Thrawn „Watsonjai” és „Moriartyjai”

2023 fontos év volt Thrawn főadmirális szempontjából, ugyanis az Ahsoka sorozatban végre élőszereplős formában is láthattuk Timothy Zahn legendás karakterét. Thrawn alakja mögött egyfajta Sherlock Holmes is fölsejlik, ő egy személyben a Birodalom „Rommele” és „Sherlockja”. No de mi a helyzet a Watsonokkal és Moriartykkal?

A Star Wars Sherlockja és Watsonja

Timothy Zahn 2002-ben egy rajongói levélre válaszolva fejtette ki karakterének inspirációit:

„Thrawn nem egy bizonyos történelmi személyen alapul, hanem sokkal inkább a valaha élt legjobb és legkiválóbb katonai géniuszok elegye, beleértve Hannibált, Nagy Sándort, Robert E. Lee-t, Erwin Rommelt és másokat. Néhány kiváló katonai vezetőtől eltérően őszintén törődik az embereivel, és eltökélt, hogy ne vesztegesse katonái életét hiába (Természetesen van jó pár hasonló karakterű katonai vezető a valós életben is). A célom az volt, hogy ne csak egy katonai géniuszt teremtsek, hanem egy olyan katonai zsenit, akiben az emberei bízhatnak és akit tisztelhetnek, s így kérdés nélkül követik őt bármerre. Ez véleményem szerint sokkal veszélyesebb ellenséget hoz létre, mint Darth Vader, aki kifejezetten a félelem révén irányít. Thrawn művészetek iránti szerelme az én saját ötletem. Egy félig-meddig misztikus képességet akartam, amit csak ő tud használni, és amit mások meg sem tudnak teljesen érteni (Sherlock Holmes képessége, ahogy összeilleszti az információmorzsákat, hasonlít ehhez némiképp).”

Idén tavasszal Zahn Franciaországba látogatott [ahol én is találkoztam vele!], ahol természetesen több alkalommal is beszélt közkedvelt karakteréről. A Cloneweb francia portálon olvasható interjúban ismét előkerült a Thrawn-Sherlock párhuzam. Erről az író a következőt mondta:

„Azt akartam, hogy a karakterem olyasvalaki legyen, akit az emberei hűségből követnek, ellentétben Palpatine-nal vagy Vaderrel, akik manipulálnak és félelmet használnak. Tehát mindenki kész arra, hogy kövesse őt. Történelmi katonai alakokból merítettem ihletet, és egy csipetnyi Sherlock Holmest adtam hozzá az intelligencia és a dedukció érdekében. Pellaeon kapitány az ő Doktor Watsonja, valaki, akinek elmagyarázhatja a gondolatait, hogy az olvasó megértse őket.” – mondta ekkor Zahn.

Thrawn tehát bizonyos szempontból egyfajta Sherlock, míg Pellaeon, akit immár A Mandalóri harmadik évadában ugyancsak láthattunk élőszereplős formában, az ő Watsonja. [Megjegyzendő, hogy a Thrawnt életre keltő Lars Mikkelsen maga is köthető Sherlock Holmeshoz, a Benedict Cumberbatch féle Sherlockban egy antagonistát alakított, Charles Augustus Magnussent.] Egy Watson-szerű figura már csak ezért is szükséges Thrawn mellé, mert kell valaki, akivel megvitatja elméleteit és észrevételeit, továbbá nekünk, olvasóknak van szükségünk egy hozzánk hasonló, egyszerű földi halandóra, akivel könnyebben azonosulhatunk, s akinek a szemüvegén keresztül megismerhetjük a zsenit, és megérthetjük agyának csavaros működését. Akik Thrawn karakterét a Lázadók animációs sorozatból vagy csupán most, az Ahsokából ismerik, azoknak talán ez furcsán hathat, hiszen a mozgóképek nézőiként nincs szükség nézőpontkarakterekre, teljesen kívülállóként figyelhettük meg Thrawnt, talán Pryce kormányzó, illetve Morgan Elsbeth szolgálhatott leginkább afféle fókuszként. Zahn regényeiben azonban nagy szerepet kapnak a főadmirális nebulói és társai, akik amolyan „Watsonként” vannak jelen mellette, rajtuk keresztül figyelhetjük meg a főadmirális tetteit és észjárását. Persze egyéb nézőpontkarakterek is segíthetnek ebben, gondoljunk például Anakin Skywalkerre és Darth Vaderre a Thrawn: Szövetségek esetében, vagy éppen a kicsiny égjáróra, Che’rire a Chiss Birodalom szériában.

