Szabakkozzunk!
A messzi-messzi galaxis egyik legismertebb kártyajátéka a szabakk, amely már nagyon korán része a galaxisnak, azóta, hogy Han Solo elnyerte a Millenium Falcont Lando Calrissiantól. A szó feltehetően A Birodalom visszavág második forgatókönyv változatából származik, ám végül a Lando Calrissian regényekben debütált. A szabakk játékkal azóta találkozhattunk könyvekben, de animációs sorozatban, sőt a Solo – Egy Star Wars történet révén még a nagyképernyőn is. Hogyan is kell játszanunk?
Érdekes tény, hogy a Lucasfilm sokáig nem védte le a sabacc kifejezést és a játékot, ez csak a Disney-felvásárlás után is évekkel, csupán 2018-ban történt meg, különféle jogi hercehurcák következtében (ugyanis 2016-ban ezt a mobiljátékot készítő Ren Ventures cég védette le, a Lucasfilmet megelőzve, tőlük kellett visszaperelni). Bár George Lucas különösen jó érzékkel bírt arra, hogy mindenféle játékfigurával népszerűsítse a franchise-t – s gazdagítsa magát –, a szabakk ismertségét úgy tűnik nem használta ki eléggé. A Disney-érában ez némiképp változott, már a 2015-ös Celebrationön kiadtak egy hivatalos – azaz kánonnak minősülő – paklit és szabályzatot, melynek kártyái a Lázadók sorozatban látottakon, szabályai pedig a Legendák közé tartozó Star Wars: The Roleplaying Game régi játékban alkalmazott szabályokon alapult. A Solo film ugyancsak alkalmat kínált szabakk társasjáték kiadásának, ahogy a Galaxy’s Edge parkok is, amelyekhez kidolgoztak egy sajátos, a klasszikustól jócskán eltérő szabakkvariánst. Ez az úgynevezett „Koréliai tüske” nevű változat, amely a klasszikus szabakknál kevesebb lapból áll, két kocka is kell hozzá, valamint a célja is más, mint a hagyományos szabakknak.
Variáns ugyanis van bőven, mind a Legendákban, mind a kánonban. Ahogy a földi kártyajátékok, a szabakk is hosszú fejlődésen esett át, s különféle helyi változatok alakultak ki. Van olyan is amit több lappal, sőt több figurás lappal játsszák (Centran szabakk), de olyan is, amit egyenesen kevesebb színnel (Koréliai tüske). A következőkben a klasszikus szabakkot mutatom be, az említett 2015-ös kánon szabályok alapján. Ez néhol eltér a Legendákban olvasható szabályoktól (melyet például a Star Wars Média magyarra is lefordított), illetve szintén másabb szabályokat találunk a Hyperspace Props által készített szabálykönyvekben. Utóbbi lelkes jelmezes kellékkészítő csapat állította össze, akik maguk is forgalmaznak kártyákat, s igyekeztek minél játszhatóbbá tenni. Bizonyos részletkérdésekben ezek a szabálykönyvek is segíthetnek, ezt a cikk során zárójelben hozom.
Mindemellett szabakkot házilag is játszhatunk, akár két pakli francia kártya „átmatricázásával”, akár saját lapok készítésével.
A klasszikus szabakk pakli 76 lapból áll. Ebből 60 négy színre van osztva: Botok, Érmék, Kardok és Flaskák (persze ha magunknak gyártjuk, tetszőlegesen választhatunk más színeket is). Minden egyes színben 11 számozott lap (1-től 11-ig) valamint négy figura található: Parancsnok (Commander), Úrnő (Mistress), Úr (Master) és Ász (Ace). A figuráknak ugyancsak számértékük van, a Parancsnok 12, az Úrnő 13, az Úr 14, az Ász pedig 15 értékű. A pakli emellett tartalmaz két nullás értékű lapot, a Bolondot, valamint kétszer hat negatív számértékű kártyát. Ezek a következők: Levegő és Sötétség királynője (-2), Egyensúly (-11), Kitartás (-8), Mérséklet (-14), A Gonosz (-15), Bukás (-13), valamint A Csillag (-17, illetve itt van egy kis ellentmondás a kánonban, mert a Vérvonal regényben -10-nek írják.)
A szabakkot legalább két, legfeljebb nyolc játékos játszhatja. A játék során sokat kell számolni, a cél a tiszta szabakk elérése, mely esetében a lapok összértéke 23 vagy -23. Ha senkinek sincs tiszta szabakkja, akkor az ahhoz legközelebb álló számérték nyer, 22, -22, 21, -21 és így tovább. 23-nál több, vagy -23-nál kevesebb azonban nem lehet, az ilyen játékost „kibombázzák”, kiesik, s akár még büntetést is kell fizetni a szabakkalapba. A tiszta szabakkot csupán egy formáció üti, az úgynevezett Bolond sor, mely a Bolondból, a 2-esból és a 3-masból áll, tehát egymás mellett 023.
