Darth Vader hagyatékának nyomában – elolvastuk a Legacy of Vader első fejezetét
Ha hiányoznak a vezetői kvalitásaid, ki más lehetne a legjobb példa, mint maga Darth Vader. Mondjuk nekünk lennének jobb ötleteink is.
Noha a folytatásfilmek nem arattak osztatlan sikert a Star Wars rajongók körében, ettől függetlenül (vagy épp ezért) a különböző olyan tartalmak, melyek mélyítik, vagy épp erősebb kontextust teremtenek a filmeknek (mint ahogyan A klónok háborúja tette azt az előzményekkel) jellemzően elég jól sikerülnek. Ennek ellenére az utóbbi időben eléggé mellőzte a Lucasfilm ezt az érát, így meglehetősen üdítő volt, mikor bejelentették, hogy érkezik a Kylo Ren karakterére fókuszáló Legacy of Vader, ráadásul a kánon egyik legjobb képregényírója, Charles Soule tollából. Az első hat füzet megjelenése után egyértelműen kijelenthető, hogy a) szükség volt már valami ilyesmire és b) Soule ezúttal sem okozott csalódást.
Nemrég véget ért A Birodalom visszavág és A Jedi visszatér közötti képregényes fősodor, mely 4 párhuzamosan futó szériából (Star Wars, Darth Vader, Doktor Aphra, Fejvadászok) állt, és várható volt, hogy ezután is indul egy új. Noha a fő Star Wars széria továbbra is Luke, Leia és Han kalandjait követi, immár a hatodik számozott epizód utáni idővonalon, mely kiegészül egy újabb Aphra sorozattal is, elindult két olyan ongoing-folyam, mely végre kinyitja az ablakot és friss levegőt enged be a kissé pangó képregényes szcéna hálószobájába. Az egyik a Jedi Knights, mely a Baljós árnyak előtt veszi fel a fonalat és értelemszerűen jedikre fókuszál, a másik pedig ezen írás elsődleges fókusza, a Legacy of Vader, mely közvetlenül Az utolsó Jedik után játszódik.
Miután Kylo megszabadult Snoke-tól és a Craiten az Ellenállást egy maroknyi túlélő kivételével gyakorlatilag megsemmisítette, immár mindenféle akadály nélkül vezethette az Első Rend flottáját, igazából ahová csak akarta. Ez a szintű vezetői szerepkör viszont újdonságként hatott számára, mely csak még jobban felerősítette a benne feszülő érzelmi ellentmondásokat és marcangoló kételyeket. Annak érdekében, hogy valamiféle utat jelöljön ki magának, elhatározza, Vader nyomdokain kell járnia, melyben a furcsa, B’omarr szerzetesekhez hasonló testet öltött Vaneé siet segítségére, akivel a Nagyúr mustafari kastélyában akad össze.
A különös páros együtt végigjárja Vader múltjának legfontosabb állomásait, így a Tatuint és a Naboo-t is, ami amellett, hogy Kylo VIII. és IX. epizódok közötti karakterfejlődését is keretezi, egyben remek összeköttetést is jelent az előzmények és a folytatások története között, ami eddig szinte teljes mértékben hiányzott.
Ezen felül szintén nagyon fontos extra mélységet kap Kylo és Hux ellentéte, mely a Skywalker korában oda vezetett, hogy a tábornok elárulta az Első Rendet pusztán azért, hogy elöljárója veszítsen. Amíg Snoke élt, addig Hux és Kylo félig-meddig egyenrangú pozíciót töltöttek be a hierarchiában, ám ez az erőegyensúly felborult, mikor Ren átvette mestere helyét az Első Rend élén. A két férfi között már korábban is több konfliktus zajlott, melynek hátterében részben hatalmi harc, részben egyszerű személyiségbeli összeférhetetlenség állt. Amint viszont Kylo lett a Legfőbb Vezér, Huxnak nem maradt más választása, mint behódolni. Ahhoz viszont kétség sem férhet, hogy az ő vezetői, stratégiai kvalitásai jóval Kylóé fölött állnak, így nem csak személyében, de szakmai szinten sem tud érvényesülni, ezt pedig remekül festi le a képregény.
A hat füzetből álló első fejezet azzal ért véget, hogy Ren szembenézett egy idős, a tisztogatások elől mindeddig rejtve maradt theelin jedivel, így a folytatás is számos izgalmat rejteget. A Legacy of Vader önmagában is egy remek olvasmány, az viszont még inkább felértékeli, hogy végre friss vért hozott a képregények világába.
About Author
