[Vélemény] Luke Skywalker karakteríve a legjobb része a zárótrilógiának

Az utolsó Jedik és úgy a zárótrilógia leginkább vitatott és a rajongók között megosztó mozzanata volt Luke Skywalker íve és karakterfejlődése. Máig éles viták tárgya ez, hogy mennyiben maradtak hűek Luke karakteréhez, vagy netán szánt szándékkal „meggyalázták a gyerekkorunkat”. Az ott látottak, mégha elsőre meglepőek is voltak, valójában összhangban voltak a klasszikus trilógiával és a Legendákból is bőséggel merítettek. Luke egy megfáradt, pesszimista remeteként tért vissza a vászonra megannyi év után, amely elsőre furcsának hatott, ám ha jobban megvizsgáljuk abszolút illett a messzi-messzi galaxis ifjú, hős jedi lovagjához. Sőt Luke életének végén bőven túlszárnyalta mestereit is. Ilyen módon a zárótrilógia legjobb karakterívét kaptuk. Véleménycikkünk következik.

A galaxis reményteli hőséből lett öreg remete

A Star Wars rajongóknak több mint három évtizedet kellett várniuk, hogy a mozivásznon viszontláthassák Luke Skywalkert és a klasszikus trilógia hőseit. A Jedi visszatér voltaképpen egy tökéletes lezárást adott George Lucas űroperájának. Már-már mesébe illő volt a finálé: a gonoszok elnyerték méltó büntetésüket, Vader a halála előtti utolsó pillanatban visszatért a jó oldalra, a jók győzedelmeskedtek és a galaxis megszabadult a Birodalom elnyomásától. Már csak a boldogan éltek, míg meg nem haltak végszó kellett volna oda. Azonban a mese itt nem ért véget. Ugyan Lucas nem folytatta a történetet, más alkotók azonban megannyi könyvben, képregényben vagy videójátékban mesélték tovább Luke, Han és Leia történetét a Bővített univerzumban. Lucas végül sosem készítette el a 7-8-9. részt, helyette az előzménytrilógiát mesélte el, amely a klónháborúkról és Anakin Skywalker felemelkedéséről és bukásáról szólt.

Éppen ezért érthető, hogy mekkora várakozás övezte a zárótrilógiát, miután a Disney égisze alatt bejelentették, hogy elkészítik ezeket a filmeket. Azonban időközben eltelt több mint harminc év, Mark Hamill, Harrison Ford és Carrie Fisher jócskán megöregedtek, és ugyan fontos szerepekben tértek vissza az új trilógiában, ám inkább voltak mentorok, mesterek, akik az új és fiatal hősök útját egyengették. A hetedik epizódban csak keresték Luke-ot, Mark Hamill is csak a végén bukkant fel, igazán fontos szerepet a nyolcadik részben, Az utolsó Jedikben kapott. Azonban a rajongók közel sem voltak megelégedve azzal, ahogy Skywalkert itt ábrázolták, karakterét megváltoztatták. Érdemes megvizsgálni, hogy miről is szólt itt ez a változtatás. Az első látásra pesszimista, öreg, szkeptikus és megfáradt jedimester legbelül ugyanaz a hős maradt, mint a klasszikus trilógiában. Csak az idő és a vele történt tragikus események hatása miatt megváltozott.

Amikor Rey rátalált Luke-ra az Ahch-To szigetén és átnyújtotta neki apja fénykardját, Skywalkerben láthatóan emlékek törtek fel a kard hatására. A néző ugyan más reakciót várt, amikor Luke maga mögé dobta a kardot, de a film később fényt derít a sötét múltra. Skywalker már közel sem a harcos jedi, aki hajdanán volt. Remeteként él egy távoli, elfeledett bolygón. Luke itt nagyon hasonló A Birodalom visszavág Yoda mesteréhez, aki a 66-os parancsot követően ugyancsak remeteként bujdosott a Dagobah-n. Láthatjuk az idős Skywalkert halászni, zöld tejet fejni, vagyis nem egy jedimester képét mutatja, ám Yoda is hasonlóan leplezte magát annak idején mikor először találkozott Skywalkerrel. Luke azonban Yodával ellentétben egyáltalán nem hisz már a jedikben, mi több a rendet is hagyná szép lassan eltűnni. Rey azonban hajthatatlan, épp most ébredt rá az Erőre, zavart és szeretne többet tanulni Skywalkertől. Luke először vonakodott, ám végül R2 közbenjárásának hála mégiscsak rászánta magát Rey tanítására.

