt, hogy a kánon ezért a bothai karakterért kiállt. Fey’lya karakterét ugyanis Timothy Zahn igazi ellenszenves politikusként alkotta meg. A „ jó oldalon” áll, nem is ember, hanem az elnyomott idegenek közül került ki, mégsem válik szerethetővé, sőt folyamatos kerékkötője hőseinknek. Fey’lya szinte egész tevékenységét becsvágy, saját hatalmának növelése és a politikai intrikák hatják át. Szeméye így már a Bővített Univerzumban árnyalta a „csupajó” Új Köztársaság képét, hasonlóan ahogy A Mandalóri 3. évadának Pershing doktoros része tette a kánonban ugyanezt. Fey’lya emellett árnyalta a „jó idegen lény” – „rossz emberek” klisét is. Mindenesetre amíg Zahn kifejezetten antipatikus figurának alkotta meg a bothait, addig Troy Denning a Star by Star c. regényben egész közel hozhatta őt az olvasókhoz. Bár továbbra is egy önző, becsvágyó alak maradt, de a végén mégis életét adta az Új Köztársaságért.
Úgy tűnik most már, hogy a bothai politikusnak mégsem szán szerepet Dave Filoni a Star Wars kánonjában. A szerepét a ezen az idővonalon Hamato Xiono veheti át, ő lesz az az önző, becsvágyó „jó oldali” politikus, aki ahol csak teheti, keresztbe tesz hőseinknek – jelen esetben Hera Syndullának. Xiono karaktere, és szenátortársainak közönye hasonlóképpen árnyalja az Új Köztársaság politikai berendezkedéséről alkotott képünket, mint korábban Fey’lya és társai. Xiono karaktere épp ezért üdvös adalék a Mandoverzumhoz, és úgy egészében a kánonhoz, de sajnálom, hogy a bothai faj továbbra sem kap fontos szerepet. Ráadásul ezzel, hogy Xiono emberként vette át ezt a szerepet, azt nem tudja bemutatni, hogy az Új Köztársaság nem emberi politikusai között is akadnak törtető, önző, opportunista alakok, ráadásul még az emberek lenézése, ad absurdum gyűlölete is elképzelhető körükben. Talán ez a mai átideologizált amerikai (és európai) közbeszédbe nem fért volna bele, bár például Lázadás hajnala regényben volt már utalás embergyűlöletre az idegen fajok között.
About Author
