Egy hosszú út vége – elolvastuk a Darth Vader: Phantoms című képregényt
Elérkeztünk a Darth Vader képregény fináléjához.
Forrás: flickeringmyth.com
Négy év után végre elérkezett Greg Pak Darth Vader képregénysorozatának fináléja. A Darth Vader: Phantoms című kötetben Paknak minden fontos történetszál végére sikerült pontot tenni, egy elég akciódús befejezés keretében. Mostani cikkemben egyszerre fogom bemutatni a képregénysorozat utolsó, tizedik kötetet, és emellett megpróbálom átfogóan értékelni a teljes sorozatot is.
Darth Vader megtört
Amikor még 2021 áprilisában, a ma már megszűnt Ziro.hu felületén megjelent az első kritikám a 2020-as Darth Vader képregénysorozat első kötetéről, egyáltalán nem gondoltam, hogy még négy évig írni fogom róla a cikksorozatomat. A korábbi ongoing Darth Vader képregényekhez képest, amelyek 25 füzet után véget értek, a Pak által írt szériából ötven füzetet jelent meg. Ezzel az író az eddigi leghosszabb Darth Vader képregénysorozatot tette le az asztalra. Ahogyan a Rise of the Schism Imperialról írt kritikámban fogalmaztam, az a történet jelenti lényegében a sorozat végének a kezdetét. Az ott elindult történéseknek a végkifejletét pedig a tizedik, Phantoms címre keresztelt történetszálban ismerhetik meg az olvasók. Szerintem alapvetően jó döntés volt Pak részéről két részre bontva megírni a sorozat lezárását. Így volt ideje az írónak a történet részletes lezárására és nem egy összecsapott befejezést kapott a képregénysorozat.
A kilencedik kötethez képest, amelyben hat füzet kapott helyet, a tizedik kötetben az utolsó három füzet, és a Baljós Árnyak megjelenésének 25. évfordulójára kiadott jubileumi különszám szerepelt. A kötet története rögtön a Rise of the Schism Imperial vége után veszi fel a fonalat. Vader és szövetségesei az Exegolon megszerezték azt a kyberkristályt amire szükségük volt. A sith nagyúr és Sly Moore birodalmi összeesküvőinek szövetsége azonban nagyjából eddig is tartott. Számomra az, hogy a Schism Imperial hátba szúrta Vadert egyáltalán nem volt meglepő fordulat. Az már érdekesebb szituáció volt, amikor az elárult Darth Vadernek az ellenséges M.A.R Corps lázadó katonáival kellett összefognia Sly Moore ellen, hogy megmentse fiát az umbaraitól és társaitól. Az viszont, hogy a M.A.R Corps tagjainak bemutatására csak most került sor nekem nem igazán tetszett. Jobb lett volna, hogyha erre még a debütálásukkor sor kerül az előző kötetben.
Vader vs. Palpatine?
A képregényt lezáró nagy összecsapás igen akciódúsra sikerült, és sok szereplő részt vett benne. Annak színhelye a Caranthanax B nevű bolygó déli sarkköre volt. A végső összecsapásban ott volt Luke Skywalker, a tolvaj Warba Calip, az egykori naboo-i udvarhölgy, Sabé, a Schism Imperial, Darth Vader és a M.A.R Corps, de még Darth Sidious, a Galaktikus Birodalom és az Örök Sith szektája is. A Luke, Warba és Sabé közötti dinamika szerintem nagyon jól működött egész végig a kötetben. Pak nagyon jól bánt Luke karakterével, annak ellenére, hogy vele eddig főleg Charles Soule foglalkozott a 2020-as Star Wars képregénysorozatban. Nagyon tetszett, ahogy Sabé a saját félelmeitől vezérelve próbatétel elé állította Luke-ot, majd pedig ahogyan a Schism Imperial feltűnése egységbe kovácsolta a férfit és a két nőt. Az is egy jó pillanat volt, amikor Sly Moore próbálta az ifjú Skywalker manipulálni, illetve szintén tetszett, ahogyan végül Darth Vader megmentette a jedit a nő csapdájától. A finálé csúcspontja azonban nem ez volt, hanem a Darth Vader és Palpatine közötti végső összecsapás, ugyanis a két sith közötti hatalmi harc már az első füzettől egy nagy átívelő konfliktusa volt a szériának. Bár egy apró szépséghibája annak is volt, mégpedig a semmiből elővarázsolt rohamosztagos légió meg a gyermek summa verminothokon lovagló Örök Sith kultisták megjelenése a Caranthantax B-n. Egyszerűen nem értem, hogy Greg Pak mégis hogyan hagyhatott benne egy ennyire amatőr bakit a képregényben?
Szerencsére ez a baki nem tette élvezhetetlenné a sithek közötti leszámolást. Darth Vader most végre tényleg úgy nézhetett szembe Palpatine-al, hogy a hatalma csúcsán volt. Ironikus módon ezt viszont pont a technológiának, nem pedig az Erőnek köszönhette. Vader fokozatos technológia felé fordulása a hatalom megszerzéséhez egy érdekes karakterfejlődési út volt, hiszen az Egy új reményben még ennek a szöges ellentétét gondolta a nagyúr. Vader ebben a kötetben pedig aztán tényleg felhasznált mindent, hogy megölje mesterét. Hihetetlen hatalom állt a rendelkezésére, olyan, amilyennel idáig még sosem rendelkezett: Tauntaza kormányzó halálgépe, a Doctor Aphrával még a hetedik kötetben közösen megszerzett kyberit pajzs, amit az exegoli kyber kristállyal módosítottak, s természetesen a haragja és gyűlölete is.