Az „eredeti” Watson: Gilad Pellaeon

Thrawn főadmirális alakjával sokan még Timothy Zahn klasszikus Thrawn-trilógiájában találkoztak, s itt ismerték meg a chiss zseni első, Watsonját, Gilad Pellaeont is. A bajszos kapitány – majd admirális – neve szinte összeforrt Thrawnéval. Ő az első nebuló a Chimaera hídján, a legendás hajó kapitánya, akit az eredeti Thrawn-trilógia lapjain ismerhettünk és szerethettünk meg, s mely hajó előbb a Lázadók sorozatban, majd az Ahsokában is megjelent. Pellaeon Thrawn jobbkezeként és „Watsonaként” vett részt a mára Legendák közé tartozó regénysorozatban, majd később, a tragikus bilgringi események és a legendás chiss főadmirális halálát követően tanítómestere utódjaként kellett helyt állnia a birodalmi flotta élén. A Thrawn keze duológiában is fontos szerep hárul rá, neki kell lavíroznia a moffok – különösen Disra moff – hálójában, s végül ő lett az, aki a Birodalmi Maradvány nevében békét kötött az Új Köztársaság elnökével, Ponc Gavrisommal. Pellaeon szintén az Új Köztársaság segítségére sietett a Yuuzhan Vong invázió idején, s vezetésével – a moffok akadékoskodása ellenére – a Birodalmi Maradvány csatlakozott a Galaktikus Szövetséghez is, melynek később katonai főparancsnoka is lett a már meglehetősen korosodó főtiszt. Pellaeont végül Y. u. 41-ben gyilkolták meg, mert nem volt hajlandó csatlakozni Darth Caedushoz, Han Solo és Leia Organa Sötét oldalra átállt fiához. Pellaeon az a klasszikus, régi vágású tiszt, akit az ellenfelei is őszintén tisztelnek, s akit a rend iránti elköteleződése vitt a Birodalom kötelékébe. E rendszeretete különösen jól megmutatkozik a New Jedi Order regényekben, melyekből megtudjuk, hogy szenvedélyes hobbikertész!

Pellaeon kapitány a kánonban előbb csak „namedroppként” jelent meg a Lázadókban, míg Timothy Zahn a Thrawn: Árulás regényben Thrawn és Pellaeon kapcsolatának kezdeteit is megmutatta. Kiderült, hogy Pellaeon a kánonban eredetileg Balanhai Savit főadmirális Harmadik Flottájához tartozott, a Harbinger kapitányaként. Amikor Thrawn felfedte Savit árulását, Pellaeon a chiss mellé állt, segítve korábbi felettese letartóztatását. Pellaeon később már Thrawn szolgálatában vett részt a Lothal blokádjában. A Mandalóriban viszont élőszereplős formában is láthattuk az Árnyéktanács tagjaként, Thrawn elkötelezett híveként, Xander Berkeley alakításában. Minden bizonnyal rá vár az „igazi” mozgóképes Watson szerep is, Dave Filoni is elhintette már a két ikonikus karakter közelgő találkozását:

„Pellaeon kapitányt A Mandalóriban vezettük be, aki egy olyan karakter, aki Thrawnhoz tartozik, úgyhogy szeretném őket együtt látni” – mondta.