Mikor először tesztelte Reyt, Luke-ot megrémítette a lány ereje és főként az, mennyire könnyen húz a Sötét oldal felé. Luke-nak számos oka volt tartani ettől az erőtől, hiszen egész családját áthatja az Erő és a Sötét oldal is. Kezdve apjától, Vadertől, egészen unokaöccséig, Ben Solóig. Luke ekkor még nem fedte fel, hogy mi is történt a múltban, de közben folyamatosan a jediket okolja minden rosszért, amely az utóbbi évtizedekben történt a galaxisban. A történet pont itt kapcsolja be és utal a klasszikus, illetve az előzménytrilógiára is, vagyis a zárótrilógia a túlzott nosztalgia ellenére is szervesen szőtte tovább a Skywalker sagát. Mégis sokan karakteridegennek vélték, hogy az idős Skywalker már nem az a reményteli, hős, harcos jedi, hanem egy zsémbes, megfáradt remete, aki az egész jediséget hagyná szépen sírba szállni magával együtt. Karakteridegen lenne mindez? Ugyan dehogy. Éppen, hogy ettől lett még emberibb, még átélhetőbb Luke tragédiája, hiszen nemcsak a való életben, de a Star Wars világában is eltelt harminc év. Az lett volna a furcsa, ha Luke semmit nem változik az eltelt idő alatt.

Luke egész életében folyamatosan traumatizálódott

Ha végigtekintünk Skywalker hosszú életén, karrierjén, akkor az rajzolódik ki, hogy a hős jedit valójában folyamatos csapások, traumák érték. Ehhez segítségül hívom Miyazaki Jun, az SFPortal Sci-Fi Magazin alapítójának cikkét, amelyet a néhai Ziro.hu portálunkra írt 2018-ban. A cikk végigvezet Luke életének azon pontjain, amikor traumák érték a fiút. Ha pusztán a filmeket nézzük és nem ejtünk szót az írott művekről, már akkor is rendkívüli dolgokat találunk életében. Az ifjú Skywalker gyerekkora sem volt tökéletes. Ugyan Owen és Beru Lars szeretetben nevelték és megóvták minden rossztól (ahogy Leiát is Organáék), azonban nem lehetett teljes az élete, hiszen vérszerinti szüleit nem ismerhette. Aztán tizenkilenc éves korában történt a nagy változás és trauma. A Birodalom kivégezte nevelőszüleit és újra felbukkant Obi-Wan Kenobi, aki az apjáról is mesélt neki. Ráadásul ezt az öreg jedimestert, aki amolyan apapótlék is lett számára, megöli az a Vader, akiről akkor úgy tudta az apja gyilkosa is volt. De gyászolni sem volt idő, mert azonnal a lázadók közt egy X-szárnyúban találta magát és a lehető leglehetetlenebb küldetésben indul neki egy maroknyi lázadó csapatban a Halálcsillag ellen. Luke az Erőnek és képességeinek hála sikerrel járt, de ez csak a kezdet volt számára.

Persze mondhatnánk, hogy Luke Skywalker egy mitikus hős és ilyenek nem kellenének, hogy gondot okozzanak számára. Ám ő nem egy szuperhős, számos jellembeli hibája van, megvannak a maga korlátai is és pont attól olyan átélhető a karatere, hogy sebezhető, emberi. Csak különleges képességekkel és kalandokkal. A Halálcsillag elpusztítása után három évvel Luke újabb megmérettetésekkel találkozott. Majdnem halálra fagyott, majd részt vett a kegyetlen hoth-i csatában is. A halott mestere ugyan eligazította Yodához, akitől sokat tanult, de nem tudta elkerülni, hogy szembenézzen Vaderrel. Akiről aztán kiderült, hogy valójában a saját apja, aki ráadásul ezt a sokkoló tényt úgy közölte vele, hogy előtte levágta a kezét. Kevesebb mint egy évvel később pedig megtudta, hogy Leia – aki iránt eleinte gyengédebb érzelmeket is táplálhatott – az eltitkolt ikertestvére. Majd újra szembenézett apjával és megkísérelte visszaterelni őt a Világos oldalra. Ámbár ez végül sikerült és ketten együtt le is győzték az Uralkodót, de – újra megtalált – apja ebbe belehalt. Luke borzasztó személyes és családi traumákon ment keresztül, lélekjelenlétének, kiképzésének és jellemének volt köszönhető, hogy megőrizte hidegvérét és nem állt át a Sötét oldalra, vagy nem bolondult meg.

