Félbeszakadt álom – elolvastuk a Thrawn: Szövetségek képregényt
Elolvastuk Timothy Zahn Thrawn: Szövetségek regényének képregényes adaptációját. De vajon miért beszélhetünk félbeszakadt álomról?
Timothy Zahn kánon Thrawn trilógiájának két kötetéből készült képregény-adaptáció, a Thrawn és a Thrawn: Szövetségek regényekből. E második adaptáció írásában ráadásul, az elsőt jegyző Jody Houser mellett maga Zahn is részt vett. Milyen is lett ez a kötet?
Amikor belekezdtem a Thrawn: Szövetségek olvasásába, már ismertem a korábbi képregény-adaptációt, ahogyan természetesen magát az eredeti regényt is. A sztori tehát ismerős volt, bár ideje volt felfrissítenem, melyhez úgy gondoltam remek lehetőséget biztosíthat a képregény. A regények képregény-, illetve mangaadaptációjának végtére is ez szerintem az egyik haszna, sokkal gyorsabban felfrissíthető egy-egy kötet története, vagy épp hamarabb becsalogatható egy regényeket kevéssé olvasó (gyanútlan) Star Wars rajongó egy jó Thrawn-sztorira. Az efféle adaptációk másik előnye, hogy vizualizálja a könyv bizonyos pillanatait, amely a Star Wars esetében abbéli hozadékokkal jár, hogy képeket is kapunk egy-egy amúgy szövegesen olykor csupán nagyvonalakban leírt fajról, űrhajóról. Most pedig, hogy az adaptálás folyamatában maga az alkotó, Zahn is részt vett, még inkább valószínű, hogy ezek olyanok is lettek, miképpen azt a szerző eredetileg is elképzelte. Nézzük tehát, hogy a Thrawn: Szövetségek miképp teljesítették ezeket az elvárásokat.
Chissek és gryskek
A kánon Thrawn- és Chiss Birodalom-trilógiákban Timothy Zahn egy új, hosszú konfliktust vázolt fel, mely az előzmények és az eredeti filmek idején zajlott, az Ismeretlen Területeken. Ez Thrawn admirális népének, a chisseknek „titkos háborúja” a grysk fajjal. A grysk egy különös és veszélyes hódítófajként van ábrázolva a könyvekben, mely fenyegetés fokozatosan bomlik ki. Egyrészt jelentős katonai potenciállal bírnak, másrészt kliensfajok sorát szabadítják rá ellenfeleikre, harmadrészt pedig vérbeli manipulátorok. Thrawn (egyik) nemezise, Jixtus is efféle húzásokkal – kliensfajok, manipuláció majd végül a grysk armada – igyekezett térdre kényszeríteni a Chiss Fennhatóságot. A gryskek manipulációs készsége kapcsán álljon itt egy idézet is a kánon Thrawn-trilógia zárókötetéből, az Árulásból:
„Láttam mit tettek vele a gryskek. Hogyan hatoltak az elméje és lelke mélyére. Hogyan kutatták fel legmélyebb vágyait és félelmeit, legkellemesebb emlékeit és legkedvesebb reményeit. Hogyan torzították el és mocskolták be mindezt a saját céljaik elérése érdekében. Hogyan törték össze a lelkét” – mondta Vahy’nya, majd a beszélgetés során később ezzel folytatta Vantónak: „A maga Birodalma… a maga egykori Birodalma katonákon és fegyvereken és hadihajókon kényszeríti rá az akaratát a rabszolgáira. De a gryskek… Hárman elvezethetnek egy országot. Százan uralhatnak egy egész világot. Megtört szívű és lelkű lények milliárdjai állnak készen, hogy harcoljanak és meghaljanak egy maroknyi idegen parancsára. Nincs ellenállás, nincs lázadás, nincs felkelés, nincs remény.” (Rusznyák Csaba fordítása)
Nos, mi látszik ebből a Thrawn: Szövetségek képregényekben? Először is, s ez mindenképp pozitív: a gryskek. A képregénynek köszönhetően hiteles rajzokat kaptunk arra, hogy hogyan néznek ki ezek a lények. S nem csupán egy látványtervet, hanem egész sok képkockát, amelyeken például rohamosztagosokkal veszik fel a küzdelmet. Ráadásul nemcsak a gryskeket, hanem az egyik általuk alkalmazott fajt, a darshikat is láthattuk, szintén remek akciójelenetek keretében.
