Irány A Köztársaság Fénykora – Elolvastuk a Félelem nélkül című kötetet
Még a Ziro.hu főszekresztő-helyetteseként kaptam meg a Szukits Kiadótól A Köztársaság Fénykora képregénysorozat első kötetének magyar változatát, ami a Félelem nélkül címet viseli. A Cavan Scott által jegyzett képregény pedig remek lett, tökéletes kezdet azok számára, akik még csupán ismerkednek a messzi-messzi galaxis ezen új korszakával!
Elöljáróban fontos leszögezni, hogy A Köztársaság Fénykora című képregénysorozatnak csupán az első kötetéről van szó, mely az első öt füzetét tartalmazza a szériának. Korábban angolul olvastam már a sorozat további (bár valószínűleg nem az összes eddigi) füzetét, most azonban csupán erről az öt számot felölelő kötetről írok, mely egy nagyon igényes kiadvány formájában látott napvilágot magyarul is.
A történet, ahogy az egész A Köztársaság Fénykora időszak évszázadokkal a Baljós árnyak előtt játszódik, a jedik hőskorában, így tehát egy rövid Yoda cameót leszámítva leginkább új karakterekkel találkozunk. A képregény kapcsolódik a kiadási projekt első fázisának korai köteteihez is, első sorban a Charles Soule által írt A jedik fénye és a Claudia Gray által jegyzett Fenyegető sötétség regényekhez, de igazából külön is teljes értékű mű.
A könyv főhősei természetesen jedik, méghozzá olyan jedik, akik nem a coruscanti nagytemplomban ücsörögnek, hanem a Peremvidéken állomásoznak, mindenféle veszélyekkel szembenézve. A főszereplő az ifjú Keeve Trennis, aki a fiatal jedik minden tettvágyával, reményével, hitével és vakmerőségével indul el a lovagság útján, a képregény ezen számaiban leginkább Ahsokára hasonlít. Mestere, Sskeer a korszak egyik legérdekesebb figurája, már csak abból a tényből kiindulva is, hogy egy trandoshai jedi, amely faj tagjai közül nem sokan koptatták a jedi templom padjait. Sskeer erős, határozott jedi mester volt, ám szembe kerül a sötét oldal új fenyegetésével, és ami talán még rosszabb: saját félelmeivel és fogyó erejével is, mely egy személyes és szomorú hátteret ad Keeve Trennis történetének is. Harmadikként a Csillagfény jelzőállomás marshallját, Avar Krisst említeném meg, ám róla korábban egy portrécikket is írtunk, így különösebb jellemzésre nem is szorul.
Annál inkább a képregények antagonistái, melyek meglehetősen szokatlan Star Wars gonoszok: a sötét oldalból merítkező erőérzékeny, húsevő növények, a drengirek. Ez elsőre ugyan elég bizarrnak hangzik, ám még sem lett Star Wars idegen a drengir-fenyegetettség, épp elég súlyos gonoszok ahhoz is, hogy a jedik elé is komoly feladatokat állítsanak. Ráadásul a huttokkal is szembe kerülnek, így a képregény lapjain kicsit a galaxis ekkori politikai képletébe is belepillanthatunk. A történet hozza a szokásos képregényes fordulatokat, a világmegmentéses klisék helyett azonban a Skeer és padwanja, Keeve közötti személyes kapcsolat, illetve személyes tragédia kerül inkább a fókuszba, valamint a galaktikus hatalmi helyzetbe is belepillanthatunk. Az érdekes sztorit a jól megírt karakterek és karakteres rajzolás teszi elevenné.
A kötet ugyan tartalmaz egy kisebb bakit a kánon szempontjából, viszont kiemelném a legendák történetei felé mutatott tisztelét is, ahogy például az X-szárnyúak regényekből ismert Thyferra bolygóra is utal a baktatermesztés helyszíneként.
Összességében egy kellemes Star Wars olvasmány ez a kötet (ahogy különben a folytatásai is azok lesznek majd!), szerintem kiváló kezdés azok számára, akik még csak most kezdenék el A Köztársaság Fénykora időszakának megismerését!
Kádas István
About Author
