[EBSZ] Így láttuk a Lego Star Wars: Újjáépíteni a galaxist – A múlt darabjai sorozatot

Szeptember 19-én befutott a Lego Star Wars: Újjáépíteni a galaxist második kis évada a Disney+-on, mely folytatja a bolondos és mindenféle Star Wars karakter (figura) felvonultatását. A megtekintése után véleményezzük szokásos Egy bizonyos szemszögből rovatunkban.

Kelemen Richárd: Ez kinek szól?

Az igazat megvallva nekem az első évad is csak ilyen okés színvonalat képviselt, elszórakoztam rajta, amíg tartott, de amikor véget ért, nem éreztem azt, hogy bármit kifejezetten gondolnék róla. Létezik. Voltak benne jó poénok, és egy kicsit megvakarászták egy bizonyos rajongói réteg „What if…?” érdeklődése iránti viszketését, de számomra ez az egész koncepció egy olyan lufi, ami elég hamar kipukkan és egy idő után inkább erőltetetté válik. Addig volt igazán vicces, amíg a humorforrás az volt, hogy a karakterek egy része saját maga ellentétévé változott, ami a kapcsolatrendszereket is teljesen átalakította. Mostanra viszont már ott tartott a sztori, hogy egyszerűen csak összekutyultak olyan dolgokat, amiknek semmi közük egymáshoz (mint pl. a Landolorian). Noha a fel nem használt kockák világa megint egy egész érdekes koncepció volt, olyan szinten önti magából a sorozat a referenciákat, hogy az ember agya egyszerűen csak elfárad egy idő után.

Ráadásul némi disszonanciát is érzek a feldolgozott témák és a sorozat hangulatisága között. Ahogyan Jaxxon saját bevallása szerint is egy nagyon mélyről jövő utalás, nem ő az egyetlen ilyen. Telis-tele van a széria olyan elemekkel, melyeket valószínűleg csak a legelkötelezettebb rajongók tudnak igazán értékelni, miközben a poénok minősége sok esetben még Lego-mércével is olcsó. Révén egy Lego animációról van szó, természetesen az elsődleges célközönség a gyerekek, a hangvétel is ezt erősíti, ezzel önmagában nem lenne baj, a szereplő karakterek nagy részét viszont ők valószínűleg pont nem ismerik, ezáltal a poénokat sem fogják teljes egészében érteni. Ebből kifolyólag, noha már az első szezonnak sem voltam túl nagy rajongója (a korábban készült szezonális különkiadások szerintem jobban sikerültek), a másodiknál már kifejezetten a két szék között a padlóra tipikus esetét éreztem.

Faragó Dániel: olyan érzésem volt, hogy így akarnak nekem eladni még több Lego játékot

A Disney+ indulásával a Lego sem akart kimaradni a streamingben rejlő lehetőségekből. Adta magát, hogy újabb Lego Star Wars animációs művek érkezzenek, melyek kisfilmek formájában jöttek. Ezek sajátos módon, de folytatták a Skywalker Sagát, Rey, Finn és Poe voltak a főszereplők, noha ezek a Lego produktumok nem számítanak kánonnak. Ezek sikerén felbuzdulva aztán tavaly jött a négy részes minisorozat Újjáépíteni a galaxist címen, mely teljesen új szereplőket vezetett be és egyúttal megbolygatták az univerzumot, amolyan Mi lenne ha…? jelleggel. Nem volt egy kiemelkedő darab, de olyan cliffhangerrel zárult, hogy azonnal borítékolható volt a folytatása.

