Felcsillan a remény – elolvastuk A Köztársaság Fénykora: A sötétség szeme című regényt
A sötétség szeme visszarepít minket az első fázis karaktereihez, és megtudjuk, mi történt a Csillagfény pusztulása után.
A Maxim Kiadó egyik első Star Wars regénye volt a George Mann által jegyzett A sötétség szeme című felnőtt regény, ami A Köztársaság Fénykora kiadási projekt harmadik fázisának nyitódarabja. Bár már tavaly nyár óta a polcomon volt a regény, csak 2025 decemberének végén tudtam elolvasni. Mostani cikkemben ezt a könyvet mutatom be az olvasóknak.
Miután A Köztársaság Fénykora kiadási projekt második fázisa 150 évet visszaugrott az időben az első fázis történetéhez képest, hogy a Nihil-konfliktus gyökereit, előzményeit elmesélje, a harmadikban végre folytatódik az első körben megismert történet. Mivel a második fázis új karakterekkel foglalkozott, és az első és a harmadik fázis megjelenése között eltelt egy év, így a nyitóregénynek egyszerre kellett emlékeztetnie az olvasókat az első etap eseményeire, és felvázolnia a záró fázis kiindulóhelyzetét is.
Ugyan George Mann regényének a borítóján Marchion Ro látható, így elsőnek az ember azt gondolná, hogy ő is a könyv főszereplője, ez nem igaz. A sötétség szeme nem egy olyan regény, ami egy központi szereplőre fókuszáló történetet mesél el. Helyette számos szereplővel foglalkozik a könyv. Újra találkozhatnak az olvasók Avar Krisszel, Elzar Mannal, Bell Zettifarral és vuki jedi barátjával, Burryagával, a Nihil oldalán pedig visszatér Ghirra Starros és Marchion Ro is, ám utóbbi elég keveset szerepel a regényben. A könyv fő feladata ugyanis nem az, hogy Marchion Ro legbelsőbb gondolatait megismertesse az olvasóval, hanem az, hogy bemutassa, milyen helyzetben is van a galaxis és az eddigieket túlélő karakterek egy évvel a Csillagfény Jelzőállomás pusztulása, és a Zárt Zóna (a Nihil által uralt űrterület) megteremtése után egy évvel.
A szerző a könyv lapjain szépen egyensúlyozik a személyes drámák és a galaktikus nagypolitika bemutatása között. Nagyon örültem, hogy végre betekintést kaphattunk ebbe. A regény jól bemutatja a Galaktikus Köztársaság és a Jedi Rend helyzetét: a Szenátus megosztott, Linah Soh főkancellárnak pedig egyszerre kell egyensúlyoznia a fiáért aggódó anya és a Nihil jelentette fenyegetéssel küzdő galaktikus nagypolitikus között. Szintén sokat foglalkozik azzal a könyv, hogy hogyan változott meg a Nihil szervezete miután győzelmet arattak a Galaktikus Köztársaság felett az első fázis végén, és hogy milyen belső kihívásokkal, problémákkal kell szembenéznie az anarchista kalóz szervezetnek annak ellenére, hogy a galaxis egy nagy részét az uralmuk alá vonták. Ennek bemutatására Mann a bukott szenátor, Ghirra Starros karakterét használja fel, aki egy érdekes nézőpontból látja Marchion Rót és az általa vezetett Nihilt. Nagyon tetszett az a rövid politikai játszma, ami Ghirra és Soh között lezajlott a könyv lapjain.
Szintén jól sikerült a jedik lelki vívódásainak megjelenítése, és hogy milyen emberi problémákkal kell megküzdeniük amellett, hogy harcolnak Ro kalózaival, legyenek a Viharfalon (az első fázis végén Marchion Ro által felállított határ a Galaktikus Köztársaság és a Zárt Zóna között) belül vagy azon kívül. A Nihil birodalmának területén ragadt Avar Kriss egyszerre küzd saját kudarcának terhével, az elvesztettek hiányával és a magánnyal, illetve próbál meg életben maradni, és ahogyan tud, segíteni a martalócok által sanyargatott ártatlanoknak. Az ugyancsak a Zárt Zónában rekedt Porter Engle pedig azon dolgozik, hogy valahogyan áttörje annak határát. A Zóna határának másik oldalán lévő Elzar Mann egyszerre küszködik azzal, hogy megfeleljen a saját magával szemben támasztott elvárásainak amellett, hogy próbál megküzdeni a Stellan Gios halála felett érzett gyásszal és Avar Kriss hiányával. Burryaga Agaburry és Bell Zettifar jedi lovagok pedig azon dolgoznak a Viharfal mentén járőrözve, hogy megtalálják a módját, hogy kézre kerítsenek egy ösvényhajtóművet.
Természetesen rajtuk kívül a regény behoz új karaktereket is mellékszerepekben, akik feladata a főhősök támogatása. Közülük számomra a Belin nevű ugnaught pilóta volt a legszimpatikusabb. Új szereplők mellett a második fázisból is visszatér egy karakter a könyvben, a miriali Viess tábornok, aki egy fontos antagonistája a regénynek. Így a könyv történetének teljes megértéséhez nem árt ismerni a második fázist is.
A könyv élvezeti értékét azonban csökkenti egy sajnálatos nyomdahiba, legalábbis az én példányom esetében, remélem, a többi darabban ez nem fordult elő. Az általam olvasott példányban többször is előfordult a 300. oldal után, hogy a soron következő oldalak helyett már korábbi oldalak voltak azoknak a helyén, melyeknek ott kellett volna lenniük. E sokszor megszakított egy-egy fejezeteket, így Marchion Ro egyik beszédét is. Sajnálatos hiba, remélem, hogy a Maxim Kiadó további köteteiben már nem fog ez előfordulni.
Ettől eltekintve azonban összességében azt tudom mondani, hogy George Mann A sötétség szemével egy olyan erős regénnyel indította el A Köztársaság Fénykora multimédiás projekt utolsó fázisát, ami felér a Kataklizma, a Viharfellegek és a Csillaghullás színvonalához. A regény erősen épít a megelőző két fázis történeteire, és jó nyitódarabja a harmadik fázisnak. A jedik és a köztársaságiak a regény elején még a reménytelenség helyzetében vannak, ám a történet végére felcsillan a remény, hogy mégis csak le tudják győzni Marchion Rót, és helyreállítani a békét és a rendet a galaxisban. Számomra A sötétség szeme nem csak A Köztársaság Fénykora sorozat regényei között tartozik a legerősebb darabok közé, hanem általánosságban is a kánonba tartozó Star Wars könyvek legjobbjainak csoportját gyarapítja.
About Author