Az újabb Watsonok: Car’das és Vanto

Thrawn a Legendákban jelentősebb szerepet a klasszikus trilógiáját követően a Kirajzás című regényben kapott, amelyben egy ember fogoly, Jorj Car’das vált Thrawn Watsonjává. Nevét azonban már korábban, a Thrawn keze duológiából megismerhettük, egy másik közkedvelt Zahn-karakter, az információüzér Talon Karrde mestereként. Az évtizedekkel korábban játszódó Kirajzásban a csempész Car’das kívülállóként érkezett a Chiss Birodalom területére és került a Chiss Védőflotta és egyúttal Thrawn parancsnok fogságába. Thrawn Car’das segítségével tanulta meg a Köztársaság nyelvét, míg a fogoly a nehéz cheunh nyelvet sajátította el (hasonlóan mint később Eli Vanto). Car’das megtanulta tisztelni Thrawnt, és egyfajta „Watsonként” és mentorként segített a chissnek legyőzni a kegyetlen vaagari fajt, miközben a Thrawnnal közös akciójuk Palpatine tervét is segített, megalapozva a későbbi császár és főadmirális kapcsolatát. Car’dasszal később a Válaszutak regényben is találkozhatunk Thrawn mellett. (Car’das hazatérve folytatta a csempészbizniszt, s a galaxis legjelentősebb információüzérévé vált, mígnem egyszer el nem rabolta egy sötét jedi. A halál torkából Yoda mester mentette meg, de Car’dast végül az Erő útját követő Aing-Tii szerzetesek gyógyították meg. A csempész és információüzér ekkor felhagyott bűnöző életével, mely lehetőséget teremtett Talon Karrde felemelkedésre.)

Az ifjú Car’das alakja és története sok szempontból emlékeztet Thrawn legkarakteresebb kánonbéli „tanítványára”, Eli Vantóra. Vanto az első kánon Thrawn regényben és az azt adaptáló képregényben tűnt fel, és szinte azonnal utat talált a rajongók szívéhez. Ő talán a legigazibb „Watson” Thrawn mellett, ugyanis nemcsak tanonc és segéd, hanem egyben igazi barát is az introvertált chiss tiszt mellett. Egy Vadűrből származó fiú, akinek a legfőbb vágya annyi volt, hogy logisztikával és hadtáppal foglalkozzon a Birodalmi Flottában, hiszen ehhez értett a legjobban. Thrawn azonban meglátott benne valamit, amit maga Eli sem látott magában, és e találkozásuk gyökeresen megváltoztatta a fiú életét. Vanto belekerült Thrawn karrierútjának a sűrűjébe. Közben a chiss legfőbb támasza, barátja és tanítványa lett, s lassacskán maga is megtanult valamennyire „thrawnul” gondolkodni. Eli fontos szövetségese és segítője lett Thrawnnak az első nemezise, Nightswan elleni nyomozásban, ténylegesen Watsonként viselkedve. Később Thrawn az Ismeretlen Területekre küldte, szövetségeséhez Ar’alani admirálishoz, aki fontos küldetéssel bízta meg Eli Vantót, aki a Chiss Védőflottában is rangot és feladatot kapott, ráadásul a gryskek elleni háború egyik kulcsfontosságú alakjává vált [de Thrawnnak még ezt követően is segített a Csillagpor-projekt munkálatait akadályozók lefülelésében].