A játékot két alappal játsszák, az egyik a „kör-alap”, amit az adott kör nyertese kap, a másik pedig a szabakk-alap, ami folyamatosan növekszik a játék során, s annak a díja, aki tiszta szabakkal tud nyerni. A játék további sajátossága a randomizáló: bizonyos időközönként a Star Wars világában használt digitális kártyák random megváltoznak. Ez alól csak az a játékosonként 1-1 lap mentesül, amit az interferencia-mezőbe helyeznek.
A mi világunkban egy vagy két dobókocka könnyen helyettesítheti a randomizálót és az interferencia-mezőt. A 2015-ös Celebrationön kiadott verzióban egy hatoldalú kockát használnak, míg a Hyperspace Props a randomizáló szimulálására két kockát az interferencia-mezőre pedig a kiválasztott lap felfedését, felfordítását javasolja. (A Hyperspace Props szabályai szerint körönként kell dobni a két kockával, és akkor történik lapcsere, ha két egyforma számot mutat a két kocka. Az ő szabályuk szerint azonban – a Wookieepedián olvasható kánon szabályokkal szemben – nem kell körönként felfedni a játékosoknak a lapjait, hanem csak akkor, ha az egyik játékos úgy érzi, hogy nyerésben van, és bekiabálja, hogy „Alderaan”. A kánonban [vagy a Legendákban] ilyen szabály nincs, a lapokat körönként terítik, ezért én inkább egyetlen kockát javasolnék, hogy nagyobb esély legyen a lapcserére.)
A játék kezdetén az osztó az óramutató járása szerint haladva minden kör elején minden játékosnak 2-2 lapot oszt, méghozzá úgy, hogy előbb egyet ad mindenkinek, majd újra körbemenve osztja ki a másik lapot. Ezt követően az osztótól balra lévő játékostól kezdve a játékosok bemondják a lapjaik összértékét. (A Hyperspace Props szerint a játékosok az osztást követően, lapjaik értéke tudtában teszik meg tétjeiket a körre. Az osztótól jobbra ülő kezdi az alaptéttel, a többiek tarthatják, emelhetik, dobhatják ahogy a pókerben.)
Amikor a játékosok megtették tétjeiket, következik a „húzás/csere fázis”: minden játékos, ugyanúgy az osztótól balra ülőtől kezdődően eldöntheti, hogy húz-e még egy vagy több lapot a meglévők mellé, vagy esetleg a kezében lévő lapok egyikét cseréli ki úgy, hogy eldobja, és helyette másikat húz a pakliból. A játékos kezében több lap is lehet, a számérték a lényeg. Ha nem akar sem cserélni, sem húzni, van lehetőség van tartani is. Ekkor lehet egy-egy lapot az „interferencia-mezőbe” helyezni (azaz a Hyperspace Props szabályai alapján felfordítani), elkerülve a randomizálást.
A húzás/csere fázis után következhet a randomizáló fázis, szóval az osztó dob egyet a kockával, kockákkal. (Ha csak egy kockával játszunk jelöljük ki, melyik oldala jelentse a lapcserét, ha két kockával akkor a Hyperspace Props szabályai szerint ha a két kocka egyformát mutat, akkor kell cserélni). Ha a kocka lapcserét mutat, akkor az osztó elveszi a lapokat és mindenki új kártyákat kap (kivéve az interferencia-mezős lapok). Ezeket az új kártyákat kell felfedni a kör végén.
A kör végén mindenki felfedi a lapjait, és a Bolond-sor, a tiszta szabakk, vagy ezek híján az ehhez legközelebbi (ám -23 és 23 közötti nagyságú) számérték nyer. Döntetlen esetén megint a randomizáló dönt, tehát dobnak a kockával. (A Hyperspace Props kissé mást javasol döntetlenre, új lapokat ad a két jelöltnek, amik értéke hozzáadódik a lapjukhoz, így könnyen lehet, hogy mindkettőjük kibombázódik.) A nyertes viszi a köralapot. (A Hyperspace Props szabályok alapján a „kibombázott” játékos még büntetést is fizet, a kör-alap 10%-át a szabakk alapba).
Jó játékot!
A nyitóképen a Solo filmben látható vandori szabakkjátszma (a kép forrása: StarWars.com)
About Author
