A Régi Köztársaság: Freedon Nadd és Exar Kun háborúi

Folytatódik a Régi Köztársaság korának legfontosabb eseményeit összegfoglaló cikksorozatunk. Legutóbb a Nagy Hiperűrháborút veséztük ki, ezúttal a Nagy Sith Háborút és előzményeit hoztuk el nektek, melyben két emblematikus, de talán kevéssé ismert figura, Freedon Nadd és Exar Kun elevenedik meg.

Előzmények

A Nagy Hiperűrháborút követően, a galaxis egy csaknem ezer éven át fennálló békés időszakot élt meg Naga Sadow bukásával, ez idő alatt pedig csak lokális kiterjedésű konfliktusok bontakoztak ki (mint például a Gank mészárlás és a Harmadik nagy hitszakadás). Új felfedezések és terjeszkedések időszaka volt ez. 600 évvel a sithek legyőzése után, YE 4400-ban, azonban egy fiatal jedi, Freedon Nadd a sötétség ösvényére lépett és hatalomvágya következtében végzett mesterével, Matta Tremayne-nel. Elhagyta a Jedi Rendet, majd az elfeledett és homályba borult sith világon, az Ashas Ree-n megtalálta Adas, az ősi Sith király rég elveszett holokronját. Ezt követően megtudta, hogy Naga Sadow a Yavin IV-re vonult száműzetésbe a Nagy Hiperűrháború végén. Felkereste hát a Yavin negyedik holdját, felébresztette az évszázadok óta szunnyadó sith nagyúr esszenciáját, majd a tanítványa lett. Mikor mindent megtanult tőle, Nadd egy saját holokronba helyezte a megszerzett tudást, majd (a Sith hagyományokhoz hűen) végzett Sadow emlékével is.

Onderon királya

Sadow elpusztítását követően egy olyan világon uralkodott, amely kívül esett a köztársasági űr felségterületén, így esett a választása a távoli Onderon bolygóra, ahol királlyá kiáltotta ki magát. Hadi törvényekkel és vasmarokkal uralkodott a világon, a fallal körülvett Iziz városából. Nadd minden bűnözőt száműzött a városból a falakon túlra, hogy az Onderon bestiáinak áldozatai legyenek. Ezzel szemben a kitaszítottak összefogtak, megtanultak túlélni, a bestiákat pedig házisasították. Közülük többen megtanulták használni is ezeket az állatokat, majd idővel állandó jellegű háborút kezdeményeztek az uralkodó Nadd és királyi vérvonala ellen, amely Bestiaháborúk néven híresült el.

Nadd gyermekeit titokban a sith tanokra oktatta és hitt benne, hogy egy nap majd bosszút állhatnak a jediken az utódai, s hogy a sithek így az onderoni vérvonalban tovább élhetnek. Habár Freedon Nadd idővel meghalt, szelleme tovább élt Iziz városa alatt az egykori király sírjánál, s itt halmozta el leszármazottait sith tanításaival. A következő 400 évben a kitaszítottak tovább folytatták véres háborújukat a bestiák hátán, s támadták Izizt és az uralkodócsaládot.

Freedon Nadd szelleme számos alkalommal kísértette meg az onderoni uralkodókat, vagy más arisztokratákat a sötét oldalra csábító tanításaival. Végül a Köztársaság és a Jedi Rend beavatkozása révén a Bestiaháborúk is lezárultak. Arca Jeth és tanítványai vezették ezen missziókat a Jedik részéről, és köztük volt egy Ulic Qel-Droma nevű fiatal is. A konfliktus azzal ért véget, hogy egy frigynek köszönhetően a száműzöttek és a királyi vérvonal között, Onderon népe egyesült, valamint a jedik Freedon Nadd és a sötét oldaltól megfertőzött Amanoa királynő szarkofágjait az Onderon egyik holdjára, a Dxunra szállították, hogy sötét energiájuk ne fenyegesse többé Iziz falait és ne kísérthesse tovább Nadd szelleme az uralkodócsaládot.

