[EBSZ] Így láttuk A mandalóri és Grogu filmet

Május 21-én érkezett a mozikba A mandalóri és Grogu, melyet mi is megtekintettünk a mozikba, sőt voltak, akik többször is elmentek rá. Ennek apropóján szerkesztőségünk is véleményezi a filmet a szokásos Egy bizonyos szemszögből rovatunkban.

Faragó Dániel: Ez egy nagy ünneplése annak a sorozatos vonalnak, mely a 2008-as A klónok háborúja filmmel indult el

Hét év után tért vissza a Star Wars a mozikba A mandalóri és Groguval. Már a film bejelentése is jelezte, hogy hiába volt rengeteg filmes terv a Lucasfilmnél, egyik sem jutott el a mozikig, helyette a népszerű sorozatból csináltak egy filmet. A történet ráadásul igazán nem adott sokat hozzá a nagy egészhez sem, ellenben a főszereplők kapcsolatán. Jon Favreau és Dave Filoni úgy alkották meg a filmet, hogy az is értse, aki nem látta az eddigi részeket, de azok is kapjanak megannyi utalást, akik régóta követik a Star Wars TV sorozatos vonalát. Van itt minden, cuki Grogu és anzelliek (a humor még néha túl sok is kicsit), látványos akciójelenetek, rengeteg idegen CGI és bábú lény, fajok, egy mandalóri, huttok, fejvadászok, droidok, lázadó pilóták, birodalmiak, X-szárnyúk, lépegetők stb. Tényleg minden, leszámítva a jediket és a fénykardokat. A film gördülékenyen halad, persze a forgatókönyv faék egyszerű, a vicces és akciódús jelenetek még az írás gyengeségeit is feledtetik. Din nem kap akkora jellembéli fejlődést, ellenben Grogu igazán sokat lép előre a filmben, miatta sok jó pillanatot kapunk, s ezek az érzelmes pillanatok a sorozat legjobb részeire emlékeztetnek, melyet csak alátámaszt Ludwig Göransson remek zenéje. A film végi légi csata számomra a legjobb jelenet, régi Zsivány osztagos, Zsivány Egyes húrokat pengetett meg. Mégis ez valahol kicsit kevés, mert a film története még sorozatos léptékkel is filler és valahol érezzük, ez a streamingen is bőven elég lett volna, nem indokolta a mozit, leszámítva a Disney üzleti meggondolását. Viszont olyanok élőszereplős behozatala, mint Rotta és Embo, tehát régi animációs szereplők, valahol mutatja, hogy A mandalóri és Grogu egy nagy ünneplése annak a sorozatos vonalnak, mely a 2008-as A klónok háborúja filmmel indult el és folytatódott A Mandalóri és a többi Disney+ szériával. De ez így nem egy igazi Star Wars film, ez egy mandalóri film.

Kajtár Virág: Rotta visszavág

Ugyan mondhatni, hogy a szerkesztőségen belül jó ideje főleg én nem értettem egyet A Mandalóri harmadik évados alakulásával, onnantól, hogy pár éve bejött a semmiből a Rotta-pletyka, már éreztem, hogy ez végre visszatalál majd hozzám. És végül így is lett, különösen a harmadik főszereplővé avanzsáló huttnak köszönhetően, aki annak idején egyik első Star Wars-kalandomat jelentette. Szerencsére Filoniék nem is nyíratták ki – noha nagyon igyekeztek –, s nem is pazarolták el egy cameónyi megállóra. Meglepő módon vele tudtak karakterszinten is a legtöbbet dolgozni, ahogy kifejezetten kreatívan oldották meg a harcmodorát, mozgását is, miközben a szemében még mindig fellelhető a kis Büdöske. A jelenléte nekem feloldja a történet elég laza logikáját, ami ráadásul rajta kívül csak Grogunak hagy némi teret, pedig a fél animációs vonal itt van már megint. Alapvetően szerintem egyáltalán nincs baj egyébként az egyszerű kalandokkal, így A mandalóri és Grogu azt hozta, amit elképzeltem. Rotta és Ludwig Göransson még többet is adott, a dejarik átültetése pedig az utóbbi évek mindenképpen egyik legkreatívabb megmozdulása lett, azért tudnak ilyet is. Mando és Grogu pedig még mindig aranyosak, ha nem is léptek nagyon előre, megérdemelték ezt a nagyvásznas debütálást – ráadásul Grogunak lett végre egy 900 évre szóló barátja.

Kádas István: Hol van Thrawn főadmirális?!

