Depa Billaba halálos küldetése – Legendákból az új kánonba

Aki esetleg régebb óta követi a messzi-messzi galaxis világát a filmeken túl, minden bizonnyal találkozott a klónok háborúja kiadási projekt részeként megjelent Töréspont című regénnyel, melyet Matthew Stover jegyez, mely Depa Billabát és Mace Windut állította a fókuszba.

Neki köszönhetjük a többi között A Sith-ek bosszúja regényváltozatát is, melyet, ha esetleg olvastatok, tudhatjátok, hogy még a filmnél is sokkal komorabb hangvételű, sokkal részletesebben adja át Anakin belső szenvedését, mint ahogyan arra egy film bármikor is képes lenne. Nincs ez másképp a Töréspont című regénnyel sem, egy rendkívül komor, az elsődleges hangsúlyt a háború borzalmaira helyező történetről van szó. A sztori középpontjában a Geonosis eseményei miatt bűntudattal küzdő Mace Windu áll, amint egy rejtélyes üzenetet követően elindul szülőbolygójára, a Haruun Kalra, hogy kivizsgálja, mi történt pontosan tanítványával, Depa Billabával, aki egy fontos küldetésen vett rész a dzsungelvilágon.

Noha ez a történet a Legendákba tartozik, az új kánon idővonal meglehetősen sok elemet vesz át ezen kontinuitás azon történeteiből, melyek a klónok háborújának a legelejét mesélik el, legyen szó akár a kiadási projektről, akár a például a Genndy Tartakovsky-féle animációs sorozatról. Nincs ez másképp Depa Billaba küldetésével sem, mely, noha kicsit átalakítva, de a kánonba is beszüremkedett.

A Töréspontban Depának egy rendkívül összetett politikai helyzet kellős közepén kell helytállnia. A Haruun Kal ugyanis a szeparatisták oldalára állt a háborúban, míg a Köztársaság a ULF névre keresztelt partizáncsoport támogatásához fordult, mely valójában Mace Windu egykori népét, az erdőben nomád életmódot folytató korunnai népet takarja. A helyzet egy relatíve egyszerű proxiháborúnak tűnik, ám a valóság ennél sokkal összetettebb. A korunnok ugyanis már évek óta háborúban álltak a városokban élő bevándorló népekkel, akiket ők balawainak neveztek. Ezt a konfliktust nyári háborúnak nevezték, ugyanis jellemzően a nyári időszakban zajlottak a harcok, míg télen mindenki visszavonult rendezni a sorait és felkészülni a következő harcra. Ez így ment generációkon át, a klónok háborúja kitörésével pedig csupán annyi változott, hogy a balawai népek több és jobb minőségű fegyvert kaptak a szeparatistáktól, így hatékonyabban tudták irtani a korunnokat, akiket pedig a Köztársaság támogatott meg Depa odaküldésével. Valójában tehát itt egy helyi háborúról beszélhetünk, melyet nem lehetett csupán azzal megoldani, ha kitakarítják innen a szeparatistákat.

Ha mindez nem lenne elég, a korunnok mindannyian bizonyos fokú Erő-használók is voltak, noha a képességeiket elsősorban a dzsungelben való túlélés érdekében kamatoztatták. Az Erőt ők úgy nevezték, Pelekotan, ám a jedik értelmezése szerint megvizsgálva a koncepciót, valójában a Sötét oldalhoz társított érzelmekből táplálkoztak képességeik használatakor. Ez különösen igaz volt a törzsek kvázi sámánjára, a lor pelekre, aki mindenkinél behatóbban ismerte a Pelekotant és rendszeresen használta is azt. Depa tehát ebbe a helyzetbe csöppent, egy számára korábban teljesen ismeretlen szituációban, egy háborúban, ráadásul egy rendkívül véres, kicsit sem fekete-fehér háborúban kellett helytállnia, miközben gyakorlatilag magával a Sötét oldallal volt körülvéve. Mindez azt eredményezte, hogy ő maga el is bukott, megadta magát a sötétségnek egy időre, homlokából pedig kivágta a még eredeti otthonából származó megvilágosodás jelét.

Mace azért érkezett hát a Haruun Kalra, hogy felmérje Depa állapotát, illetve mentse ki és fejezze be a küldetését, ha még lehetősége van rá.

A történet végén Depa meg is küzd Winduval, ám mikor rájön, milyen mélyre süllyedt a sötétségben, megpróbál saját kezével véget vetni életének. Mace útközben szerzett korrun társa, Nick Rostu ezt megakadályozta, Depa pedig kómába esett. A harcok vége után Windu visszavitte őt a coruscanti templomba, hogy megvizsgálják és meggyógyítsák őt, ám sosem jártak sikerrel. Depát baktába helyezték, aminek következtében fizikai sérülései meggyógyultak, viszont sosem tért újra magához.

A történet ezen utolsó pontja az, ami a kánon szempontjából érdekes nekünk. A Kanan: Az utolsó padavan című képregénysorozat ugyanis félig-meddig folytatta ezt a történetet. Noha az előzményekről keveset tudunk, az bizonyos, hogy Depa a kánonban is részt vett egy küldetésen a Haruun Kal bolygón, ahol súlyos sérüléseket szenvedett, ezúttal egy Grievous tábornokkal való összecsapás során. Sokáig kómában volt egy baktatartályban, ebben az időben találkozott először az akkor még növendék éveit töltő Caleb Dume-mal is, ami arra késztette őt, hogy később, miután felébredt, a fiút válassza őt tanítványául, a páros pedig további küldetések sorát teljesítette együtt, míg a Kalleren el nem érte őket a 66-os parancs, ahogyan azt képregényben, illetve a Rossz Osztagban is láthattuk (noha a két alkotás kissé eltérően ábrázolta az eseményt).

Az biztos, hogy a Legendák története szerint Depa számos súlyos bűnt követett el a Harrun Kalon töltött ideje alatt, egyebek mellett civilek meggyilkolásában is részt vett, ami miatt, ha magához is tért volna, súlyos vádakkal kellett volna szembenéznie. Ezzel szemben a kánonban Depa ébredése után folytathatta a Rend szolgálatát, így valószínűsíthető, hogy szerencsésebben alakult a küldetés a végkifejlettől eltekintve.

About Author