A Nagy Sith Háború kitörése (YE 3996)

Freedon Nadd ténykedéseinek és árnyának köszönhetően a Teta Császárnőről tiszteletből elnevezett csillagrendszer két örököse elhatározta, hogy felkeresi a sith eszközöket, technológiát és tanításokat. A két alakot Aleemának és Satal Ketónak hívták. Onderoni útjuk során Ommin királlyal találkoztak (Nadd egyik sith leszármazottja), aki egy sith amulettet adott nekik, majd magával Freedon Nadd szellemével is beszéltek, aki megjövendölte Ommin bukását és a fivérekben ígéretes eszközt látott a sithek tovább élésére. Miután hazatértek, Aleema és Satal Keto politikai puccsot hajtottak végre és átvették az uralmat rendszerük fölött, s sith tanoknak megfelelően kezdtek kormányozni, új hatalmi szervezetüket pedig Krathnak nevezték el. Erőszakos cselekedetük nyomában azonban hét világuk sorban fellázadt ellenük, ebből hatot legyőztek, az utolsó megmaradt világ, a Koros Major volt, amely masszívan ellenállt a zsarnoki uralomnak. Arca Jeth jedi mester tudomást szerzett minderről és felkészítette lovagjait és a Köztársaságot, hogy segítsenek a világnak a sith fenyegetéssel szemben.

A Koros Majornál vívott csata a háború kitörését jelentette, melynek eredményeképpen a köztársasági flotta meghátrálásra kényszerült. A jedik ezután hatalmas gyűlést szerveztek a Denebára, hogyan folytassák a háborút, ám a konklávé alatt a Krath megtámadta őket. Ekkor vesztette életét Arca Jeth is, melynek hatására Ulic-Qel Droma makacsul elindult terve megvalósítása felé, miszerint, a Krathot belülről kell megsemmisíteni, immár azonban a bosszúvágy is fűtötte megölt mentora miatt.

Exar Kun megkísértése

Mindeközben távol a Denebától, egy ambíciózus fiatal Jedi, Exar Kun mestere tanításai ellenére titokban a sithekhez köthető történelmet és tanításaikat kezdte tanulmányozni. Nyomozása végül elvezette őt az Onderonra, az ősi sithek hagyatékához. Freedon Nadd kultistái, a naddisták segítségével rátalált a Dxun dzsungellel borított holdján az egykori sith nagyúr szarkofágjára, ahol Nadd szellemétől titkos sith tekercseket kapott, melyek Naga Sadow legnagyobb, féltve őrzött titkait tartalmazták. Kun becsvágytól felfűtve távozott és tovább szomjazott a sötét oldal általi tudásra.

Kun útja végül a Korribanra vezetett, a Sötét Nagyurak Völgyébe, ahol Nadd szelleme próbára tette őt. Ráomlasztotta Kunra az egyik sírtömböt, mire a fiú halálos sérüléseket szenvedett. Nadd azonban azt mondta, meggyógyítja, ha cserébe Kun teljesen átadja magát a sötét oldalnak. Exar Kunból (bár önnön maga elhitte, hogy csak szomjazza és használja a sith tudást), így a kor legnagyobb sith nagyura lett.

Amíg Kun a sithek titkait tovább kereste, Ulic beszivárgott a Krath soraiba a Koros Majoron és hónapokra eltűnt. Aggódva, hogy jedi barátjuk esetleg a sötétség ösvényére lépett annak érdekében, hogy bosszút álljon ellenségein, Nomi Sunrider és két társa a bolygóra indult, hogy találkozzanak Ulickal. Ő közben megtudta, hogy a Denebán lezajlott támadásért Satal a felelős így végzett vele, Nomit és csapatát pedig elszigetelte magától, a sötétség felé fordulva.

Exar Kun Nadd szellemének útmutatására rátalált a Yavin IV-re, ahol fogságba ejtették a Naga Sadow által hátrahagyott, a sithek egyik alfajába tartozó massassi harcosok. Dühét felvértezve azonban végleg átadta önmagát a sötét oldalnak, megölte fogvatartóit, majd végleg elpusztította Freedon Nadd szellemét. A massassikat rabszolgasorba taszította és új sith templomok építésébe kezdett. Egy ideig itt maradt, azonban hódítani vágyott, így potenciális fenyegetést keresett az Erőben, aki veszélyt jelenthet uralmára. Ezt meg is találta, az immár sötét oldalra átállt Ulic Qel-Droma személyében, így a Koros Major felé vette az irányt, hogy végezzen riválisával.

