A Star Wars új iránya

A Lucasfilm elnökének, Kathleen Kennedynek február végi nagyinterjúja nemcsak a visszavonulásával kapcsolatos híresztelésekre reagált, hanem a Star Wars történetmesélésének következő, új irányát is megerősítette. Bár lesznek filmek, sorozatok egyéb érákban is, a Skywalker kora utáni időszak kiemelkedő szerepet tölt be a jövőben.

A Star Wars mozis jövője?

Mit is tudtunk meg? Bár a korábban bejelentett, Sharmeen Obaid-Chinoy rendezésében döcögősen készülő, tizenöt évvel a Skywalker kora után játszódó mozi – melyet olykor tévesen Rey-filmként, máskor Új Jedi Rend-filmként emlegetnek – sorsáról ezúttal nem esett szó, az éra úgy látszik prioritást élvez a Lucasfilmnél. Kennedy ugyanis megerősítette, hogy Shawn Levy filmje is a „jövőben”, öt-hat évvel a IX. epizód után játszódik, ahogyan Simon Kinberg ezúttal szintén megerősített trilógiája is ebben az időszakban, valamikor a Skywalker korát követő években játszódik majd. Sőt utóbbi történet lesz a következő saga! Az is kiderült az interjúból, hogy bár lehetnek visszatérő szereplők a zárótrilógiában, az új történetek többnyire új karakterekkel operálnak majd.

A Star Wars kreatív és pénzügyi vezetői tehát végül arra voksoltak, hogy – egyelőre – az idővonalon előrefelé haladnak, és nem visszafelé. Bár utóbbi iránytól sem zárkóztak el, itt úgy tűnik a James Mangold jedik őskorában játszódó filmje lehet a vízválasztó [vélhetően ennek a filmnek a sikerén múlnak a későbbi Régi Köztársaság filmes projektek – a szerk.]. Előre haladni a könnyebb út, a zárótrilógia teljes reset gombot nyomott a Legendák nagy folytatástörténeteire, azok biztosan nem illeszthetők bele a kánonba, míg egy Régi Köztársaság tartalomnál folyamatosan szembe kéne nézni a régi kedvenceket váró rajongói elvárásokkal. Másrészről marketingszempontból is érthetőbb ez az irány, Rey és társai igazi mozis hősök, filmjeiket nézők milliói látták, ráadásul közben egy új rajongói generáció is felnőtt kalandjaikon. Mit jelenthet azonban egy efféle irányváltás a történetmesélés szempontjából? Erre véleményem szerint kiváló összehasonlítási alapnak számítanak a Legendák nagy folytatástörténetei, azok erényeinek és hátrányainak megfontolása talán a stúdió történetmesélő számára is hasznosak lehetnének.

A Legendák folytatássztorijának jó néhány ikonikus története volt s van, olyanok is, melyek galaktikus léptékű eseményeket mesélnek el (elég csak a közismert Thrawn-trilógiára gondolnunk). Ám a Skywalker-sagát folytató történeteik közül három nagy „eposz”, három magyarul sajnos máig nem elérhető regényfolyam emelkedik ki. A yuuzhan vong háborút elregélő tizenkilenc kötetes New Jedi Order, a Jacen Solo sötét oldalra állásáról és a második galaktikus polgárháborúról szóló, kilenckötetes Legacy of the Force, illetve a szintén kilenckötetes Fate of the Jedi, mely az elveszett sith törzset, illetve Abeloth-ot dobta ellenségül klasszikus hőseink elé. E történetek maguk is megkapták kritikáikat, bizonyos elemeiknek vannak hangos ellenzői (a szerkesztőségünkben is), ám egészükben talán éppen hosszuk miatt mégsem váltak annyira megkerülhetetlennek, mint Zahn első Thrawn-trilógiája. A magyar közönség helyzetét persze az is nehezítette, hogy nem adták ki itthon ezeket a könyveket.

Az új keretek

Az új saga kritikus pontja véleményem szerint az a történeti-politikai háttér, amibe belehelyezik. Az, hogy több, egymástól függetlennek tűnő filmeket is fejlesztenek ugyanabban az érában, arra utal, hogy sikerült a Lucasfilmnál lefektetni az új kereteket, azt a „settinget”, amibe Levy, Kinberg és a többiek (Obaid-Chinoy?) meséiket belehelyezik. Azt is megkockáztathatjuk, hogy a Lucasfilm vezetése okult a zárótrilógiából, s nem fognak fejetlenül mindent a rendező-forgatókönyvírók egyéni szeszélyeire bízni, hanem megrajzolnak valamiféle alapvető hátteret. Erre utal Dave Filoni kreatív vezetővé történő kinevezése, illetve talán pozitív szólamokat is kihallhatunk Kennedy-interjújából is, amikor az új érát a A Mandalóri jól felépített világban játszódó történeteivel vetette össze.

