Szükség volt egy újabb Darth Vader könyvre? – Elolvastuk A gonoszság mesterét

Darth Vader ismét egy Star Wars könyv középpontjába került, de van-e létjogosultsága ennek a sztorinak?

1

A magyar Star Wars könyvkiadás elmondható, hogy jelenleg virágzik. A Szukits távozása utáni űrt a tavaly nyár óta kitöltő Maxim teljes gőzzel ráállt a messzi-messzi galaxis írott történeteinek megjelentetésére, melynek keretében eddig, főként a hiátusnak köszönhetően meg nem jelent kánon regények, valamint számos régi, Legendák történet is a magyar olvasók tányérjára került. Hamarosan megjelenik A gonoszság mestere, avagy eredeti címén Master of Evil is, melyet az Audible felületén hallgattam meg hangoskönyvként és amellett, hogy egy korrekt regény, egy ínségesebb időnek is az előfutára lehet.

Mit kíván a magyar rajongói nemzet?

Az új Star Wars tartalmak egy jelentős többségénél felmerül a közvéleményben az az egymásból következő két gondolat, hogy „ezt senki sem kérte” és az, hogy „miért nem azt csinálják, amit a rajongók akarnak”. Az első kijelentéssel több problémám is van, amit hosszan taglalhatnék, röviden viszont úgy tudnám összefoglalni, hogy ha csak olyan dolgok születnének, amit valaki „kért”, akkor önmagában a Star Wars sem létezne. A másik nem kevésbé téves és/vagy leegyszerűsítő gondolat viszont már egy kicsit érdekesebb.

A Star Wars rajongótábora ugyanis rendkívül népes, és – félig-meddig ebből is kiindulva – nagyon sokféle. Immár legalább három generáció nevelkedett ezeken a filmeken, melyek más-más ponton csatlakoztak be, más élettapasztalattal és más kulturális háttérrel is rendelkeznek, csak hogy a legalapvetőbbeket említsük. Egy valami tehát mindenképp egyértelműen kijelenthető: nem létezik olyan homogén massza, hogy „a rajongók”.

Ugyanakkor ennek a hatalmas halmaznak a leghangosabb (ám nem biztos, hogy egyben legnépesebb) részét mégis alapvetően két nagy csoportra lehet osztani immár 10 éves, a rajongótáborral való érintkezéseimből következtetve. Ezek közül az egyik az eredeti trilógián, valamin az eredeti és az előzménytrilógián szocializálódott fanok csoportja, aki Anakin Skywalker és főleg Darth Vader megszállottja, és határozottan állítja, hogy szükség lenne minimum egy Darth Vaderről szóló mozifilmre, de akár egy teljes élőszereplős sorozatra is. A másik, hasonlóan népes és hangos csoport tagjai pedig a „szakadjunk már el a Skywalkerektől” mantra zászlójának élen menetelő harcosok, akik viszont ezt az elszakadást jellemzően csak és kizárólag az Old Republic koszakra, és csak és kizárólag mozgóképes tartalomra értik, más médiumhoz vagy más, a Skywalker érán kívüli tartalomhoz még bottal sem nyúlnak. Természetesen, akinek nem inge, ne vegye magára, de tapasztalatom szerint ez a vágy sem az Old Republic korszakban játszódó történetek tüzetes ismeretéből és szeretetéből fakad, hanem elsősorban a 2011-es MMORPG-játékhoz készült CGI-előzetesek „menőségéből”. Ez a csoport állítása szerint halálra unatkozik már mindentől, aminek a Saga filmjeinek időszakához van köze, ám egyvalamiben mégis hasonlít az elsőre. Amikor Darth Vader felbukkan valahol és „menő”, akkor úgy vetődik rá, mint gyöngytyúk a takonyra.