A mandalóri és Grogu szuper negyedik évada lehetett volna a sorozatnak, mely tanult a kétes megítélésű előző évad hibáiból, sőt Favreau korábbi nyilatkozatai kapcsán az Ahsoka két évadához is szorosabban kötődött volna. Bárcsak kitartottak volna emellett! Szuper lett volna, ha nem írtják ki ennyire a filmből a galaxis ekkori fő eseményéhez való kapcsolódást, s akár csak egy 1-2 perces rövid jelenet erejéig (pl. stáblista után) bepillanthattunk volna Thrawn terveibe, úgy hogy a sorozatokat, könyveket stb. nem ismerő nézőt (már amennyiben ők elmennek erre a filmre…) se zavarta volna. Ettől eltekintve (s ennek tudtában ültem be a moziba) egy szórakoztató kalandfilmet kaptunk, mely így is sok húrt megpengetett a Star Wars múltjából: kapcsolódott az eredeti trilógia (X- és Y-szárnyúak, Jabba emlegetése stb.), az előzményfilmek (B1-es és B2-es droidokon alapuló Gotra droidok), s az animációs sorozatok (Rotta, Embo, Zeb) hangulatához, történetéhez. Mindezt úgy, hogy mélyebben nem is kellett magyarázni a nézőknek a háttéret, ami cél lehetett a filmnél (a Thrawn-rajongók sajnálatára). Rotta szerintem érdekes karakter lett, s a huttos szálat sem becsülném le, a galaktikus „történelem” szempontjából sem elhanyagolható egy többszáz, mi több többezer éves bűnszervezet és független állam megroppanása. A Nal Hutta-i csata szerintem remek volt, nagyon tetszett az X- és Y-szárnyúak taktikailag is értelmezhető használata, s az a lehetőség is fennáll, hogy az Új Köztársaság és a megmaradt huttok közötti esetleges konfliktus is szerepet kaphat még Thrawn nagy terveiben. Ha már A mandalóri és Grogu nem kapcsolódott annyira a nagy egészhez, itt a lehetőség a sajnálatosan 2027 elejére csúsztatott Ahsoka 2. évad előtt, hogy a nagy egészet igazítsa A mandalóri és Groguhoz.

Kelemen Richárd: Amit vállal, azt korrektül teljesíti, csak épp nem vállal valami sokat

A mandalóri és Grogut egyszerre egy filler epizód A Mandalóri sorozatból két órára kinyújtva, és egy fél évad, annak is a kevésbé lényeges epizódjai egybegyúrva. Amellett, hogy egy kerek és egészen különálló történet, struktúráját tekintve mégis könnyen sorozatrészekre lehetne darabolni, nagyjából a 2008-as A klónok háborúja mozifilmhez hasonlóan. Ami benne van, azzal különösebben semmi probléma nincs, egy szórakoztató, itt-ott talán kicsit túlnyújtott kaland, mely nem akarja megváltani a világot. E tekintetben viszont nem tudok nem arra gondolni, hogy egy ilyen léptékű sztori a Disney+-on is megállta volna a helyét, miközben az Ahsoka folytatása, mely az eddigi információk alapján ténylegesen galaktikus jelentőségű eseményeket vonultat fel, lehet, hogy jobban megérdemelte volna a nagy vásznat. Második nézésre határozottan jobban tetszett és alapvetően jól szórakoztam rajta, de nem tudom magamról lerázni azt az érzést, hogy kifelé jövet pontosan ugyanannyit tudtam a filmről, mint mielőtt beültem.

Jégh Attila: Első nézésre túl sok dolog ért sokként

Az első mozis élmény után úgy voltam vele, hogy minimum még egyszer meg kell nézni, hogy valós véleményt tudjak állítani róla. Ennek nagyrészt az az oka, hogy az első nézés során túl sok dolog ért sokként. Leginkább a tetves kis anzelliek, de például ide vehetném Yoda kifigurázását. Igazam lett, másodjára jobb az élmény, mert nem lepődök meg ezeken a dolgokon már, viszont továbbra is úgy gondolom, hogy ez a film sorozatban nagyon erős 4. évad lehetett volna, így meg egy olyan filler film benyomását kelti, amivel Mandóék története nem hogy gyarapodik, hanem visszakerül a start mezőre (Razor Crest, disruptor puska, Grogura ráerősítés, hogy Baby Yoda). Nem tudom azt mondani rá és nem is szeretném, hogy nem jó film vagy gyenge, mert nem az. Egy szórakoztató kalandfilm rengeteg nagyon menő akciójelenettel és részlettel. Mando nagyon keményen nyomja, lehet néhol már kicsit túlságosan is OP, de jól áll a karakternek és a filmnek is. Zeb zseniálisan hozza ugyanazt amit megkaptunk már a Lázadókban is. Az új helyszín, a Shakari nagyon érdekesen hozza a szesztilalom idei Chicago vibe-ot és nagyon király volt a dejarik lények felvonultatása. Külön tetszett az az easter egg, hogy a savrip pont úgy vágta a földhöz a kintani lényt, mint ahogy az Egy új reményben, amikor R2 feldühítette Chewbaccát a holosakkozásuk során. A legfájóbb szakasz nekem az volt, mikor Grogu magára maradt. Szerintem az így ebben a formában egy elpocsékolt lehetőség volt. Sokkal menőbb és Grogu személye és fejlődése szempontjából izgalmasabb lehetett volna például, ha mikor a fán üldögél, kapcsolatba lép Yodával az Erőn keresztül (hisz ismerték egymást még a Templomból) és segítséget kér tőle. Egy fejlettebb Erő-gyógyítással térhetett volna innen vissza és minden mozdulata, ami úgy nézett ki mintha Yoda utánzása lenne, inkább kapcsolódást mutatott volna az idős mesterhez. És kihagyjuk a felesleges louisianai mocsárlakót. Ehelyett kaptuk Gatorit, aki így ebben a formában szintén kicsit elpazarolt új lény, és Grogu rengeteg mozdulata tűnik Yoda kifigurázásának (bot, sárbarlang, hadakozás a világító rovarokkal). Kár érte.