A mester és tanítványa közötti összecsapásban Vader ismét visszaemlékezik múltjára, immár azonban nem egy-egy pillanatra, hanem kb. egész eddigi életére. Nagyon örültem annak, hogy itt végre újra azt éreztem, hogy van értelme Vader visszaemlékezéseinek a történetben. A korábbi köteteket olvasva sokszor már az volt az érzésem, hogy csak azért lettek visszaemlékezések írva a sztoriba, hogy meglegyen a panelek, és oldalak előírt száma. Természetesen a Palpatine és Vader közötti összecsapás kimenetele a Caranthanax B-n nem lehetett más, mint Vader veresége. Bukása azonban egy hasznos leckét adott a sith nagyúrnak, és egy jó extra réteggel gazdagította Darth Vader visszatérését a világos oldalra A Jedi visszatérben. A Caranthanax B-n ugyanis a nagyúr megtanulta, hogy haraggal, gyűlölettel és technológiai csodákkal/szörnyszülöttekkel képtelen legyőzni Palpatine-t. Másként megfogalmazva, Darth Vader sithként sosem tud mesterré válni. Innen pedig már nincsen számára más út, csak az, ha visszatér az egykori énjéhez, a jedi Anakin Skywalkerhez, akármennyire is állítja róla, hogy meghalt.
Amellett, hogy a Phantomsban lezárult a sithek közti hatalmi harc, az ötvenedik füzet – ami dupla terjedelmű –szépen lezárta Sabé, Kitster és Wald karaktereinek a történeteit is, akiknek sorsa szerencsére boldog befejezést kapott. Emellett még röviden írnék a Baljós árnyak 25.évfordulójára kiadott különszámról is. Érdekes koncepció volt, hogy a füzet lényegében olyan eseményeket mutatott be, amik a konkrétan extra jeleneteket adott a Baljós árnyak cselekményéhez. Ezek bár apróságok, de jól kiegészítették az előzménytrilógia első felvonását, és a kötet történetéhez is jól kapcsolódott, emellett pedig a rajzok is jók lettek. A különszám rajzai minőségileg hozták azt a szintet, mint a kötet fő történetének a rajzai, így ilyen szempontból sincsen nagy panaszom a képregényre.
Végezetül hadd zárjam ezt a cikket és a cikksorozatot is egy rövid értékeléssel magáról a képregénysorozatról. Önmagában azzal, hogy a Marvel kiadott egy harmadik ongoing Darth Vader sorozatot A Birodalom visszavág és A Jedi visszatér eseményei között, semmi bajom nem volt. Ez egy több szempontból is logikus lépés volt a kiadótól. Viszont Pak sorozata sajnos minőségében sem Kieron Gillen 2015-ös, sem pedig Charles Soule 2017-es Vader sorozatához nem tudott felérni igazán. Bár az első két kötet nagyon magasra rakta a lécet, de az utána következő történetek már nem igazán tudták ezt a szintet elérni, nem hogy megugrani, annak ellenére, hogy a sorozat a hetedik kötetre ismét összeszedte magát. Egyértelműen nem tett jót a szériának, hogy a történetét olyan nagy crossovereknek kellett alárendelni időről-időre, mint a Fejvadászok Háborúja, a Vörös Uralom és a Dark Droids. Emellett azt is egy rossz döntésnek tartom, hogy ötven füzetet adtak ki a képregényből. Sokkal jobb lett volna egy rövidebb, és feszesebb történet, mondjuk maximum harminc vagy harmincöt füzet. A tíz történet közül számomra legjobban A Sith sötét szíve, a Tűzpróba és a magyarul már sajnos nem megjelent Unbound Force tetszett.
Úgy gondolom, hogy Paknak ezekben a kötetekben sikerült a legjobban megragadnia Darth Vader karakterét, és komoly kihívások elé állítani a sith nagyurat. Azt azonban nagyon sajnálom, hogy a Dark Droids crossover esemény miatt csupán négy füzet jutott az Unbound Force történetre. Összegezve, számomra nagyon felemás élmény volt végigolvasni Greg Pak Darth Vader sorozatát. Írói szempontból azonban egy hatalmas munka, és tanulási folyamat volt is számomra végig követni a képregénysorozat minden egyes történetét – bár a lelkesedésem sokszor ingadozott – és időről időre újabb cikkekkel jelentkezni azokról a Ziro.hu, majd annak megszűnése után a Rebo.hu felületén. De az is biztos, hogy most egy darabig nem fogok egy ekkora munkát magamra vállalni. Helyette a közeljövőben azt tervezem, hogy minisorozatokról, vagy rövidebb ongoing képregénysorozatokról, esetleg regényekről szóló kritikákkal fogok jelentkezni a Rebo oldalán.
About Author