Kicsit ugyan nem tagadom, hogy magas lóról, és meglehetősen általánosítva állítom ezt, de személyes tapasztalatomból úgy látom, hogy a rajongók egy széles (remélem, nem annyira, mint látszik) tömege valójában nem elsősorban jó történetekre, hanem z-generációs szlenggel élve „aurafarmoló”, menő maszkos karakterekre kíváncsi. Mindezt jól példázza, hogy a fentebbi lózungokat hangoztató két csoport egy jelentős hányada nem igazán tudott mit kezdeni az Andorral. Ez egyébként kétségkívül egy része a Star Warsnak, de személy szerint én ettől kicsit többre vágyom, és talán éppen ez okozza jelenlegi kiégésemet is, mert jelenleg úgy tűnik, ez lesz az elsődleges irányvonal a továbbiakban. Maximum a Starfighter rám cáfol. Én vágyom erre a legjobban. És akkor még nem beszéltünk arról a teljesen őrült jelenségről, ahogy az amerikai „konzervatív” fiatal férfiak A Sith-ek bosszúja Anakin Skywalkerét mintegy pajzsra emelve azonosítják saját magukkal újabban, mintha nem igazán figyeltek volna oda, vagy értették volna meg a film mondanivalóját.

Mindenesetre ennek a tendenciának az írott tartalmak is kezdenek áldozatul esni. Amellett, hogy az utóbbi 2-3 évben (talán A Köztársaság fénykora kivételével) teljesen háttérbe szorította a Lucasfilm ezt a szegmenst, a kevés érkező könyv vagy tematikáját tekintve totálisan érdektelen (mint a huszadik romantikus young-adult regény), vagy éppen egy olyan lerágott csonton igyekszik még tovább csámcsogni, amiből már a velőt is kiszopkodták. Mindez odáig jutott, hogy míg az elmúlt években csak 1-2 érdekesebbnek tűnő regény akadt, idén már egyetlenegy olyan könyves bejelentés sem érkezett a Lucasfilmtől, ami egy kicsit is megmozgatott volna bennem bármit.

Hogy illik ebbe a képbe A gonoszság mestere?

A gonoszság mestere első ránézésre ezen időszak előfutárának tűnt, és nem tudom azt mondani, hogy nem igazolódott be valamelyest a sejtésem. A tekintetben, hogy mennyiben bővíti ki akár a világot, akár Vader személyes történetét ez a regény, igazából nagyjából azt tudom mondani, hogy semennyire. Vader Padmé feltámasztására tett törekvéseit már épp elég mélységében bemutatta a Charles Soule A Sith sötét nagyura képregény-sorozata, valamint ha nagyon mélyre akarunk menni, akkor a Vader Immortal című VR-játék. Az, hogy ebben a regényben megtudjuk, hogy volt még egy ereklye, amit Padmé feltámasztására használt volna és nyilvánvalóan az elejétől fogva tudjuk, hogy ez nem fog sikerülni, nem ad hozzá semmi lényegeset a történetéhez. Ráadásul abban a tekintetben hasonlít ez a regény a Paul S. Kemp által jegyzett Sith nagyurakra, hogy Vader ugyan a cselekmény egyik fő mozgatórugója, de a történet nagy részében nem az ő szemszögéből követjük az eseményeket, gondolataiba csak néhány fejezeten keresztül nyerünk bepillantást. Ezek jellemzően a regény legérdekesebb fejezetei közé tartoznak, éppen ezért keveselltem kissé, amit kaptunk itt belőle, ellentétben például a James Luceno Legendák Vader-regényével, a Sötét nagyúrral.