Szegvári Zoltán: Igazán tetszett a film

Nekem igazán tetszett a film. Bőven jöttek pörgős akciójelenetek és gyönyörű volt a látványvilág. A sztori is nagyon izgalmas. Láthatjuk, hogyan akarja az új hutt vezetés kiiktatni Jabba fiát, Rottát, pedig ő nem akar maffiózó lenni, hogyan neveli Mandó Grogut, és hogyan zajlik a vadászat a birodalmi háborús főbűnösökre. Djarin példát mutat emberségből, Grogu személyiségfejlődése is megfogott, és tetszett, hogy ki lett Rottából. Ahsoka büszke lenne rá. Galaktikus léptékben is ment előre a sztori. Eldőlt a régóta domináns bűnszervezet, a Hutt Kartell végzete, kiderült a Droid Gotra sorsa, plusz hőseink az Árnyéktanácsból kapcsoltak le birodalmi vezetőket. Erősen ajánlom.

Boros Bálint: Nagyon hamar beszippantott a hangulat

Hét év után újra Star Wars film került a mozikba, amit volt szerencsém a Rebo.hu szerkesztőségével közösen megnézni. Bár a film marketingje nagyon gyenge volt, és féltem is attól, hogy csalódni fogok A mandalóri és Groguban, de amikor a elkezdődött a film, akkor nagyon hamar beszippantott a hangulat. Favreau és Filoni a kis költségvetés ellenére egy látványos filmet tudtak készíteni, bár az elején az AT-AT/P lépegetőkőn nekem nagyon látszódott a CGI. A történetet tényleg sikerült szerintem úgy megírni, hogy még az is értse, aki egy epizódot sem látott A Mandalóri sorozatból. A sztori önmagához képest sokszor vett meglepő fordulatokat, az például kifejezetten tetszett, hogy az antagonisták a huttok lettek. Legnagyobb erénye véleményem szerint, hogy Grogu karakterének a fejlődésében egy nagyon fontos állomást mutatott be a film. A kis zöld Erő-használó ebben a történetben végre nem csak cukiságfaktor, hanem aktív alakítója is lett a történetnek. Szintén nagyon jól írták meg Rotta karakterét. Azt azonban sajnáltam, hogy Jon Favreau és Dave Filoni nem merték akár egy film végi, vagy stáblistás jelenettel hozzákapcsolni a filmet a Mandóverzum nagyobb történetéhez. Ilyen téren lehettek volna egy kicsit bátrabbak.

Bagyinka Brigitta: Egy kicsit többre számítottam

Nekem A Mandalóri sorozat, kiváltképp az első két évada az egyik legkedvesebb Star Wars alkotásom. Én az eredeti trilógia filmjein nőttem fel, melyek kitalált világa olyannyira kézzel fogható és valósághű, hogy az ember arra a két órára valóban elhiszi, hogy egy másik galaxisban barangol. A sorozat számomra ezeket az ismerős érzéseket hozta vissza, mindamellett, hogy a történet maga több helyen egészen ikonikusra és meghatóra sikerült ezért izgatottan vártam hogyan folytatódik Din és Grogu kalandja. A film alaptörténete nekem kifejezetten tetszik, a két karakter közötti összhang és érzelmi kapocs is jól működik. Láthatjuk, hogy Grogu egyre ügyesebben tudja használni az erejét és kamatoztatja azt a tudást is, amit Luke mellett tanult. Rotta történetszálának is sikerült egy mélyrehatóbb jelentést kölcsönözni, ami nekem kifejezetten kellemes meglepetést okozott. Azonban valami mégis nagyon hiányzott. Számomra kevés volt a birodalmi vagy egyáltalán bármilyen fenyegetettség, ami kitöltött volna egy egész estés mozifilmet. Kapunk ugyan egy birodalmi hadurat Janu Coin parancsnok személyében, akit Mandoéknak el kell kapni, azonban azon túl, hogy látjuk, hogy van pár rohamosztagosa, „gladiátor viadalokat” szervez és sóval kereskedik, nem igazán értjük miért is kellene tőle, ilyen módon pedig a Birodalmi Maradvány egészétől rettegnünk. Ezért történhetett meg, hogy már-már komikus módon telenyomták a filmet különféle szörnyekkel, hogy kitöltsék fennmaradó műsoridőt, ami engem sokszor kidobott a filmélményből. Ennek ellenére azonban azt tudom mondani, hogy összességében egy pozitív élmény felé billen a mérleg nyelve, de azért egy kicsit többre számítottam.

