A Star Wars törpjei: az ugnaught kultúra

A Star Wars és a fantasy

A Star Wars műfaji besorolásakor az űropera mellett fel-felbukkan az űrfantasy kifejezés is. S valóban, ez egy elég helytálló terminus, A csillagok háborúja sokat merít a klasszikus fantasy témákból, a jedik kapcsán többször előjön, hogy lényegében varázslók az űrben. Persze a Star Wars több más műfajból (szamuráj- és westernfilmek, hardcore scifi stb.) is egyaránt merít. A fantasy ikonikus klasszikusa J. R. R. Tolkien nagy hatással volt a Star Wars készítőire, különösképpen Dave Filonira, aki gyakran merített Középföldéből, a Lázadók és az Ahsoka sorozatban togruta főhősét egyre inkább Gandalfhoz tette hasonlóvá. Na persze az eredeti filmekben is megvoltak a kisebb-nagyobb hasonlóságok, már csak az archetipikus karakterek (Sauron–Palpatine, Obi-Wan–Gandalf) miatt is, Christopher Lee pedig 2001 után, konkrétan átugrott a következő évben a Serennóra, hogy eljátssza az űr-Szarumánt, Dooku grófot. Az Ahsoka sorozat már mindenképpen hangulatában is sokszor megidézi A Gyűrűk Urát, de egyben utalt C. S. Lewis klasszikusára, a Narniára, s a legtöbb fantasy ősforrásaira, a görög-római és skandináv mitológiára vagy épp az Arthur-mondakörre.

A Star Trek esetén visszatérő mém, hogy fajaik emlékeztetnek a klasszikus fantasy fajokra (pl. vulkáni–tünde), a Warhammer 40,000 univerzumában egyes fantasy fajok űrbéli verziójával is találkozhatunk, a Star Warsban viszont kevéssé találunk ennyire egyértelmű hasonlóságokat. A Star Wars fajainak kinézetét sokszor az állatvilág ihlette (gamorri, rodiai, ewok stb.), s a malacarcú ugnaught faj esetében is elmondható ez. Ennek ellenére azonban, ez a faj – különösen A Mandalóri 3. évada óta – azonban eléggé a fantasyk törpjeire emlékeztet engem, s nem csak engem. Az elmúlt napok Középfölde világával kapcsolatos hírdömpingje után nézzük meg mit is tudunk ezekről a „galaktikus törpökről”.

A Mandalóri sajátos világépítése

Mielőtt a témára térnék, tennem kell egy rövid exkurzust A Mandalóri s csatolt sorozata, a Boba Fett könyve világépítéséről. A két, vagy inkább „másfél” széria egyik fontos hozadék, hogy képes volt új mélységet adni a klasszikus trilógia legrégibb fajainak. Elsősorban a taszkeneket, a buckalakókat kell itt megemlíteni, akik 1977 óta velünk élnek. Persze már a Legendák különféle művei is árnyalták e különleges tatuini faj kultúráját (elég ha csak a Knights of the Old Republic játékokra vagy a John Jackson Miller Kenobi című regényére gondolunk), A Mandalóri viszont még szélesebb közönségnek mutatta meg a taszkenek „emberi” oldalát. Din Djarin szótértett és tisztelettel bánt a jelnyelven beszélő buckalókkal, sőt segítettek egymásnak a krayt sárkány legyőzésében is. A Boba Fett könyve még tovább ment, a taszkenek között élő Boba szemszögéből láthattuk e család- és kláncentrikus, tiszteleten és sajátos hagyományokon alapuló, kissé „indiános” közösség életét. A Mandalóri a másik tatutini faj, a jawák számára is több játékidőt adott (gondoljunk akár a tojásos epizódra, vagy Pelli Motto furcsa románcára), de talán leginkább az ugnaughtok lophatták be magukat a szívünkbe, első sorban Kuiil karakterén keresztül.

Az ugnaught faj rövid történelme

Az ugnaught faj (vagy korábbi suta magyar fordításban: undibundik) A Birodalom visszavágban bukkantak fel előttünk, a Felhőváros alsóbb szintjein élő, kistermetű, kissé torz, malacképű munkásaiként. Talán még ijesztőnek is tűnhettek, ám valójában ők a Star Wars kétkezi munkásai, mesteremberei. A faj eredetileg az Anoat-szektorban keringő Gentes bolygóról származott, s gyakran kerültek a rabszolgakereskedők kezébe: az ugnaughtok ugyanis kiváló és szorgos munkaerőnek bizonyultak, akik nem vetették meg a legkeményebb munkákat sem. Mindazonáltal A Köztársaság Fénykora időszakában még jedimester is kikerült sorukból, egy bizonyos Fitan.