Azonban ő is ember és ilyen módon követ el hibákat. Megpróbálta kitanítani unokaöccsét, Ben Solót, de azzal nem számolt, hogy a fiúban mennyire erős a kétely és a Sötét oldal. Az utolsó Jedik több nézőpontból is bemutatja azt a végzetes estét, amikor Luke elkövette élete legnagyobb hibáját. Skywalker saját gyarlóságát mutatja, hogy mennyire elhatalmasodott rajta az attól való félelem, hogy Ben esetleg Vader nyomdokaiba lép. Egy – hangsúlyozottan – kósza gondolat erejéig felmerült benne, hogy ha álmában végezne a fiúval, akkor megelőzne sok halált és pusztulást (ismét megkísértette Luke-ot a Sötét oldal), de ezt szinte azonnal elvetette és ellenállt a kísértésnek. Megtagadhatta volna saját tanait a „nagyobb jó” érdekében, de végül ezt sem tette meg. Ben azonban ezt – érthető okokból – másképp élte meg és Luke ellen fordult, amely az új Jedi Rend bukásához és Kylo Ren megszületéséhez vezetett. Luke túlélte mindezt, de ahogy mesterei, Yoda és Obi-Wan ő is elbujdosott szégyenében és bűntudatában, elrejtőzött a világ elől. Luke remetesége így egyáltalán nem karakteridegen és nem állt távol olyan hatalmas jediktől sem, mint Yoda vagy Obi-Wan Kenobi.

A kudarc és saját hibáinkból okulni, majd felemelkedni

Luke Skywalker tragédiája ilyen módon érthető és az, ahogyan bemutatták a zárótrilógiában összhangban volt azzal, ahogy az idős jedimestereket ábrázolta Lucas a klasszikus trilógiában. Luke itt már nem a hős, azt a funkciót itt Rey látja el. Luke az öreg mester itt, aki a múltban elkövetett egy súlyos hibát és emiatt önmarcangoló lett. Ám némi irónia is társult hozzá. Luke magabiztosan azt mondja Reynek, hogy hagyná az egész Jedi Rendet veszni hagyni, de közben pont az ellenkezőjét teszi. Féltve őrzi az ősi, eredeti jedi kódexeket, mint valami könyvtáros és pont arra az Ahch-To nevű bolygóra vonult vissza remetének, amely a Rend első központja volt több ezer évvel ezelőtt. Mintha Skywalker nem is gondolná annyira komolyan azt, amit mond.

Yoda mester megjelenése Erő-szellemként pont erre világít rá. Lám ennyi év után is tudja még tanítani a zabolátlan Skywalkert. A jelenet talán a film legnosztalgikusabb pillanata. Nem csak azért, mert ismét azt a Yodát láthatjuk, aki a Dagobah-n volt, de egyúttal fontos leckét is ad Skywalkernek. Luke-nak itt kell megértenie, hogy a mesternek nem csak a jót, a pozitívat kell átadnia tanítványának, de a kudarcot, a veszteséget is, amely a legjobb tanító mindenki számára. Márpedig, ha valaki tudja mit jelent a kudarc, az Yoda. Aki többezeréves dicsőséges pályafutása végén részese volt a jedik és a Köztársaság hanyatlásának, ilyen módon felelőse is a tragédiának. A jelenet és talán az egész film legfontosabb üzenete, hogy a tanítványoknak az a feladatuk, hogy túlnőjenek a mesterükön. Érdekesség, hogy a múlttal való szembenézés újabban az Ahsoka sorozatban is milyen hangsúlyos lett és fontos a főhős karakterfejlődésének szempontjából.