A bolygóra érkezve, a Jedik és a Köztársaság éppen második csatájukat vívták a Krathtal, Kun pedig megtámadta Ulicot. A sötét energiák használatára azonban megjelent több sith nagyúr, köztük Marka Ragnos szelleme, aki szövetségre buzdította a riválisokat, így Ulic Kun tanítványa lett.

A sithek felemelkedése

Ulic és Kun, valamint a Krath szövetségével a sithek új erőre kaptak és hódításaikhoz bevetettek egy még Naga Sadow idejéből származó szuperfegyvert, a Sötét Kaszást, mely az élő Erőt alakította át pusztító sötét energiává, központi eleme pedig az Erőarató lett, amelyet Exar Kun tervezett. A sithek elkezdték alkalmazni a fegyvert a Teta Császárnő rendszerben és más világokon, ám Ulic még érzett kötődést egykori jedi társaihoz, köztük testvéréhez, Cayhez és korábbi szerelméhez, Nomi Sunriderhez, így figyelmeztette őket a fegyver létezéséről és tanácsokkal látta el őket, hogy sikerrel ellenállhassanak a fegyver pusztító erejének.

Exar Kun úgy gondolta, ereje csak nő, ha jediket csábít át a sötét oldalra és egy új Sith Rend létrehozásának reményében alkotta meg a bukott jedikkel a Sithek Testvériségét. Ulic eközben ügyük mellé állította a mandalóriakat, mikor Mandalor, a Legyőzhetetlen felett győzedelmeskedett. Miután a sithek elfoglalták a köztársasági foerosti hajógyárakat (és vele együtt 300 hajót, melyek éppen ott dokkoltak), Ulic és Kun között vita bontakozott ki, miszerint Ulic a Krath és Mandalor közös erejével meg akarta támadni a Coruscantot, míg Kun azt vallotta, hogy még több sithet kell képeznie, hogy erőt gyűjthessenek. Fafejűen és nem hallgatva mestere szavára, Ulic és Mandalor, a Legyőzhetetlen végül megtámadták a Coruscantot. Fölényben voltak, ekkor azonban bekövetkezett Aleema Keto árulása, aki úgy döntött, ideje félretennie Ulicot az útjából. Visszahívta a mandalori csapatokat a harc közben, ezáltal Ulicot egyedül hagyva, így a jedik fogságba is ejtették és halálra ítélték.

Mandalor, a Legyőzhetetlen azonban megtudta az igazságot Aleema árulásáról, és Exar Kun segítségét kérte, hogy Ulicot kiszabadítsák. Kun belement és közbenjárásával Ulic Qel-Droma megmenekült. Ezután a páros további közös hódításokba kezdett. Így volt ez a Haruun Kal felett is, ahol a csata után a túlélő jedik a bolygó felé vették az irányt, és menedéket találtak. A jedik leszármazottai itt maradtak nemzedékeken át, s ők lettek a korunnai Erő-érzékeny emberek, akik közül később Mace Windu is származott.

Naga Sadow hagyatéka és az Ossus pusztulása

A sithek következő lépéseként Kun azt parancsolta akolitusainak, hogy keressék fel egykori jedi mestereiket és öljék meg őket. Ez nagyrészt teljesült is. Ezután Exar Kun felfedezte Naga Sadow elrejtett csillaghajóját a Yavin IV-en és annak különleges erejét: a hajó segítségével képes szupernóvákat előidézni úgy, hogy a csillagok magját eltávolítja. Pontosan ezt tették, Ulic pedig idővel rájött Aleema árulására, s neki adta a hajót, célpontnak pedig egy fontos köztársasági hiperűr-ugrási pontot jelölt meg, a Kemplex IX-et. Ulic (és Kun) azért adták a hajót Aleemának, mert tudták, annak ereje fogja okozni a Krath megmaradt vezérének a vesztét. Az ütközet valóban így alakult, Aleema a rendszerben lévő csillag magját elmozdítva hatalmas szupernóvát idézett elő, amely láncreakciószerű robbanások formájában vált láthatóvá. A robbanás ereje azonnal elhamvasztotta Aleemát és a Krath flottát, az Ossuson a jedik pedig evakuálták a bolygót a közelgő és pusztító szupernóva elől.

