A Jedi Rend nem éledhet újjá! Elolvastuk a Star Wars: Inquisitors képregényt
Újabb történetet kaptak az inkvizítorok.
Forrás: StarWars.com
Az inkvizítorokat a Star Wars: Lázadók c. animációs sorozat vezette be a kánonba még 2014-ben. Azóta pedig számos egyéb történetben is felbukkantak, mint a Birodalmi históriák animációs sorozat vagy Delilah S. Dawson Inkvizítor: A vörös penge felemelkedése című regénye. Így jogosan merülhet fel a kérdés, hogy tud-e még az inkvizítorokról újat és érdekeset mondani ez a képregény? Mostani cikkünkből kiderül.
Egy korrekt történet, de semmi több az Inquisitors képregény
Rodney Barnes neve nem igazán csenghet ismerősen még azon hazai Star Wars rajongók számára sem, akik rendszeres olvasói voltak a Szukits kiadó gondozásában megjelent Star Wars képregényeknek. Barnes munkái közül ugyanis csak a Star Wars: A Mandalóri élőszereplős sorozat első évadának képregény-adaptációja, és a Fejvadászok Háborúja képregényes crossovere esemény részeként megjelent IG-88 – Született gyilkos című egy füzetes történet jelent meg a Star Wars: Fejvadászok Háborúja – Alvilág című kötetben.
Pedig Barnes már 2018 óta publikál Star Wars képregényeket. Első munkája a Star Wars: Lando – Double or Nothing című ötfüzetes minisorozat volt, ami a Solo – Egy Star Wars-történet című antológia filmnek az előzménye volt. Azóta főleg olyan élőszereplős sorozatok képregény-adaptációin dolgozott, mint a Star Wars: A Mandalóri és a Star Wars: Ahsoka. Legújabb képregénye, a Star Wars: Inquisitors, mely egy négyfüzetes minisorozat, azonban újra egy eredeti történetet mesél el. A képregényt a Marvel 2024 júliusa és októbere között jelentette meg, gyűjteményes kiadása pedig idén márciusban jelent meg az Egyesült Államokban.
A minisorozat az olvasókat a Galaktikus Birodalom uralmának korába repíti el, és a 66-os parancsot túlélő jedik utáni hajtóvadászathoz, a Nagy Jedi Tisztogatás történetéhez ad hozzá egy újabb kis adalékot. A képregény cselekményének fő konfliktusa nem más, mint egy Tensu Run nevű, 66-os parancsot túlélt jedi levadászása, mely feladattal Darth Vader az inkvizítorokat bízta meg. Barnes a négyfüzetes minisorozat minden egyes füzetében más-más inkvizítort helyezett a középpontba. Az első füzetben a főinkvizítoron volt a hangsúly, akinek a gondolkodásmódjába engedett kis bepillantást az író. A második füzetben már az Ötödik Fivéré lett a főszerep, míg a harmadik számban már a Hetedik és a Kilencedik Nővér párosa kapja a hangsúlyt. A negyedik füzetben Barnes már nem hozott be újabb inkvizítort a történetbe, ami egyáltalán nem probléma, mert úgy éreztem, hogy a főinkvizítoron kívül egyik-másik inkvizítor karakterét sem tudta mélyíteni az író. Emellett pedig a képregény természetesen Tensu Run karakterét is alaposan bemutatja az olvasóknak. Tensu jellemében nagyban hasonlít Luke Skywalkerhez. Egy igazi jedi, aki akkor sem rest szembeszállni a zsarnoksággal, a kizsákmányolással és a sötét oldal szolgálóival, amikor minden esély ellene szól. Számomra egy szimpatikus karakter lett. Bár már nem annyira kedvenc korszakom a Birodalom uralmának kora, de annak örültem, hogy a képregényes vonalon újra előkerült a Nagy Jedi Tisztogatás témája. Ezzel utoljára Charles Soule foglalkozott a Darth Vader: A Sith sötét nagyura képregénysorozatban.
Természetesen a történet végkifejlete egyáltalán nem nagy meglepetés, azonban jó volt olvasni az oda vezető utat, még ha nem is volt tele eget rengető felfedezésekkel és fordulatokkal a történet. A képregény szépen lassan építkezik a végső összecsapás felé, az inkvizítorok mindig egy kicsit közelebb kerülnek Tensu Runhoz, aki maga sem rest felvállalni velük a harcot. A vadászatot lezáró végső összecsapás egyáltalán nem volt szegény fénykardpárbajokban, abban ugyanis részt vettek Tensu Run társai is, szintén 66-os parancsot túlélt jedik. Az azonban már nem igazán tetszett, hogy egy inkvizítorokról szóló képregényben Darth Vadernek kell végül legyőznie a jedi Tensu Runt. Sokkal jobb lett volna, ha ezt az inkvizítorok teszik meg. Ha már szóba hoztam Darth Vadert, akkor azt is meg kell említenem, hogy a sith nagyúr szóhasználata számomra egy kicsit karakteridegen volt a filmekhez, és a korábbi képregényekhez képest.
Összességében azt tudom elmondani a képregényről, hogy az egy korrekt munka volt. Ramon Rosanas rajzai jól passzoltak Rodney Barnes történetéhez. Természetesen jobb lett volna, hogy ha négy inkvizítor helyett csak egyet állít a középpontba a történet. Emellett Darth Vadernek sem igazán kellett volna döntő szerepet játszania Tensu Run legyőzésében. Ezek azonban csak az én személyes preferenciáim, a történet élvezhetőségén nem csorbítanak. A képregény hangulata egyaránt megidézte Charles Soule 2017-es Darth Vader: A Sith sötét nagyura képregénysorozatot és a Star Wars Jedi: Fallen Order illetve a Star Wars Jedi: Survivor videójátékokat. Így elsősorban azok számára tudom ajánlani a képregényt, akik a fentebb említett műveket is ismerik. A képregény azonban jelenleg csak angolul elérhető, de azok is bátran olvashatják, akik korábban még egyetlen Star Wars képregényt, vagy könyvet sem olvastak, ugyanis nem szükséges komolyabb háttértudás a történet megértéséhez.
About Author