További könyves Watsonok: Faro, Thalias, Samakro és Ar’alani

Vantót követően már kevésbé beszélhetünk igazán klasszikus Watson-karakterekről Zahn kánon könyveiben, igazából több karakter is ellátta ezt a fajta szerepet hosszabb, rövidebb ideig. A kánon Thrawn trilógiából első sorban Kary Faro kapitány nevét emelhetnénk ki e téren. Faro már a Thrawn című regényben is felbukkant a Chimaera kapitányaként, de igazán fontos szerepet csak a folytatásokban, a Thrawn: Szövetségek és a Thrawn: Árulás regényekben kapott. Mindez nem független attól, hogy Thrawn addigi első számú tanítványa és „Watsona”, Eli Vanto az Ismeretlen Területekre távozott. Faro vezérőrnagy egy tehetséges és éles eszű birodalmi tiszt, aki hűséges főadmirálisához, csodálja és próbál megfelelni neki. A nőnek magának sem kell a szomszédba menni sütnivalóért, de persze Thawn mellett dolgozni egészen más kihívást jelent. Karyn azonban kiválóan helytállt mind a parancsnoki, mind a „watsoni” szerepben, sőt a Thrawn: Árulás regényben még a saját vívódásait is alaposabban megismerhettük. Számomra Faro vezérőrnagyhoz kötődik az egyik legzseniálisabb Thrawn-jelenet, amikor Thrawn jegyzetei és instrukciói alapján vezeti hadba a Chimaerát négyszeres túlerő ellenében. Karyn azonban nemcsak szolgalelkűen követi „Sherlockja” húzásait, hanem maga is képes belenyúlni, sőt javítani Thrawn taktikáján, ahogyan az egy igazi birodalmi parancsnoktól (s nem a Konstantine-féléktől) elvárható. Karyn Faro nem vett már részt a lothali fiaskóban, szóval csak reméljük, hogy őt is viszontlátjuk még valahol.

A Chiss Birodalom sorozatban egy még „emberszerűbb” Thrawnnal találkozhatunk, többféle kapcsolat bontakozik ki körülötte. A sorozat sok szempontból a Kirajzás folytatása, hiába minősül az Legendáknak, ez pedig kánonnak. Az egyik ilyen kapocs a testvér, a fogadott bátyj, Thrass alakja, a másik pedig a jóbarát és szövetséges, Ar’alani. A néhai Thrass karakterét a Chiss Birodalom széria utolsó regényében, a Járulékos veszteségben ismerhettük meg jobban, a két chiss viszonya igazán baráti, testvéri lett, Thrass volt az első, akiben Thrawn igazán megbízott, s aki segített neki. Rögtön mellé tehetjük azonban Ziarát, a későbbi Ar’alanit is. A chiss nő néhány évvel Thrawn felett járt az akadémián, de már ekkor szoros barátságot kötöttek, amelyet az idők és Thrawn vadabbnál vadabb húzásai sem kezdtek ki. Sőt, talán több is lehetett kettejük között a puszta barátságnál. Ar’alani admirális szintén először a Legendákba tartozó Kirajzás lapjain bukkant fel, majd a Thrawn regény emelte be a kánonba. Később Zahn a karakterét igazán az Árulásban és Chiss Birodalom köteteiben bontotta ki, itt ismerhettük meg a chiss admirális és Thrawn szoros kapcsolatát, barátságát. Na és persze Ar’alani személyiségét is egyre jobban felfestette a vászonra az író, amivel a nő talán sokunk második kedvenc chiss karakterévé vált. Ar’alani azok közé tartozik, akik végig hittek Thrawn zsenijében. Habár felettesként kilóg a többi „Watson” sorából, akik általában valamiféle alárendeltségi viszonyban álltak a majdani birodalmi főadmirálissal, mégis ellátott valamiféle hasonló szerepet a Chiss Birodalom sorozatban, ráadásul ne feledjük, hogy Watson nemcsak társa, hanem barátja is Sherlocknak.

Ha Ar’alai sokak második kedvenc chissévé vált, talán Thalias futhat be a dobogó harmadik helyére. Mitth’ali’astov – vagy röviden Thalias – Thawn legfrissebb vagy éppen legrégibb „Watsonja”, attól függően, hogy a publikálási vagy az időrendi sorrendet nézzük. A chiss lány gyermekkorában égjáróként navigálta a chiss hadihajókat, egy ilyen útja során találkozott először Thrawnnal, aki más chiss tisztekkel ellentétben emberséget, barátságot mutatott felé, és reményt adott neki. Thalias éppen ennek hatására választotta magának a Mitth családot, majd később emiatt került a Springhawk fedélzetére, mint a Che’ri nevű égjáró gondozója. Thalias „Watsonként” csöppent bele Thrawnnak a Yiv tábornokkal és a nikardun fajjal kapcsolatos nyomozásába, illetve a Yiv elleni nyakatekert akcióiba. Thalias emellett arra is kész volt, hogy ott segítse Thrawnt, ahol az a legesetlenebb: a politika, és a családi intrikák frontján. Thalias igaz barátjává és szövetségesévé vált Thrawnnak A káosz ébredése regényben, majd a trilógia következő két kötetében is mindent megtett, hogy segítse Thrawnt, illetve hogy megtalálja a főadmirális rég elveszett nővérét, Borikát. Thalias történetén keresztül a titokzatos chiss égjáró-projektet is jobban megismerhettük.