Valójában ez volt Exar Kun terve, a kikényszerített evakuáció során akarta megtámadni az Ossust és ellopni minél több titkot, feljegyzést a jediktől. Az ossusi csata alatt Ulic és fivére, Cay találkoztak, s miután utóbbi nem tudta eltévedt testvérét a fény felé fordítani, párbajba kezdtek, melynek során Ulic megölte Cayt. Miután Nomi Sunrider ennek tanúja lett, elvágta Ulicot az Erőtől. A férfi ekkor rádöbbent, mit tett, bűnbánatot tanúsított és megígérte, hogy segít a jediknek és a Köztársaságnak legyőzni Exar Kunt.

A Krath és a Mandalori Birodalom bukása

Ulic Qel-Droma visszatérésével a sithek és a Krath értékes szövetségest veszítettek, és a köztársasági flotta több ponton könnyedén győzedelmeskedett felettük. Ulic korábbi parancsára Mandalor, a Legyőzhetetlen az Onderont vette célba. Az onderoniak és a mandaloriak között véres ütközet kezdődött. A csatában a bestiaharcosok csaptak össze a mandaloriak által már korábban begyűjtött basilisk háborús droidokkal. Egy ideig úgy tűnt, Onderon veszít a hódítókkal szemben, azonban a király és a királyné a Köztársasághoz fordultak segítségért és a felmentősereg időben érkezett. A köztársaságiak túlerőben voltak, a mandaloriak pedig visszavonultak Dxun dzsungeleibe, gondolván, itt majd nem talál rájuk az ellenség. Mandalor, a Legyőzhetetlen azonban elszigetelődött csapataitól és vadállatok martaléka lett (tehát nevével ellentétben valójában nem volt legyőzhetetlen – a szerk). Katonái keresték eltűnt vezérüket, egyikük meg is találta őt. Maszkját levette és új Mandalornak kiáltotta ki magát, ő lett később Mandalor, a Végső.

A háború vége

A toprawai csatában végül a jedik komoly győzelmet arattak ellenségeik felett. Ulic segítségével a köztársasági flotta könnyedén rátalált Exar Kunra a Yavin IV-en. A sith nagyúr azonnal tudta, hogy Ulic elárulta őt, így, hogy tudatát megőrizze, massassi harcosainak erejét magába olvasztva végrehajtott egy veszélyes rituálét, melynek köszönhetően esszenciája még évezredekig fennmaradt a dzsungelholdon (később, miután Luke itt alapította meg saját akadémiáját, okozott is némi gondot – a szerk). Több ezer jedi együttműködve kereste Kunt az Erőben a világos oldalt használva, ami reagált a holdon felépített sith templomok sötét energiájára és végső eredményként hatalmas tűzvihar keletkezett, mely a teljes Yavin IV felszínét felperzselte. A Köztársaság Exar Kun legyőzése és a Mandalori Birodalom szétverése után leszámolt a Krath-tal is, illetve visszavette uralmát a Teta Császárnő rendszerben.

Utóhatások

A háborút követően a Jedi Rend újjászervezte sorait Nomi Sunrider vezetésével (Konklávé az Exis Állomáson, YE 3986), a Köztársaság is megkezdte újjáépíteni mindazt, ami elpusztult a konfliktusban, a Jedik pedig levadászták a sith alkímiával teremtett terantatek nevű szörnyeket (Nagy Vadászat, YE 3995-3993), valamint a Sith Testvériség megmaradt tagjait. Ulic Qel-Droma is megváltást nyert és megakadályozott egy bosszúálló jedit abban, hogy a sötét oldalt válassza, ám később megölték.

A Nagy Sith Háború a Köztársaság világainak negyedére volt végzetes hatással. Az ossusi pusztítás következtében a Jedi Rend áthelyezte székhelyét a galaktikus fővárosba. Mandalor, a Végső, kihasználva a káoszt, újjászervezte a mandalori harcosokat (ők lettek mandalori neo-crusaderek, vagy magyarul újkeresztesek) és hadseregével hódításba kezdett olyan világokon, ahova a Köztársaság keze nem ért el a hatalmas pusztítás következtében. Nem sokkal később, pedig magát a Galaktikus Köztársaságot vette célba, de ebben már az Ismeretlen Területeken rejtőzködő valódi sith uralkodó keze is benne volt.

Legközelebb a mandalori háború kerül terítékre, cikksorozatunk összes részét egy helyen pedig itt találod.

About Author