Mivel mégiscsak Csillagok HÁBORÚJÁról beszélünk, mindenképp szükségeltetik valamiféle alapkonfliktus. Csak remélni tudjuk, hogy a zárótrilógia nosztalgiára építő megúszós megoldását követően, nem kapunk egy harmadik Lázadók vs. Birodalom konfliktust, ráadásul a Skywalker kora – látszólag – a sitheket is kiírta a galaktikus történelem színpadáról. Korábban, még azt követően, hogy Kinberg-trilógiát pletykálni kezdték, egy terjedelmes elemzést írtam arról, hogy hogyan szőhetnék tovább a történetet, úgyhogy ezúttal csak néhány dologra térnék ki. Talán a legmegúszósabb megoldás az lenne, ha ezúttal is a lucasi történeteket „koppintanák”, csak éppen most az eredeti trilógia világa helyett az előzménytrilógia fő sztorivonalából merítenének. Különösen mivel a jelenlegi huszonévesek körében másodvirágzását éli ez az éra. A Köztársaság és szeparatisták sok-sok politikai machinációval járó küzdelme, Anakin Skywalker tragikus története ugyancsak inspirációs forrás lehet, melyre az említett Legendák-folytatások is rájátszottak. Maga Lucas is beleszólt a folyamatokba, éppen amiatt, hogy az új könyves történetek ne legyenek túlságosan hasonlóak az általa akkor még fejlesztés alatt álló előzményfilmjeibe, például, hogy a sötét oldalra átálló Solo-fiú ne Anakin legyen. A már A Sith-ek bosszúja után megjelenő Legacy of the Force sorozat mindazonáltal nagyon sok mindenben hajaz az előzményfilmekre, kapunk politikai szeparatizmust, Sötét oldalra álló Skywalker-ifjút (Jacen Solo), és a politikai helyzet tudatos manipulálását is. Mindazonáltal az új mozis saga valószínűleg kevésbé tud ehhez az alaphoz visszanyúlni, hiszen a Skywalker kora után nemhogy (Új) Köztársaság nem maradt, hanem úgy tűnik valamiféle anarchikus állapotok keletkeztek.

No persze, ez a szituáció éppen adná magát az új konfliktushoz: államot kellene építeni! Ez egy nemes feladat, és izgalmas kihívásokat jelentene, sőt fel lehetne használni George Lucas eredeti ötleteit is a folytatáshoz, ott ugyanis Leia küzdött volna efféle problémákkal. Igen ám, de míg az eredeti trilógiában volt politikusi karakter, a zárótrilógia ilyet is elfelejtett felépíteni. Az új sagára vár tehát, hogy a hősét is megtalálja, felépítse ehhez a feladathoz. A Legendák említett sztorijaiban az Új Köztársaság a yuuzhan vong kataklizma következtében egy új állammá alakult, Galaktikus Szövetségé. Ehhez később a Birodalmi Maradvány is csatlakozott, s lényegében a galaxis nagyját tényleg összefogó kormányzattá vált, ahol például Gilad Pellaeon is katonai fővezért lehetett. Jelen esetben viszont az Első Rend volt az ellenség, s Hux árulásán kívül belső ellenállásról sem tudunk, így kevésbé valószínű egy ilyen közös állam kiépítése, bár valóban izgalmas konfliktusforrásokat vethetne fel. Egy ilyen születendő államra komoly kihívást jelentenék a kalózok, és az alvilág, ahogy azt a fiatal Új Köztársaság esetén Mandóverzum sorozataiban is láthattuk. Ide akár a Solo – Egy Star Wars történet meg nem valósult folytatástervéből is be lehetne csatornázni jobban a szindikátusok közötti (újabb) háborút.

Ezek bár valami politikai hátteret adnának, azonban még mindig nem olyan problémák, ami Rey születendő Jedi Rendjét is kihívás elé állítanák. A zárótrilógia eseménye után az sem valószínű, hogy a Legendák-történetekhez hasonlóan azzal kellene szembesülniük, hogy a társadalom és a politika egy része kifejezetten ellenséges a jedikkel. Valószínűleg külső fenyegetés lesz, akár galaxison kívüli (ahogy a yuuzhan vongok voltak), akár misztikus (mint például Abeloth). A két Legendák példa mindenképp újszerű, kreatív antagonistát jelentett, mégha a yuuzhan vongok esetében túl is tolták az idegenségüket. Egyszerűbb megoldás lenne az elveszett sith törzs koncepcióhoz visszanyúlni, ők a Legendákban is a Darth Bane – Darth Sidious vonaltól független irányt képviseltek, s Y. u. 41-ben tértek vissza a galaktikus porodra, körülbelül akkor, amikor a kánon új érája is játszódhat majd. A nézők bizonyosan élveznék, ha Rey kis számú jedijeinek hirtelen többszáz sith harcossal kellene szembenézniük. Na persze Abeloth-ot sem engedhetjük el egy vállrándítással, ő egy potenciális főgonosz, akit úgy tűnik már az Ahsoka sorozatban is elkezdenek felépíteni.