Yoda itt ezt Reyre érti, hiszen a lány már önmagától is képes boldogulni, ám burkoltan Luke-ra is vonatkozott. Skywalker pedig be is bizonyítja, hogy képes túlnőni elődein. A crait-i csata szorítójában egymaga szállt szembe az Első Renddel és Kylo Rennel, ezzel példát mutatva a lázadóknak. A párbajban gyakorlatilag megalázta és móresre tanította Kylót, közben időt nyerve az Ellenállásnak. Mindezt úgy, hogy fizikailag ott sincs, hanem az Ahch-Tóról az Erőn keresztül kivetíti képmását. Mi ez, ha nem egy igazi hős jedimesterhez méltó tett, amelyre minden bizonnyal Yoda és Obi-Wan is elismerően bólintana. A jelenet már önmagában remek párhuzam A Birodalom visszavágra, ahol Skywalker szintén egymaga szállt szembe a Birodalom AT-AT lépegetőjével. Luke húzása sikerrel jár, az Ellenállás időben elemekül épségben. Azonban a művelet akkora erőkifejtetést követel tőle, amely az életébe kerül. Élete utolsó pillanatában az Ahch-To naprendszerének két napját nézi, amely emlékezteti őt a Tatuinra, majd eggyé válik az Erővel. Igazi jedimesterhez és Luke Skywalker legendás alakjához méltó halál.

Túlzott nosztalgia a zárótrilógiában, de Lucas vajon jobban csinálta volna?

Gyakran illetik a zárótrilógiát azzal a jelzővel, hogy csak a klasszikus trilógia újragondolása, jó sok nosztalgiával nyakon öntve. Való igaz, a zárótrilógia erősen másolta a klasszikus filmeket. A Lucasfilm és a Disney célja érezhetően az volt, hogy egy igazán nosztalgikus, az idősebb rajongóknak is kedvező Star Wars-trilógiát készítsenek, amelyben vissza-vissza köszönnek az ismert elemek, karakterek, miközben az új, fiatal generációkat is bevonzzák. J.J. Abrams és Rian Johnson is olyan filmesek, rajongók, akik a klasszikus trilógián nőttek fel, így ezek a filmek voltak az irányadók.

Hiszen ismét itt van Luke Skywalker, Han Solo, Leia hercegnő, Lando, Csubakka, R2 és C-3PO. Újra repül az Ezeréves Sólyom, van Halálcsillag (csak Csillagpusztító bázis néven), X-szárnyúak, TIE vadászok, csillagrombolók, fénykardok, idegen lények. De kaptunk új hősöket is (Rey, Finn, Poe) és új gonosztevőket is (Kylo, Snoke), azaz a jól ismert űroperát új köntösben. Ehhez értelemszerűen társult a nosztalgia is csúcsra járatva, szemben az előzményfilmek újító, formabontó megoldásaival. Ám mégis a rajongók egy nagy tömegének a zárótrilógia egyáltalán nem nyerte el a tetszését. A filmek között nem volt meg az összhang, főként a VIII. és a IX. epizód között érezni, hogy nem vették figyelembe egymást. Ám mégis sikerült egy szórakoztató, látványos zárótrilógiát összehozni, amely lehetőséget adott további új filmek és sorozatok megszületésének is.

Ám a klasszikus trilógia hőseit már nem főszereplőként, hanem támogató, idős mentorokként láttuk. Ezzel túlzottan a Disney sem tudott mást kezdeni, hiszen a színészek megöregedtek és félő volt, hogy nem élik túl a trilógia forgatását sem, amely szegény Carrie Fisher esetében be is igazolódott. Az egész igazából George Lucas számlájára írható, hiszen ezt a lehetőséget ő mulasztotta el a 90-es, 2000-es években. Ha akkor Lucas nem az előzményfilmeket, hanem a 7-8-9. részt forgatta volna le, akkor még Hamill, Ford és Fisher is olyan korban voltak, hogy akár főszereplőként, de érettebb hősökként térhettek volna vissza. Ám Lucasnál sosem a rajongói igények kielégítése vagy a biztonsági játék volt a lényeg, ő szeretett kísérletezni, újítani. Emlékezzünk csak vissza mekkora heves ellenállást váltott ki pont emiatt annak idején a Baljós árnyak vagy A klónok támadása. A rajongók egy hangos csoportja legalább annyira gyűlölte, mint most a zárótrilógiát. De vajon milyen lett volna a Lucas által elkészített zárótrilógia? A pletykák szerint még a Lucasfilm eladása előtt papírra vetett ötleteket, amelyek a whillekről szólt volna, amely talán az Erőről mélyebben filozofáló történetet sejtet, mintsem űroperát. Ismételten nem a rajongói igények követése sejlik fel. Természetesen sosem tudjuk már meg, milyen is lett volna a Lucas-féle zárótrilógia.

