Azt, hogy a Star Wars világában működnek fejvadászok, 1977 óta tudjuk, hiszen abban már Han Solo találkozott Greedóval Mos Eisley-ban. A Birodalom visszavág azt is felfedte, hogy a Galaktikus Birodalom is alkalmaz fejvadászokat szökevények „ártalmatlanítására” (Darth Vader fontosnak látta kiemelni, hogy élve akarja a Sólyom utasait, és nem darabokban. Ez arra utal, hogy a fejvadászok hajlamosak kárt tenni a célszemélyekben). A Mandalóri nyomán pedig kánon lett a Legendák egy fontos eleme, a Fejvadász Céh létezése is, amely túlélte a Birodalom bukását. De mit is tudunk a Fejvadász Céhről és a tagság működéséről egy messzi-messzi galaxisban? Cikkemben ennek járok utána a kánon és a Legendák alapján.

Kemény bűnözők ellen kemény „rendőrök”? A Céh jogállása és alapelvei

A kánon szerint a Céh már a Köztársaság idején is patinás szervezet volt, habár pontos alapítási éve a múlt ködébe veszett. Hivatalos célja a fejvadászat törvényes keretek közé szorítása volt, a szakmát pedig azért fogadta el a köztársasági jog, mert úgy ítélte, hogy segíti a rendőri szervek munkáját. A tagság legalább ennyire saját érdekvédelmi szervét is látta a Céhben, amely segített a fizetni nem akaró kliensekkel szemben folytatott érdekérvényesítésben, akadályozta a magánfejvadászok működését, illetve elsimította a hatóságokkal támadt konfliktusokat. Hivatalosan a Céh adta a megbízásokat a tagoknak, a kliensek pedig felárért kérhették, hogy bizonyos meghatározott vadászokat állítsanak az ügyre.

A céh elvileg a Fejvadász Kódex alapján működött, hangsúlyozva saját „becsületes” mivoltát, de ezzel már a Köztársaság alkonyán is akadtak problémák. A Kódex alapvetően az üzletmenetet, illetve a tagság és a kliensek jogait védte, a célszemélyekről nyíltan áruként beszélt, kijelentve, hogy a vérdíj kitűzésével „megszűntek személynek lenni”. A legfontosabb szabályok közé tartoztak, hogy nem volt szabad a Céh háta mögött munkát elfogadni, s tilos volt más céhtagot megtámadni, még inkább egy tag fejére szóló megbízást elvállalni. A Kódex elítélte, ha egy tag együttérzést mutatott a célszemély iránt, és tiltotta, hogy a tagok a megbízás okáról, vagy az „áru” várható sorsáról kérdezősködjenek. Azt pedig érdemes megjegyezni, hogy Palpatine önkényuralma alatt minden jogbiztosító rendelkezés „relatívvá” vált.

Több fenti szabályt és megszegésüket a terepen is láthattuk. A legendásan könyörtelen fejvadász, Bossk felháborodott, amikor a Lothalon három céhtag fejvadász megtámadta, mert méretes birodalmi vérdíj volt a fején. Din Djarint is emlékeztették arra A Mandalóriban, hogy nem illik Grogu várható sorsát firtatnia, vagy megsajnálnia, amikor felébredt benne a lelkiismeret a Kliens és Pershing doktor gyanús viselkedését látva. A gyermek megmentése és több céhtag lelövése viszont nemcsak a szabályszegés ténye miatt húzta ki hosszabb távon a gyufát Greef Karga céhes csoportfőnöknél és a tagságnál. A céh alközpontja az Új Köztársaság háta mögötti Nevarro bolygón volt, amelyet Grogu szökése után könnyedén birtokba vettek a Kliens (majd Gideon moff) rohamosztagosai, kényszerhelyzetet teremtve Kargáék számára (gyanús, hogy ez a birodalmi korszakot idézhette sok tag számára). Ellenben Karga, miután Grogu megmentette az életét, maga is végzett két fejvadászával, akik továbbra is vissza akarták vinni a kis lényt a Klienshez. (Karga ráadásul később főmagisztrátus lesz a Nevarrón, míg Din Djarin az Új Köztársaság Adelphi osztagától fogad majd munkákat – a szerk.)

A Legendák világában a kép a kánonéhoz hasonlít, csak részletgazdagabb, hála annak, hogy a rajongók megvehették a Fejvadász Kódex Boba Fett által birtokolt példányának másolatát. Ez a Kódex egyértelműen a Birodalom „jogrendjéhez” igazított szöveg, több helyen dicsőíti az Uralkodót, míg a Céh a birodalmi rendészeti szervek alárendeltjeként tűnik fel. A tagoknak elbüszkélkedik vele, hogy a birodalmi sajtóban milyen kitartó propaganda folyik a Céh „becsületes igazságosztók klubjaként” való bemutatása végett, emellett partnerszervezetként olyan csoportosulásokat említ, mint például a Zygerriai Rabszolgakereskedő Szindikátus (!), és „tiszteletreméltó megbízóként” beszél a Hutt Kartellről és annak kajidic irányítóiról. Mindez jól tükrözi a Céh lezüllését a Birodalom évei alatt. Az Új Köztársaság alatt azonban lassú javulás következett a Céh életében, amely még 137 évvel a yavini csata után is működött.