Így jött A múlt darabjai címen a második szezon. Az első évadban felépített karakterek itt is működnek, Sig, Dev, Yesi és Jedi Bob kalandjai folytatódnak, talán a két testvér belső vívódásait és Jedi Bob sötét múltját tudnám kiemelni. Valahogy most számomra jobban működtek a karakterek, talán pont azért is, mert ez egy sokkal klasszikusabb Star Wars mese lett. Erre csak ráerősített az a megannyi utalás és cameo a kánonra, Legendákra, a vicces kikacsintások természetesen a vájt fülű rajongóknak szóltak, de mivel egy Lego meséről van szó a kicsik is kapnak egy igazi Lucasi tanmesét. A nosztalgikus Star Wars hangulat talán a Halálcsillagon érződött leginkább, de azt sikerült elérniük, hogy párszor hangosan is felnevessek. Jó volt látni Revant (bár széndákosan nem szólalt meg), a Sötét oldalra tévedt Obi-Want, Reyt, a jófiú Mault, vagy Ahsokát, de van itt Kal Kestis és Mara Jade is. A főgonosz most sokkal hangsúlyosabb, karakteresebb lett, de azért nem emelkedett Palpatine magasságba. A lezárás után viszont nem érzem, hogy ebből kéne még egy harmadik évad, valahogy nincs ebben annyi szufla és továbbra is csak olyan érzésem volt, hogy így akarnak nekem eladni még több Lego játékot.

Kajtár Virág: Végre elismerik, hogy Griveous tábornok jófej

A galaxis szó szerint újjáépül a Lego Star Wars kisfilmek legújabb, legkaotikusabb darabjában, mely minden eddiginél jobban megkeveri a kockákat. Az ilyen miniszériákra jellemző végtelen(ül fárasztó) poénáradat és kifigurázott történet mellett szerethető eredeti karaktereket kapunk, akik továbbra is összetartják a lehetetlent. Ők a Freemaker-családhoz hasonlóan messzemenően aranyosak, a párbeszédek zseniálisak, a világ pedig leleményes. BrickHeadz Ahsoka mellett pedig kifejezetten üdítő volt számomra egy Bo-Katan-mentes széria, ahol végre elismerik, hogy Grievous tábornok bizony jófej.

Kádas István: klasszikus mese, Star Wars mese született

A Lego és a Star Wars partnersége komoly előzményekre nyúlik vissza, akár a Lego készletek, akár videójátékok, akár animációs sorozatok formájában. Az Újjáépíteni a galaxist széria pedig anno maximálisan kihasználta a Legóban rejlő lehetőségeket, tényleg átépítették a messzi-messzi galaxist valami mássá.

A következő évad (vagy a számozás alapján sorozat) ezen az úton ment tovább, ám itt jóval több potenciál maradt kiaknázatlan. Ötletes volt behozni a BrickHeadz Ahsokát és az óriás Csubit, megmutatva a Lego különleges készleteit, mint más alternatív univerzumokat, ebben azonban jobban el is merülhettek volna szerintem. Hasonlóan ügyes kikacsintás volt a Legendákra (Revan, Mara említése, s talán felbukkanása, illetve egy Kyle Katarnra nagyon hasonlító figura), ám itt is lehettek volna merészebbek: akár alternatív univerzumként is felbukkanhatott volna a Legendák világa. A sorozat lényeges eleme azonban ezúttal is a fura cameók, illetve vicces utalások, egysorosok maradtak. Ebből a szempontból azt adta a széria, amit vártunk. Sőt, külön kiemelendő a zene, remekül szólította meg a széria a legfőbb dallamokat, szépen reflektálva a felbukkanó karakterekre.

A fő történetszál kissé (vagy nem is annyira kissé) klisés lett, klasszikus Star Warsos világos oldalra visszatérő sith-tel és random terepen kinevezett tábornokkal… na persze valójában ezek is utalások egyben. Erre talán még inkább rájátszott az antagonista Solitus alakja, akinek a neve is szokásost, megszokottat jelent. Célja kissé semmilyen volt, ahogy annak fonákját a bukására adott reakciója is megmutatta (hát nem örök magányra várt végig?). Ellenben az ifjú nézők számára e jól ismert történet újra alátámasztotta az örök igazságot: a boldogság, a fény abban rejlik, ha összefogunk, figyelünk egymásra, s csak az örök magányba vezet, ha önzőn csak magunkra fókuszálunk. Végső soron klasszikus mese, Star Wars mese született.