Thalias leginkább A káosz ébredése kötetben játszott Watson-szerepet, a trilógia második, magyarul Államérdek címet kapó kötetében leginkább Samakro kapitány Thrawn Watsonja, vagy még inkább chiss Pellaeonja. A Springhawk elsőtisztje azonban messzebbről indul, míg Thalias és Ar’alani a kezdetektől kedvelték Thrawnt és felnéztek rá, addig Samakro sokszor nem ért egyet Thrawnnal és módszereivel, s akár haragszik is rá tettei, hozzállása miatt. Mindazonáltal engedelmes és hűséges tiszt maradt, s frusztráltsága ellenére is követte Thrawn parancsait, s kiállt mellette akkor is, ha nem értett egyet vele. Lojális tisztként ismerhettük meg, aki a Járulékos veszteség című harmadik kötetre egyre inkább megtanulta tisztelni felettesét, s egyre inkább megbízott benne, sőt tanult is tőle. Előbb-utóbb ő is egy Watson lett, vagy legalábbis egy Pellaeon.

A mozgóképes Watsonok: Ahrinda Pryce és Morgan Elsbeth

Ha a Lázadók sorozatból kell keresnünk egy Watson-szerű alakot, akkor ezt leginkább Ahrinda Pryce-ban találhatjuk meg. A Lothal keménykezű kormányzója mögötti inspirációk között lehetett az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága antagonistája, Irina Spalko ezredes, legalábbis Pryce kormányzó megjelenése, s hideg, számító jelleme is erre utal. Watsonként leginkább azért jöhet számításba, mert ő az a potens karakter, aki Thrawn mellett áll, akivel a főadmirális megoszthatja terveit, s a tervei mögötti mozgatórugókat. Mindazonáltal a Thrawn és Pryce közötti kapcsolat inkább mégiscsak kölcsönösségen alapul: Pryce felhasználja Thrawn katonai zsenijét a lothali problémák megoldására, míg a politika terepén esetlenül mozgó főadmirális ezen a téren számíthat leginkább a kormányzó segítségére, miként azt a kánon Thrawn regényből is láthattuk. Szintén ebben a regényben, illetve a Lázadók sorozatban is megfigyelhettük Thrawn és Yularen közös akcióját, nyomozását is, ám itt a BBH-fejes Yularen kevéssé tekinthető Watsonnak, ha valamely Sherlock-karakterhez kellene hasonlítani, leginkább Lestrade felügyelő juthat eszünkbe.

A Mandalóri és az Ahsoka talán jobban felépített egy mozgóképes Watsont Thrawn mellé, mint a Lázadók, mégpedig Morgan Elsbeth (s talán egy kicsit Enoch százados) személyében. Elsbeth Thrawn feltétlen híve, s hűséges alárendeltje, aki jól ismeri, ám nem érti feletesse csavaros észjárását. Bár Elsbeth maga nem katonatiszt, ő parancsnokol a Sion szemének, valamint egy jelentős birodalmi maradványnak. Az Ahsoka szériában leginkább ő játszotta el a Watson-szerepet, neki magyarázta el Thrawn terveit, vagy legalábbis annak részeit. Hűsége önfeláldozásában csúcsosodott ki, ám ekkor kiderült, hogy lojalitása elsősorban mégsem Thrawnhoz, vagy a Birodalomhoz, hanem – ahogy különben Thrawné is – a saját népéhez szól. Mindenesetre ő sem tekinthető „vegytiszta Watsonnak”, s semmiképpen sem tarthatjuk Thrawn barátjának, inkább csak szövetségesének. A mozgóképes Thrawn igazi Watsona valószínűleg Pellaeon lesz majd.