Polcz Máté: Élveztem, mert nem vártam tőle sokat, de vannak hibái

Jon Favreau sokszor elmondta, hogy ez nem a 4. évad néhány része, hanem egy külön történet. Sokan kételkednek ebben és azt mondják, hogy olyan, mintha a sorozat 2-3 része lenne. Már kétszer volt szerencsém megnézni a filmet és a második nézés alatt vettem észre, hogy a felénél el lehet vágni. Ez viszont szerintem azért van, mert Favreau hozzászokott a streaminges formulához és ezzel magyaráznám a néholi felesleges expozíciót. Ez a probléma eleve ott kezdődik, hogy Din karaktere akkor működik a legjobban, ha keveset beszél. Van néhány jelenet, ahol 2 mondat helyett, ha két szót mondana, sokkal jobban működne. Rotta behozatala érdekesebb, mint gondoltam volna, Embo pedig tökéletes. A Droid Gotra behozatala, illetve Lee Isaac Chung és Doug Chiang megjelenése széles mosolyt csalt az arcomra. Szerintem nem baj, hogy nem csináltak semmit Din karakterével, mert Grogu fejlődése nekem nagyon működött, még ha nem is volt a néző arcába tolva. Szerintem ez a film tökéletes eszköz lehetett volna arra, hogy megalapozza a Filoni-filmnet, viszont ez sajnos nem igazán történt meg. A korábban említett negatívumok szerintem elenyésznek emellett, mert ez lehetett volna a fő értelme annak, hogy ez a történet nem két epizód, hanem egy film. A mandalóri és Grogu technikailag komoly fejlődést mutatott a sorozathoz képest. A CGI szinte hibátlan és külön öröm volt látni a rengeteg praktikai effektet. A harcjelenetek kifejezetten jók voltak. A vágás viszont messze sem hibátlan, szerintem tökéletes példája annak, hogy pár perc kivágása esetén úgy érződött volna, mintha fél órával lenne rövidebb a film. Minden jelenet csak egy kicsit hosszabb a kelleténél. Összességében viszont mindkétszer élveztem a filmet, mert nem vártam tőle sokat.

Mészáros Dániel: Egy szórakoztató, önálló kalandfilm

Hét év után ismét Csillagok háborúját adnak a mozik. Alapvetően egy olyan kalandfilmet kaptunk, amely minden korosztály számára megfelelő szórakozást nyújt, közben pedig azokat a nézőket sem hagyja cserben, akik nem ismerték a történet keretét vagy korábban semmilyen Star Wars tartalmat nem láttak. Ugyanakkor vannak kitekintések és visszatérő karakterek, helyszínek, így véleményem szerint jobb élményt adhat előismeretekkel. Egy-két meredekebb jelenet lett csak benne, látszik, hogy nagyon gyermekbaráttá akarták tenni a filmet, ami nem gond, sőt, jól áll neki. A címszereplő páros remekül kiegészíti egymás tulajdonságait, s ezzel bármilyen problémán képesek magukat átküzdeni. Érdekes volt, hogy a film egyáltalán nem foglalkozott galaktikus léptékű nagy konfliktusokkal, de ez nem lett hátrányára, és a huttok szülővilága is pazar látványt nyújtott. A mocsaras világhoz közel, a Legendákból jól ismert „csempészek holdját” ugyanakkor hiányoltam, ahogy azt is, hogy felirattal jelezzék, éppen hol is járunk (mint a Zsivány Egyesben), bár megértem, hogy egy új helyszín biztonságosabb megoldás volt. A zene Ludwig Göransson által ismét remekmű lett. Pontosan az lett, amit képzeltem róla: egy szórakoztató, önálló kalandfilm, a nagy kereten belül, úgy, hogy a nagy események kimenetelét nem befolyásolja.

About Author