Nosztalgia vagy generációváltás?

Az új saga és éra előtt az egyik legnagyobb kihívás, hogy megtalálja a helyes egyensúlyt a nosztalgia és az újítás között. Ahogy fentebb is írtam, csábító kísértés valami régi, lucasi történet rekreálása, de ahogy ez a Legacy of the Force, vagy éppen a zárótrilógia esetében is érezhető, az se jó, ha túlságosan ismétlésszagú a történet, vagy egyes elemei. Nem csak a konfliktus mikéntjét, illetve az antagonista típusát lehet megújítani, hanem esetleg új karaktertípust, történetszálat is kitalálhatnak. Kaptunk már jedit, pilótát, csempészt, politikust, sőt királynőt is a főhősök között, a zárótrilógia újítása az ex-rohamosztagos lehetett volna, ám végül itt nem aknázták ki rendesen az ebben rejlő lehetőségeket. Egy eddig Star Wars filmekben csak háttérben megjelenő karaktertípus előtérbe tolása (mint a sorozatok esetében a mandalóri fejvadászoké) is adhat új zamatot a történetnek.

Ugyancsak nagy kérdés, hogy mennyiben építsenek ismert, bejáratott karakterekre. Erre az eladhatóság szempontjából szükség van, a rajongók egy jelentős része valójában nem egy teljesen új dologra kíváncsi, hanem csupán egy új történetre régi kedvenceivel. Ez érződik a Legendák folytatástörténetein is, az esetek túlnyomó többségében a Luke-Leia-Han trió játssza a főszerepet, de legalábbis jelentős szerep hárul rájuk. A New Jedi Order széria, bár továbbra is meghatározó szerepet szánt a klasszikus triónak, mindazonáltal megpróbálta felépíteni a következő generációt is, Jacen, Jaina és Anakin Solóval, Tenel Kával, Tahiri Veilával, Jagged Fellel és a többiekkel. Sőt, a könyvsorozat készítői eleinte még azzal is kacérkodtak, hogy megölik Luke Skywalkert, ezt azonban George Lucas megtorpadózta, így lett végül Csubakkáé a nagyhalál. A régi trió tagjai a későbbi történetekben sem adták át teljesen a stafétát a hősök fiatalabb generációjának, sőt az új karakterek egy része (pl. Jacen és Anakin Solo) el is halálozott ezekben a sztorikban, míg a nagyöregek ottmaradtak. Például a Fate of the Jedi is hiába adott nagy szerepet Luke fiának, Ben Skywalkernek is, Abeloth legyőzése azért nem ment az apukája nélkül.

No persze, ahogy a kánon Star Wars képregényei esetében is látjuk, eladhatóbb folyamatosan a klasszikus hősökre építeni, biztosabban megveszik ezeket a könyveket, képregényeket, mintha új szereplőkről szólnának. Az is igaz, hogy mozifilmben, sorozatban könnyebb új hősöket felépíteni, mint könyvekben. Mindazonáltal, Jacen, Jaina Solo, Ben Skywalker és társaik épp elég történetet kaptak ahhoz, hogy szüleik nélkül is megállják a helyüket, s nem csak az ifjúsági irodalomban. Talán ha megvalósult volna a Disney-felvásárlás következtében elkaszált, Jaina Solóról szóló Sword of the Jedi trilógia Christie Goldentől? Mindenesetre, az idővonalon még később, Yavin után 130 évvel játszódó Hagyaték képregények sikere azt mutatja, hogy új hősökkel (még olyanokkal is, mint Cade Skywalker), újszerű történeti elemekkel is lehet izgalmas és népszerű folytatássztorit írni.