Az ugnaught faj történelemben azonban fontos változást hozott, amikor a koréliai Ecclessis Figg hozzákezdett bespini építkezéseihez, s a tibanna gáz kitermelésére létrehozta Felhővárost. Ehhez a munkához három ugnaught klánt telepített a Bespinre. Figg jutalmul és fizettségül a szabad ugnaught munkásoknak adományozta a a Felhőváros alsóbb szintjeinek egy jó részét. A munkások azonban saját „felhővárost” is építettek maguknak, az eredendően az építkezéshez létrehozott Ugnaught Felszín nevű platformon rendezkedtek be, itt épült meg fővárosuk: Ugnorgrad. Bár sok ugnaught dolgozott Felhővárosban a Birodalom idején is, Ugnorgrad vált társadalmuk központjává, itt uralkodott vezetőjük, Ozz király is. Ezzel a Bespin vált az ugnaught faj második otthonává.

Az ugnaught társadalom jellegzetességei

Az ugnaught faj már A Birodalom visszavágban is egy szorgos-dolgos népként jelent meg, a Felhőváros lojális munkásaiként: ügyes szerelők és karbantartók gyors probléma-megoldó képességgel. Azt is tudjuk, hogy az ugnaughtok törzsekben élnek, s kedvelik a vörös színt. A Mandalóriban Kuiil egy igazán szerethető karakterré vált, egy sokat látott öreg, a „józan paraszti ész” bölcsességével. Kuiil tiszteletet parancsolt, nemcsak amiatt, mert nem lehetett vitázni vele, hisz amit mondott, megmondott. Tapasztalata, s azon képessége is hozzájárult ehhez, hogy túllátott a felszínen, meglátta Din Djarin azon erényeit is, amelyeket akkor még valószínűleg ő maga sem ismert. Kuiil remek szerelőként építette újjá IG-11-et, s a droidnak is adott egy második esélyt, átprogramozva igazi hőssé változtatta. Kuiil maga is hősként halt meg, a kis Grogunak segítve.

A Mandalóri harmadik évada Kuiil személyiségét némileg kiterjesztette az egész ugnaught fajra. A Plazir-15-ön élő ugnaught közösség mind Kuiil konokságában, büszkeségében, mind remek műszaki érzékében osztozott. Ekkor tudtuk meg, hogy az ugnaughtok nem szeretik, ha szembesítik őket hibáikkal, vagy éppen művek hibáival, sajátos etikett szerint kell velük kommunikálni. Din Djarin is Kuiilra hivatkozva, s a tőle ellesett módon tudott szót érteni velük. Az ugnaught-ok nemcsak annyiban hasonlítanak Középföldre törpjeire, hogy alacsony termetűek, zömökek, hanem abban is – sőt főként abban –, hogy egy konok és büszke népség, mely a külvilág zajával alig törődve a saját útját járja, saját világát éli. Ráadásul mind A Gyűrűk Ura törpjei, mind a Star Wars ugnaughtjai hosszabb élettartamú, kifejezetten ellenálló, fajoknak számítanak. Az ugnaught munkások, bár nem a hegyek mélyén kovácsolnak mindenféle fegyvereket és ékszereket, de a hatalmas városokat működtetik a föld alatti műhelyeikből, s kiválóan értenek ahhoz, hogy droidokat „kovácsoljanak” vagyis hozzanak helyre. A törpök a fantasy világok legkiválóbb kézművesei, s az alapján amit eddig láttunk, az ugnaughtoknak sincs okuk szégyenkezni e téren.

Ugyancsak érdekes hasonlóság, hogy ahogy a törpök, úgy az ugnaught faj esetében is többnyire a férfiakat – sőt a törpökhöz hasonlóan sokszor idősebb, vagy legalábbis érett felnőtt férfiakat – látjuk, habár a kánonban már több női ugnaught is felbukkant, például az említett jedimester. Ugyancsak női ugnaught a Lando képregényben fontosabb szerepet játszó tudós, Korin Pers, ám ő annyira hasonlít a hím ugnaughtokra, miként a szakállas törpasszonyok a törpökre! Szintén megemlíteném, hogy a törpökben sokszor van egy kis játékosság, egy kis humoros töltet. Akár A Gyűrűk ura Gimlijére, akár a Hobbit törpjeire gondolunk. Nos, nincs ez másképp az ugnaught faj esetében is, mégha nem is Kuiil erre a legjobb példa, hanem a Lázadók ugnaught hőse, Melch, Hondo Ohnaka hűséges matróza.

Természetesen a törpök sem teljesen egyformák minden fantasyban, s a Star Wars ugnaughtjait, vagy bármely más faját sem lehet egy az egyben megfeleltetni velük. Az ugnaughtok inkább karbantartók, mint kézművesek vagy bányászok, s az arany iránti láz sem jellemző rájuk. Mindazonáltal akad némi hasonlóság.

(A nyitóképen Kuiil, forrása: StarWars.com)

About Author