Lucas egyébként a Legendákhoz (régebbi nevén Bővített Univerzum) is hasonlóan elutasítóan állt. Sosem fogadta el őket a filmjeivel egyenértékűnek, egy párhuzamos univerzumnak vélte, de ha valami megtetszett neki, azt átemelte saját műveibe. És ha már rátértünk a Legendákra. A zárótrilógia kritizálói gyakorta szemben állítják a filmeket Timothy Zahn Thrawn-trilógiájával, hogy a Lucasfilmnek azokhoz a művekhez kellett volna inkább nyúlnia. Már a megközelítés is pontatlan, hiszen időben sem passzolnak. Ami a Legendákban a Thrawn-trilógia volt, annak a kánonban inkább a Mandóverzum sorozatai és hamarosan érkező filmjei feleltethetőek meg. A zárótrilógiához időben sokkal inkább a New Jedi Order vagy a Legacy of the Force könyvsorozat valamelyike passzolna, előbbi néhány évvel a zárótrilógia eseményei előtt, utóbbi néhány évvel az után játszódik a Legendák idővonalán. Főleg a Legacy lenne jó párhuzam, ugyanis ebben olvashattunk Jacen Solo bukásáról, Sötét oldalra állásáról, mely alapmotívumában nagyon sokban hasonlított Kylo Ren későbbi történetére. Ezt követte – immár Jacen legyőzése és halála után – a Fate of the Jedi könyvsorozat, melyben már Abeloth volt a fő ellenfél. A yuuzhan vong háborúkban és a Jacen Solo legyőzése utáni időkről szóló könyvekben pont egy olyan Luke vezette Jedi Rendet láthatunk, amelynek egyáltalán nem volt könnyű sorsa a Galaxis új politikai felállásában. Itt ugyanis a jediket okolták a galaxist sújtó katasztrófákért, Luke-ot pedig elítélték és tíz évre száműzték, mert nem érezte meg időben unokaöccse átállását a Sötét oldalra.

Ráadásul nem a Disney-éra ötlete volt Luke remetesége, vagy a Jedi Rend elutasítása. Ez ugyanis egybevág Lucas eredeti terveivel, aki állítólag úgy is tervezte, hogy Luke meghal a VIII. epizódban. Luke Skywalker karakteríve véleményem szerint nagyon jól kidolgozott, érzelmes történet lett és egyáltalán nem lógott ki a karakter legendás múltjából. Persze a kánon és a Legendák sok mindenben egyezett Luke-kal kapcsolatban, egy dologban viszont markánsan eltértek. Ez pedig az, hogy míg a Legendákban Luke megházasodott Mara Jade-del és gyerekük született, addig ez a kánonban tudomásunk szerint nem történt meg. A kánonverzió sokkal inkább George Lucas víziójához áll közelebb. Így Luke karakterváltozása, vétke Ben Solóval is másképp értelmezhető, más szemmel érdemes vizsgálnunk és nem a Legendákhoz hasonlítani. Luke azonban már csak Erő-szellemként szerepelhet a Skywalker kora után. Az Első Rend bukása és az Új Köztársaság megsemmisülése után várhatóan valamilyen új politikai felállás lesz a galaxisban, amelyben a Rey vezette Új Jedi Rend is ki tudja, milyen szerepet kap. Míg a Legendákban Luke-ra hárult ez a felelősség, most Rey Skywalker feladata lesz, amelyről a 2026-ban érkező cím nélküli Új Jedi Rend film fog mesélni. Talán Mark Hamill még itt is visszatér egy rövid cameo erejéig.

Cikkünk a Collider 2024. január 27-ei cikke alapján íródott. Nyitókép: Luke Skywalker Az utolsó Jedik fináléjában (Forrás: StarWars.com)

About Author