A Star Wars mozifilmek új érája már bizonyosan elkerüli a klasszikus trió túlszerepeltetésének problémáját, a zárótrilógia tett róla, hogy a régi trió egyikét se kelljen szerepeltetni. Bár véleményem szerint mindhárom karakter halála indokolt volt – Hané drámai szempontból és Harrison vágya miatt, Leiáé Carrie Fisher tragikus halála miatt, Luke-ét pedig a történetmesélés követelte meg, a mentor halála fontos pillanat a hős életében (itt akár Qui-Gon vagy Ben Kenobi, Yoda halála is párhuzamnak hozható) –, a rajongók szívesen láttak volna többet belőlük. Most a Mandóverzumra vár, hogy valahogy megfiatalítva kezdjen velük valamit. Na persze, az a veszélyforrás továbbra is áll, hogy a zárótrilógia hősei, Rey, Finn, Poe telepszenek rá majd az új sagára, az ezen filmeken felnövő rajongók nyomására. E három karakternek azonban koránt sincs akkora kultusza, „jelenléte”, hogy megkerülhetetlenekké váljanak, talán egyedül Rey az aki kihagyhatatlan egy ilyen történetbe. Mellettük könnyebb felépíteni új hősöket, új karaktereket, akik talán még kidolgozottabbakká és szerethetőbbekké is válhatnak zárótrilógiabéli kollégáiknál. A stafétát mindenképp át kell adni, bár Daisy Ridley még mindig szemtelenül fiatal, ideje, hogy a mostani – mit mostani, jövőbéli! – tizenéves korosztály is megkapja a saját Star Wars hőseit.

Egy végtelen történet?

A Legendák Star Wars folytatásai sok szempontból egy végtelen történetet, egy végeláthatatlan háborút meséltek el. Illetve meséltek volna, ha a Disney-felvásárlást követően nem nyomtak volna egy nagy resetgombot. Yavin után 4-ben meghal Palpatine, jön az Új Köztársaság és a Birodalom maradványainak folyamatos polgárháborúja, Ysanne Isard, klón-Palpatine, Y. u. 9-ben Thrawn, majd Y. u. 19-ben egy kis béke. Az események azonban Y. u. 25-ben újra felgyorsulnak a yuuzhan vong háborúkkal, amely ugyan Y. u. 29-ben lezárul, ám a hősök csak kicsit pihenhetnek, már is jön az úgynevezett „swarm war” (a kilik háború) Y. u. 35-ben, hogy Y. u. 40-ben gyülekezzenek már a felhők a második galaktikus polgárháborúhoz. Sőt, ez utóbbi konfliktus és Darth Caedus rémuralma éppen csak végetért Y. u. 41-ben, már jött is az elveszett sith törzs, hogy két év múlva Abeloth is felbukkanjon. Rémesen gyorsan, egymást váltogatva érkeztek a nagyobbnál nagyobb konfliktusok, Luke, Leia és Han szinte egyik háborúból és galaktikus mértékű konfliktusból ugrottak a másikba. Persze az események ilyenképpeni felgyorsulására a Fate of the Jedi ad valamiféle in-universe választ. Jacen Solo yuuzhan vong fogságba kerülése, s a Vergerétől kapott tanítás katalizálta az eseményeket, s ezt követően Jacen tette határozták meg a galaxis sorsát, a második galaktikus háborúban a Centrelpoint állomás elpusztítása tette lehetővé, míg az állandó háborúskodás idézte elő Abeloth, a Káosz eljövetelét.

A kánon ezen a téren némileg lassabban haladt…eddig. A klónháború és a lázadás között van egy jó tizenöt év, míg a második Halálcsillag elpusztítása és az Első Rend elleni küzdelem között nagyjából harminc esztendő is eltelik, de ha Thrawn Y. u. 9 körül történő kampánya, és a zárótrilógia eseményeit megelőző hidegháború közötti időszakot nézzük az is van vagy húsz év. Persze ekkor sem eseménytelen a galaktikus politika, de mégsem ugrálunk 2–5 évente világvégével járó konfliktusokba. Remélem ez így marad a későbbiekben is, Shawn Levy Skywalker kora után 5–6 évvel játszódó önálló mozija talán egy kisebb konfliktusra fókuszálhat (hasonlóan például a Solóhoz), s majd a 15 évvel későbbi sztoriban kapjuk meg a következő nagy galaktikus méretű problémacsomagot [de egyelőre semmit nem tudunk az új filmek történetéről – a szerk.]. Amennyiben így lesz, és a karakterek is változnak közben, s nem csupán a jól ismert (új) trióra fókuszálnak, valamint a sztori sem lesz Lucas-remake, még jobb irányba is léphetnek, mint a a Legendák-folytatások. Na persze, attól, hogy valaki elkerüli az elődök bizonyos hibáit, nem jelenti azt, hogy túl is szárnyalja őket, sőt nagyobbat is bukhat. Reméljük azonban, hogy a Lucasfilm sokat tanult a zárótrilógia hibáiból, s alapos mérleges után egy izgalmas új időszakot építenek fel, szerethető, kidolgozott karakterekkel.

About Author