A látvány azonban csupán az egyik része az ábrázolásnak. A képregényből lejön, hogy a gryskek jó harcosok, és azért veszélyesek, mert számbeli fölényükkel és vadságukkal győzik le az ellenfeleiket, „olyan sok űrhajóval utaznak, hogy eltakarják a csillagokat.” Megnéztem ezt a részt a regényben, ott nem annyira drámai, csak annyi szerepel, hogy „vérszomjukkal és a létszámfölényükkel mindig győznek.” A regényben a gryskek beszivárgó taktikájáról, és a kliensfajok alkalmazásáról is többet megtudunk, ez a darshik esetében részben érvényesül a képregényben is, ám leginkább csak akkor, ha az ember ismeri már a könyvet is. Ennek miértjéről később.
A chissek ábrázolása esetében már kevesebbet tudunk. A regény fedte fel például a chiss navigátorokat, az égjárókat (sky-walker), akik erőérzékeny kislányok, őket azonban hiába kerestem, keressük a képregény adaptációban. Ábrázolják azonban Thrawn különös hajóját, amivel a bolygóra érkezett, ez a dizájn is jó kis adalék a könyvhöz. Vader nagyúr arrogáns tahóként van ábrázolva a képregény elején, mely szintén megfelelő. Külön jó a képregényben az is, hogy itt végre tényleg kompetens rohamosztagosokat láthatunk, az Első Légió végre megmutatja, miért is (lennének) félelmetesek ezek a katonák. Látványos a Vader által érzékelt Erő-béli zavar ábrázolása is.
Ennek így mi értelme, kedves Marvel?
A regény egyik nehézsége, hogy két idősíkon mozog, egyrészt a múltban a klónháború idején, ahol Anakin Skywalker szövetkezik az épp arra járó Thrawnnal Padmé megkeresésre, másrészt a jelenben, ahol Vader nagyúr és Thrawn végez közös küldetést Palpatine parancsára. A két küldetés természetesen összefügg, ám emiatt az alaphelyzet miatt folyamatosan ugrálunk az időben. Ez a képregényben még gyorsabb, amit csak megnehezít, hogy vannak olyan szövegbuborékok, amelyek az egyik idősíkhoz tartozó képen szerepelnek, de már a másik idősíkba tartozó következő képkockához tartoznak. Nagyon kell tehát figyelni az olvasónak.
Ugyancsak meg kell jegyezni a műfaji különbségeket, melynek – a fentebb említett nyereségek mellett – több dolog áldozatul esett. Ilyenek persze a belső monológok és hasonlók, de több remek pillanat is, mint például Thrawn bemutatkozása Anakinnak, aki nem bírja kimondani a chiss nevet, vagy akár az egész mellékszál a Lázadók sorozatból ismert TIE Defender-projekttel kapcsolatban.
A legnagyobb hiányosságai azonban mégsem ezek a képregényes adaptációnak. Ennél sokkal nagyobb probléma van vele. Említettem, hogy a gryskek manipulációs stratégiája kevéssé ismerhető meg, illetve hogy hiányoznak a chiss égjárók. Ahogy az sem derül ki a képregényből, hogy mi is volt az a zavar, aminek a kinyomozására Palpatine Vadert és Thrawnt odaküldte… Nos azért, mert hiányzik a történet vége. Igen, jól olvassátok, egyszerűen lemaradt a vége. Ez nem a Maxim Könyvkiadó hibája, nem is a magyar csapaté, aki azon dolgozott, hogy minél jobb minőségben olvashassuk ezt a történetet. Nem, a Marvel Comics direkt így csinálta. Ha jól számolom a kötet utolsó 130 (!) oldalát egyszerűen nem adaptálták. A sorozat csak négy füzetet ért meg, eljutottak, ameddig eljutottak, és ennyi. Az utolsó képkockán egy VÉGE? olvasható. Hát nem, ez nem a vége. Nagyon nem. Még körülbelül két füzet kellett volna a történet befejezéséhez (ahogy különben az első regény adaptációja és hat füzetet kapott).
S hogy miért történt ez? Az interneten kutakodva úgy tűnik, hogy a Marvel Comics üzleti stratégiája állt a dolog mögött. Ez lényegében egy próbakör volt, amivel az eladásokat tesztelték, ezért nem adaptálták a teljes regényt (persze ezt nem verték nagy dobra…). Ez 2024-ben történt, a folytatásról pedig azóta sem szóltak, így valószínűleg nem is fog már elkészülni.
Óhatatlanul felmerül tehát a kérdés, hogy mi értelme van így ennek a kötetnek? Arra nem alkalmas, hogy „kiváltsa” az eredeti regény elolvasását, s arra is csak részben, hogy felfrissítsük vele emlékezetünket. Leginkább tehát arra használható, hogy kiegészítsük vele a könyvet. Növeljük a Thrawn-élményt azzal, hogy egy-egy fajról, űrhajóról pontosabb képet (tényleges képet!) kapjunk. Ráadásul – s ezzel több egy képes útmutatónál – az akciójelenetek tényleg látványosabbak így.
About Author