„A Gyilkos Negyedik.” Tagság és felvétel a Céhben

A kánon egyelőre keveset árul el a Céh soraiba történő felvételről és a tagság összetételéről. A filmek és A Mandalóri alapján annyi bizonyos, hogy a szervezet számos értelmes fajból vesz fel tagokat, a bejutás egyik lehetséges módja pedig egy nagy nehézségű munka teljesítése (erre ment ki a tatuini hajtóvadászat Jabba egykori magánhadseregének rettegett zsoldosa, Fennec Shand után, és ezért akarta Djarint is elkapni a tagságra vágyó fiatal és gátlástalan fejvadász, Toro Calican). Az is világos, hogy súlyos fegyelmi vétségek nyomán a tagság megszűnik (lásd Djarin esetét Grogu megszöktetése után).

A Legendákban ellenben részletes képet kapunk minderről a Kódex révén. A fejvadász bármilyen humanoid faj tagja lehet, akit nem köröznek, és jelentkezése után négy feltételnek kell eleget tennie:

1. Legalább egy tag támogatja a jelentkezését.
2. Befizet 750 birodalmi kreditet a Céh kasszájába.
3. Legalább öt sikeres vadászatot igazol, amelyekért összesen legalább 20.000 birodalmi kreditet fizettek neki.
4. „A Gyilkos Negyedik”. Egy rendkívül kemény erőpróba teljesítése, amely többféle feladat lehet, de nemritkán a Dobozból való kijutást takarta. A Dobozt a Konföderáció őrült feltalálója, a phindiai Moralo Eval alkotta meg, hogy tesztelje a Palpatine elrablására jelentkező fejvadászok alkalmasságát. Eval halála után a Doboz valahogy a Céh tulajdonába került, hogy a geonosisiak kiirtására is használt dioxisgázzal, ipari vágólézerekkel és lángvetőkkel várja a futóbolondokat reménybeli céhtagokat.

A tagság megszűnése egyszerűbb volt ennél. Ha egy tagot a Céh becsületbírósága elítélt súlyos fegyelmi vétségért, akkor elveszítette tagságát és soha többé nem kerülhetett vissza a szervezetbe. Ez ijesztően hangzik, de tudni kell, hogy a tagság nem kis része lábbal tiporta a Kódexet, bármiféle következmény nélkül.

A kredit szentesíti az eszközt? A vérdíjrendszer

Még egy témakörről kell feltétlenül beszélni a Céh kapcsán, és ez a vérdíjaké. A kánon egyelőre annyit sejtet, hogy a Céh szolgáltatásai nem éppen olcsók. Tény emellett, hogy nem csupán kreditben lehet fizetni (lásd a ritka és értékes beskar acélt, amellyel a Kliens fizetett Djarinnak), és a Céhnek jelentős osztalék jár a vérdíjból (saját beskar-lapjai mentették meg Carga életét Djarin szökésekor).

A Legendák ellenben részletes vérdíjrendszert kínál a Kódexben. Ha a körözés bolygó, vagy legfeljebb szektor szintű, a vérdíj összege 3.000 – 50.000 birodalmi kredit lehet, és főként csempészek, illetve gyilkosok ellen adják ki őket. A regionális körözés 20.000 kreditnél kezdődik és 75.000 kreditig terjedhet. Ebben a kategóriában kezdődnek a Birodalom elleni bűnök miatt kitűzött vérdíjak (például okirat-hamisítás, birodalmi hivatalnokok meggyilkolása, stb.). A galaktikus szintű körözés vérdíjai 50.000 – 200.000 kreditig terjednek, és kalózkodás, birodalmi tisztek megölése, stb. miatt adják ki őket.

Léteznek emellett igazán sötét „munkák” is: a Birodalmi Biztonsági Hivatal körözései az Uralkodó elleni nyílt lázadásért, amelyek 200.000 kreditnél kezdődnek (ilyen volt az eredeti trilógia szinte összes főhősének fején), és alvilági körözések, például a „tiszteletreméltó” Hutt Kartell vezetőitől. Ziro, a hutt hírhedt volt piti okokból kiszabott busás vérdíjairól, valamint a célszemélyek iszonyatos sorsáról. Egy szerencsétlen énekesre 20.000 köztársasági kredites vérdíjat tűzött ki, amiért elrontotta a kedvenc dalának egyik sorát. A munkát Arack Dostryt, a Céh egyik funkcionáriusa végezte el, akit nem hatott meg az énekes könyörgése, s azt is leírja a Kódexben, hogy szó nélkül végignézte, amint Ziro a 700. emeleti lakosztályából dobta ki a célszemélyt a Coruscant mélységeibe. Nem panaszkodott, hiszen Ziro visszatérő, jól fizető kuncsaft volt. Saját részvétlenségét kötelességtudatként és követendő példaként állította be. Ebből is látszik, hogy a Legendák Céhe nem éppen a becsületesek klubja volt.