Jégh Attila: az első évadhoz képest valahogy összerakottabbnak tűnt

Az első Lego Star Wars: Újjáépíteni a galaxist nagyon szórakoztatónak találtam, ezért mikor a napokban megjelent a második évada a sorozatnak azonnal meg is néztem belőle két epizódot. Tetszett a rengeteg szóvicc és utalás mindenfélére, kánonra, Legendákra (Mara Jade, Revan vagy akár Kyle Katarn), képregényekre (az óriás Chewie), Lego készletekre (Brickheadz Ahsoka nagyon humoros volt) vagy akár nem Lego játékokra (Kal Kestis rengeteget viccelt ezzel, de ahogy Ahsoka beült a droidekaba rögtön eszembe jutott a Star Wars: Hunters-ből Slingshot). Az első évadhoz képest valahogy összerakottabbnak (hehe) tűnt az első két epizód, meg a történet is. Valószínűleg ehhez már hozzátett, hogy ismerősek voltak a karakterek meg a kicsavart galaxis, így nem kellett megismerkedni már vele csak még több furcsasággal megtölteni. Nálam ez működött. Aztán elkövettem egy hibát és megnéztem a Deadpool & Rozsomákot este.

Következő nap pedig a maradék két epizódot az Újjáépíteni a galaxist – A múlt darabjaiból. Ha javasolhatok valamit ne kövesse senki a példámat. Az az észrevételem támadt, hogy ez a sorozat rengeteg aspektusában abszolút megegyezik a Marvel filmmel. Az Erőbörtön megegyezik a Veremmel, a sok cameo karakter mindkét műben megjelenik, a történet folyása is nagyon hasonló. Persze, ha úgy állok hozzá, hogy maga a sorozat léte is egy pun akár a Deadpool & Rozsomákra, akkor akár gondolhatnám zseniálisnak ezt, de szerintem inkább egy nagyon jól bevált receptet dolgoztak át nagyon ügyesen. Ettől persze a sorozat nem lesz semmivel sem rosszabb, csak ez az észrevétel elvette e lelkesedésem egy részét. Magyarul néztem, ahogy az első évadot és így rengeteg poén nem jött ki annyira, mint eredeti nyelven, illetve pár borzalmasnak hangzó újra fordítás is történt (Skyguy-Skysrácból lett Égifiú). Viszont a magyar szöveg egyik kiemelkedő pontja mikor azt a rohadt, tetves, zöld nyulat címkézik, akkor az angol hosszúfülű kellemetlenség helyett hosszúfülű kártevőnek hívják. És ez mennyire igaz.

Mindenképp ajánlom a sorozatot főleg azoknak, akik Legós stílusban szeretnének egy jót szórakozni egy jól összerakott, cameókkal teli sorozaton. És remélem minél előbb kiadják a Feledésjáró készletet, mert KELL.

Polcz Máté: a második évad viszont érezhetően gyengébb lett szerintem

Tavaly, amikor kijött az első évad, egy óriási rajongója lettem ennek az ötletnek. Viszont azóta már nem sok mindenre emlékeztem, ezért újranéztem és már kevésbé voltam elragadtatva, de még így is úgy gondolom, hogy egy nagyon minőségi és élvezhető évadot kaptunk tavaly. A második évad viszont érezhetően gyengébb lett szerintem. Az első két rész még az első évad szintjét hozta, de az utóbbi kettő már kifejezetten unalmas volt néhol. A dialógusok még jobban expozíció dúsak voltak. A karakterek viszont jobbak lettek. Nagyon tetszett, ahogy kicsit elmélyítették Bobarian Afol (Jedi Bob) karakterét, Solitus pedig egy jó antagonista. Illetve van néhány érdekes új szereplő, akik közül nekem talán BrickHeadz Ahsoka tetszett a legjobban. Viszont a legjobbak, legviccesebbek még mindig a sithekből lett jedik, azaz Maul, Vader és Palpatine. Az Erő Börtön (The Force Hold) is tetszett, kicsit a The Voidra emlékeztetett a Lokiból. Vizualitásában nem nyújtott semmi olyat a sorozat, amire felkaptam volna a fejem, de az mondjuk érdekelne, hogy szándékosan volt stop-motion érzete a mozgásnak, vagy csak kevesebb, mint 24fps-sel dolgoztak. Szerintem hardcore rajongóknak megéri megnézni, viszont emellett azt is hiszem, hogy nincs értelme tovább folytatni. Az nem valószínű, hogy jobb lesz, ugyanazt meg minek?

About Author