Egy jó Moriarty doktor a lázadók oldalán: Nightswan

Egy Sherlock Holmes-szerű zseninek nemcsak szövetséges és segítő barát, hanem méltó ellenfél is dukál, mely Conan-Doyle regényeiben leginkább Moriarty doktor. Moriarty egy igazi bűnöző zseni, aki még Sherlock csavaros eszén is képes túljárni. Thrawn története előbb utóbb kitermelte a maga Moriartyjait is. Mivel a chiss elsősorban egy katonatiszt, az igazi ellenfeleit a flottában és seregben kell keresnünk.

A klasszikus Thrawn-trilógiában ilyen potens katonai ellenfél a koréliai Garm Bel Iblis tábornok, akinek tudását maga Thrawn is elismerte. Bel Iblis a Lázadás egyik első alakja, a Lázadók Szövetsége egyik alapítója lett Mon Mothma és Bail Organa mellett, utóbbi halála azonban éket vert Bel Iblis és Mon Mothma között. (E konfliktus  összevethető a kánonban Mon és Saw Gerrera ellentétével, itt azonban Bel Iblis attól tartott, hogy Mon Mothma csak saját hatalmi ambícióra használja a felkelést, s maga akar a Birodalom élére kerülni.) Bel Iblis egészen addig független lázadó volt, míg a háború véget nem ért, Thrawn meg nem jelent, s Han Solo és Lando Calrissian rá nem bukkant. Bel Iblis később valamennyire rendezte a konfliktusát Mon Mothmával, s tábornokként az Új Köztársaság katonai főparancsnokságának tagja lett, elévülhetetlen érdemeket szerezve a Thrawn elleni küzdelemben. Thrawn megállításában azonban fontos szerepet játszott Han Solo, Wedge Antilles valamint Leia Organa is, ahogy a kánonban Ezra Bridger az a fontos karakter, aki a Lázadók sorozatban keresztül húzta a főadmirális terveit.

Bel Iblishez hasonló katonai ellenfél a kánonban egyértelműen Hera Syndulla, a zöldbőrű twi’lek már a Lázadók sorozatban ellátta ezt a szerepet, ő volt az a katonai vezető akire Thrawn is hamar felfigyelt, s aki lényegében a „sakkpartnerévé” vált. Az Ahsoka sorozatban Hera Syndulla is megjelent élőszereplős formában, s a széria is felvezeti a két katonai vezető elkövetkező összecsapását. Dave Filoni is megerősítette, hogy a „ Lázadókban végig Hera volt [Thrawn ellenfele”, ahogy arra is utalt, hogy a készülő mozifilmjében is valószínűleg számíthatunk egy Thrawn–Hera összecsapásra.

  „A két tábornok [értsd katonai vezető – a szerk.] egymással szembeállítása olyasmi, amit érdekesnek találok.” – mondta Filoni a későbbiekről.

Bel Iblis és Hera Syndulla tehát katonai nemezisei Thrawnnak, ám egyik se igazán egy Moriarty. A csavaros eszű bűnöző zsenire leginkább Nevil Cygniben, azaz Nightswanban találunk, aki a kánon Thrawn regényben számított a chiss katonatiszt ellenfelének. Nightswan maga is lázadó volt, ám története komplexebb, s sok borsot tört Thrawn alá, a kettejük szellemi párbaja tényleg megidézte Sherlock és Moriaty kapcsolatát. S bár a történetben Thrawn szemszögéből láttuk az eseményeket, Nightswan maga a Birodalom ellen lázadott, szóval egyfajta jó Morariarty doktor lett. Thrawn maga is tisztelte és elismerte Cygni zseniét, amit leginkább az is fémjelez, hogy felfedte előtte valódi motivációit, s felajánlotta számára, hogy tehetségét a chiss nép érdekében kamatoztatta. Nightswan azonban ebbe nem ment vele, s végül a Batonnon érte a halál, Pryce kormányzó robbantása révén.