„Kezdődjék a vadászat!” – Fejvadászok akció közben

A Manadalóri jelenetei meglehetősen jó képet festenek a fejvadászok terepen történő működéséről, jóllehet bizonyos elemek, így Grogu és Djarin üldözése során is használt csipogó (és ijesztően hatékony) nyomkövetőeszköz működése, még nem világosak. Mint látjuk, a céhtagok nem haboznak erőszakot alkalmazni (béke az első részben kétrészessé alakult quarren poraira), alapjáraton egyedül dolgoznak, de nehéz vadászatokhoz összeállnak. Fegyverzetük változatos, ahogy a harcmodoruk is. (Különleges fegyverzetéről és harcmodoráról ismert fejvadász A mandalóri és Grogu filmben élőszereplős formában is bemutatkozott Embo is, aki, bár céhtagságáról nincs adatunk, mind magányos vadászként, mind csapatban dolgozva vállalt munkákat – akár a huttoktól is. – a szerk.)

A Legendákban a Kódex fegyverzetnek és harcmodornak szentelt részei önálló cikket kívánnának, így most csak a vadászatok osztályozását és a végrehajtás protokollját mutatom be. A vadászatok fő nehézségi kategóriái az alapszintű (pl. a szerencsétlen énekes utáni, akit aztán Ziro brutálisan meggyilkolt), a középszintű (pl. fegyveres banditák ellen), a felsőszintű (pl. maffiavezérek ellen) és az extrém szintű (pl. Luke Skywalker ellen). A felsőszintű munkák elnyeréséhez előzetesen bizonyítani kell, az extrém szintűeket viszont nem is mindig vállalja el a tagság (pl. mert a fénykardtól óva int a munkavédelmi kisokos).

A feladat osztályozása után indul el a Céh végrehajtási protokollja, a hírhedt KFFK (Kijelölés, Felmérés, Felderítés, Kivitelezés). A kijelölés fázisban a Céh felméri, hogy mely vadászok lehetnek alkalmasak a feladatra, s közülük hányat állítana rá a célszemélyre. Ha a vadász(ok) elvállalják a küldetést, következik a felmérés: a Céh rossz hírű „adatszeletelői” minden adatot begyűjtenek a Köztársasági vagy Birodalmi Holohálózat révén, ami a célszemélyre vonatkozik. Ezeket kiértékelik, és az akció szempontjából hasznosnak ítélteket a vadász(ok) rendelkezésére bocsátják, javaslataik kíséretében (pl. X. Y. rokont lenne érdemes túszul ejteni, hogy előcsald a célszemélyt – említettem már, hogy a Legendák vadászai nem éppen az erény szobrai?)

A felderítés a célpont becserkészését takarja. Annak alapján, hogy a Kódex az adatszeletelőkre és a terepen való információgyűjtésre helyezi a hangsúlyt, sejthető, hogy a keresőrendszerek korántsem olyan fejlettek itt, mint a kánonban. Végső fázis a kivitelezés, ami történhet egyedül, fejvadászcsoportban, vagy a köztársasági, illetve birodalmi erőkkel közösen. A birodalmi egységek bevonása rendkívül veszélyes célpont esetében, és akkor is leginkább emberi vadászok számára jöhet szóba. A magyarázat az, hogy a birodalmiak ilyen esetben levonnak a vérdíjból, hiszen ők is „dolgoztak” az ügyön, a nem emberi fajokkal szemben pedig a Birodalom erősen rasszista, így jobb, ha a nem emberi vadász kerüli a fehér páncélos „vitézeket” és kisegítőiket.

A tényleges végrehajtás a fejvadászok és segítőik száma mellett függ még a célpont és segítői számától, az ő képességeiktől, a fejvadász(ok) adottságaitól (más egy mandalóri és egy trandoshai harcmodora) és a helyzettől (nem mindegy, hogy egy elhagyott bányában vagy egy zsúfolt városban sikerül lecsapni). A Kódex óva int attól az illúziótól, hogy minden eshetőségre fel lehetne készülni az akció során. A bölcs vadász tudja, hogy mindig adódhat váratlan fordulat, felméri a saját erőit a rajtütés előtt, sosem fogy ki abból, amit profi módon tud használni és cseppet sem érzelgős (fordítása: könyörtelen).

A jövőben remélhetőleg még többet tudunk majd meg a Fejvadász Céhről és tagjairól. Utóbbiak átlagban remélhetőleg jobban hasonlítanak majd Din Djarinra, vagy Greef Kargára, mint a Legendákban bemutatott, irgalmat leginkább csak hírből ismerő tagságra.

Az eredeti cikk elődoldalunk, a Ziro.hu felületén jelent meg 2020. május 13-án. Frissítette a szerző, Szegvári Zoltán, valamint a szerk. (Castad).

About Author