Darth Vader Obi-Wan Kenobi
Forrás: StarWars.com

A regény valódi főhőse ehelyett Halland Goth, a császári őrség parancsnoka, akit Palpatine Vader mellé vezényel azzal a titkos paranccsal, hogy figyelje meg a nagyurat és jelentsen mindent, amit tapasztal. Goth ugyanakkor titokban egy súlyos betegséggel küzd, mely szép lassan megöli őt, így Vaderben, különös tekintettel az őt életben tartó technológiára, meglátja a lehetőséget az esetleges túlélésre. A regény legnagyobb része alatt Goth szemszögéből követjük az eseményeket, ám amíg a fentebb említett Sith nagyurak esetében kicsit sem érdekeltek a rylothi felkelők, akiknek a szála sokkal érdektelenebb volt, mint a címmel ellentétben meglehetősen keveset szereplő sitheké, Goth karaktere végig lekötött. Egy pragmatikus, viszont sok esetben rendkívül empatikus fickó, akiről ugyan, mint olvasó tudjuk, hogy rossz oldalon áll, rajta ténylegesen érződik, hogy hisz a Birodalom jóságában és szükségességében, ezért szolgál. Ezen felül Adam Christopher egy sokkal jobb író, mint Kemp, akinek egyik könyvét sem kedveltem kifejezetten, amit eddig olvastam tőle. A regény egyfajta gótikus horror atmoszférával van átitatva, ami egy egészen sajátos és különleges hangulatot kölcsönöz neki, Christopher pedig remekül festette le ezt az egészet. Remélem, többet is olvashatok majd tőle, mert George Mannhoz hasonlóan remek a stílusa, és a kedvenc íróim közé kezd előlépni ezen regény és A sithek árnyéka után.

Mindemellett a regény az elején kapcsolódik a már említett A sith sötét nagyura képregénysorozathoz is, közvetlenül az egyik ottani történetszál után veszi fel a fonalat. Eleinte tartottam attól, hogy a könyv egy jelentős részében korábban már látott sztorikat mesél majd újra, de szerencsére nem erről van szó, a két történet közötti összeköttetés pedig hibátlan. A kedvenc dolgom a kánonban az, amikor egyes történetek ilyen puzzle-szerűen, egymást kiegészítve tudnak összeilleni. Az új rendszer létrejötte utáni első néhány évben nagyon gyakori volt az, hogy az egyik könyvet lerakva és egy másikat felvéve olyan érzést keltett bennem, mintha egy nagy összefüggő történetnek az egymáshoz hol lazábban, hol szorosabban, de mégis kapcsolódó történeteit olvasnám, ami egy ideje mintha kissé kiveszett volna. E tekintetben viszont A gonoszság mestere sokszor azt az érzést hozta vissza bennem, mint a korai kánon regények.

Verdikt

Összességében véve kissé vegyes érzéseim vannak A gonoszság mesterével kapcsolatban, a negatív oldalnak viszont egy jelentős része abból származik, hogy kissé aggódva figyelem az írott Star Wars tartalmak alakulását, és ha lenne emellett még 3-4 olyan eredeti regény, melyek hasonló színvonalon, mégis kissé elrugaszkodottabb történeteket mesélnek el, akkor nyugodtabb szívvel álltam volna neki ennek a könyvnek is. Ezen felül igazából semmi olyat nem adott hozzá Vader történetéhez, amihez hasonlóval az olvasottabb fanok ne találkoztak volna már valamilyen formában, nem is egyszer.

Ugyanakkor mindettől elvonatkoztatva egy rendkívül jól megírt, hangulatos sztoriról van szó, mely Vadert nem romantizálja, nem próbálja meg pozitív hősnek beállítani még egy Birodalmi katona szemszögéből nézve sem. Halland Goth pedig egy egészen érdekes és szerethető főhős, akiért a regény egésze alatt tudunk izgulni, amint nála sokkal hatalmasabb erők között reked valamelyest két tűz között, mialatt saját betegségének és halandóságának gondolatával is meg kell küzdenie.

Darth Vader Greg Pak 2020-as kezdetű képregénysorozatában.
Forrás: StarWars.com

Ebből kifolyólag elsősorban azoknak tudom ajánlani, akik még nem sok Star Wars könyvet olvastak, mert azoknak számos újdonságot fog tudni adni, ugyanakkor, ha jobban ismeritek az Erő írott oldalát, akkor sem fogjátok elunni magatokat közben.

Ha ti is olvastátok már a regényt, akkor mindenképp írjátok meg a véleményeteket a kommentmezőben!

About Author