Moriarty doktorok az Ismeretlen Területeken: Nuso Esva és Jixtus

Ha igazán gonosz és egyértelműen ellenséges katonai zseniket keresünk Thrawnnal szemben, akkor a Chiss Birodalmat fenyegető külső veszélyben, a Vadűrt és az Ismeretlen Területeket meghódító népek vezetői között kell szétnéznünk. A Legendákban ez a fajta ellenfél leginkább Nuso Esva hadúr személyében öltött tettet. Esva remek taktikus és harcos volt, ám emberére, pontosabban chissére akadt Thrawnban. A Válaszutak regényben e konfliktus elejét olvashatjuk, mely Yavin előtt 1-ben játszódott, s melyben olyan más fontos Zahn karakter is szerepet kapott, mint a Császár keze, Mara Jade, Gilad Pellaeon vagy éppen az Igazság keze rohamosztagos alakulat. Thrawn és Esva konfliktusa kilenc esztendeig tartott, a hadi események jórészt a Vad Űrben és talán az Ismeretlen Területeken zajlottak, messze a galaktikus polgárháború cselekményétől. Az utolsó, mindent eldöntő összecsapásra – mely a Crisis of Faith novellában olvasható – az Ismeretlen Területeken lévő Quethold bolygón került sor. A csata igazi taktikai sakkmeccs volt, ahol Thrawn éppen úgy járt túl sokat látott ellenfele eszén, hogy tudta, Esva kiismerte a gondolkodását, s erre bazírozott haditervében.

A Chiss Birodalom sorozat további ellenfeleket vonultatott fel Thrawnnal szemben, ám az igazi nemezis a háttérben munkálkodó titokzatos grysk bábjátékos, Jixtust lett. A grysk manipulátor félelmetes és megfelelő ellenfele lett a chisseknek, s a grysk faj valóban egy nagyobb fenyegetést jelentett az Ismeretlen Területek, illetve akár az egész galaxis számára, mely növelte a tétet a regénysorozat eseménysorában. Jixtus fő terve a Chiss Birodalom elpusztítása volt, melyet mind kívülről, mind belülről el akart érni. Ehhez egyrészt különböző kliensfajokat toborzott az Ismeretlen Területeken, mint például a Yiv tábornok vezette nikardunokat, akik sorra vetették alá a Chiss Űrt körülvevő független népeket, amíg Thrawn meg nem állította őket. Másrészt ügynököket küldött a Chiss Birodalomban is, hogy a chiss államszerkezet hibáit, s a chiss családok egymás közötti viszályait elmélyítve polgárháborúba taszítsa a chisseket. Jixtus ezen tervét is keresztülhúzta azonban Thrawn, aki végül egy űrcsatában is győzedelmeskedett újdonsült nemezise felett. Jixtus halálával azonban még közel sem ért véget a grysk fenyegetés, s Thrawn számára további katonai ellenfelek várnak nemcsak az Új Köztársaságban, hanem az Ismeretlen Területeken is!

***

Ahogy a mondás tartja, madarat tolláról, embert barátjáról. Nos, ez valószínűleg a chissek esetében is megállja a helyét. Thrawn ugyanis az elmúlt harminckét év során remek barátokra tett szert, illetve olyan lojális alárendeltekre, tanítványokra, akik tűzbe mentek volna főadmirálisukért. Thrawnt gyakran éppen az ő szemükön keresztül ismerjük meg egyre behatóbban, így a chiss tiszt rajtuk keresztül egyre inkább a mi barátunká és „Sherlockunká” is vált. Watsonok mellett azonban Moriartyk is akadtak, főleg azok az idegen lények, akik az Ismeretlen Területeket fenyegették, míg az Új Köztársaság sorában potens katonai ellenfelek emelkedtek fel. A történetnek azonban ezzel nincs vége, Thrawn története a mozgóképen mindenképpen folytatódik, s talán Timothy Zahn is ír még nekünk további regényeket!

A cikk első verziója a Ziro.hu felületén jelent meg 2021. május 1-én. Frissítette az eredeti cikk szerzője, Kádas István.

About Author