A szeparatisták öröksége – Elolvastuk a Darth Vader: Az udvarhölgyek visszatérnek című képregényt
Darth Vader vs. Jul Tambor, egy érzelmekkel teli kötetben.
Greg Pak Darth Vader sorozatáról a legutóbbi két cikkemben elég sok rosszat elmondtam. Paknak viszont a hatodik kötetre sikerült emelnie a képregény színvonalát, végre el tudta engedni az akció orientáltságot és újra hangsúlyos lett a karakterek közötti dinamika, személyes konfliktusaik és lelki világuk. Azaz végre visszatértek azok az elemek amiket annyira hiányoltam a negyedik és ötödik kötetekből. Nézzük meg tehát részletesen is, hogy milyen lett a Darth Vader: Az udvarhölgyek visszatérnek című képregény.
Meg akarunk menteni. Ne állj ellen!
Kritikámat kicsit távolról kezdem, ugyanis még vissza utalnék A múlt árnyaiban történtekre. Abban ugyanis kiderült, hogy a Tauntaza kormányzó által alkotott szuperfegyver Palpatine császárnak a megrendelésére készült. Jelen képregény az ötödik kötetet közvetlenül folytatja, és eljutunk a coruscanti Császári Palotába is, ám sajnálatomra a képregényből még mindig nem kaptunk választ arra, hogy Palpatine miért építtetett a Gabredor III kormányzójával egy ilyen léptékű szuperfegyvert, pedig a szál húzódik egy ideje. Emellett viszont érdekesnek találtam a Császári Palotában játszódó részeket, különösen tetszett Palpatine és Sabé első szemtől szembeni találkozása. Remek volt a nő és a császári testőrök közötti összecsapás is, amiben megmutatkoztak harci képességei. Palpatine és Sabé beszélgetésében pedig a császár tűpontosan rávilágított arra, hogy miben is különbözik az udvarhölgy egykori királynőjétől.
Azonban a kötetnek a fő konfliktusa csak ezután bontakozik ki. A Palpatine-al való rövid találkozó után ugyanis az uralkodó elküldi Vadert, Sabét és ZED-6-7-et a Skako Minorra, hogy verjék le a bolygón a néhai Wat Tambor szeparatista vezető unokája, Jul Tambor által vezetett felkelést. Örültem, hogy a 2016-os Doktor Aphra sorozat után újra visszatértünk a Skako Minorra és bővült a bolygó története. Láthattuk a skakói nép szenvedéseit, a Birodalom okozta elnyomást és számkivetettséget, amivel sikerült elérnie Paknak azt, hogy az olvasó immáron szimpátiát érezzen az egykoron a szeparatista mozgalom fő támogatóinak számító skakóiak iránt. Emellett szintén megismertük azt is, hogy mi történt nem sokkal a klónháborúk vége után a bolygóval és a Tambor-családdal.
A Jul Tambor által vezetett felkelésen keresztül pedig újabb kis szeletét láthattuk a Független Rendszerek Konföderációja hagyatékának az azonban már komikusnak hatott a számomra, hogy lassan 22 évvel a droidhadsereg leállítása után még mindig ilyen nagy számban használják a régi B1-es harci droidokat. Sokkal jobb lett volna, ha egy új fajta harci droiddal bővítette volna a képregény a Star Wars univerzumát. Ugyan a történet fókuszában egy felkelés leverése állt, de ezt most Pak kivételesen nem akció orientált módon oldotta meg. Ehelyett egy olyan történetet írt, amiben a lapokon keresztül az olvasó el tud mélyülni egyrészt Sabé lelki világában, a közte és Bestooni Ochi közötti hatalmi konfliktusban, emellett pedig a többi udvarhölgy karakterét is jól tudta bővíteni ez az öt füzet.
Megérte várni a Darth Vader Jul Tambor összecsapásra?
Az első kötet óta nem látott udvarhölgyek visszahozását a történetbe pedig a nagyon jó ötletnek tartom. Az ő karaktereiken keresztül láthattuk, hogy milyen kép élt Sabéról a társaiban. Tetszett, hogy ahhoz hasonlóan, ahogy Sabé akarja megmenteni Anakint az általa választott gonosztól, úgy próbálják meg megmenteni a nők a társukat az általa választott úttól. Dorméval pedig azt is bemutatta Pak, hogy bár az udvarhölgyek külsőre mind nagyjából ugyan olyanok, de legbelül mégis mennyire eltérnek egymástól. Ez azonban persze nem jelenti azt, hogy Sabéban ne maradt volna meg az az empátia és szeretet, ami a nővéreire is jellemző, ez is jól megmutatkozik a kötetben. Az udvarhölgyek Vaderrel való közös jelenetei is tetszettek, különösen az, ahogy a sith nagyúr és a nők versenyt futottak Sabé megmentéséért. Amit kicsit sajnáltam az az, hogy Jul Tambor karakterével nem sikerült meghaladni a gonosz szeparatista toposzát és mutatni egy szeparatista vezetőt, aki nem a személyes hatalomért és uralkodásért, hanem tényleg a népe szabadságáért és jólétéért küzd. Ám a vele való végső leszámolást Paknak ötletesen sikerült megírnia, bár kicsit mesésre és rövidre sikeredett. Sokkal jobb lett volna ha még egy vagy két füzettel többet írnak erről a konfliktusról.
Azonban mindent egybe véve Greg Paknak újra sikerült egy jó Vader képregényt írnia, ami ugyan nem éri el a A sith sötét szíve vagy a Tűzpróba szintjét, de mindenképpen minőségi ugrást jelent a Vörös uralom és A múlt árnyai történeteihez képest. Bár a 2020-as Darth Vader sorozat magyar kiadása ezzel a kötettel egyelőre véget ért, de angolul a történet még nem zárult le, így tehát a cikksorozatom sem fog még. Legközelebb az Unbound Force története fog terítékre kerülni, amiben a sith nagyúrnak egy eddig még nem tapasztalt kihívással kell szembenéznie.
About Author
