Egy cyberpunk sorozat az Andor?
Gyakran illetik az Andort a rajongók azzal, hogy nem eléggé Star Wars, nincsenek meg benne az űroperára jellemző elemek. A széria alapvetően egy disztópikus kémthriller, amely a lázadás korai éveit és a Birodalom rémuralmát mutatja be. Azonban Tony Gilroy sorozata számos olyan elemet, stílusjegyet felvonultat, amely a tudományos fantasztikum egyik rétegműfaját, a cyberpunkot juttatja eszünkben. De vajon tényleg egy cyberpunk sci-fi az Andor? A cikkben erre keressük a választ.
Fantasy nélküli Star Wars?
Tavaly novemberi cikkünkben írtunk arról, hogy az Andor talán egyfajta fantasy nélküli Star Wars. Valójában nem ilyen egyszerű a dolog. A sorozat továbbra is a Star Wars univerzumán belül játszódik, azonban az író-showrunner Tony Gilroy tudatosan elvetett minden mesés, misztikus, fantasy-szerű elemet, amely eddig alapvetően határozta meg a Star Wars műveket és amelyek most az Ahsokában nagyon is dominálnak. Az Andorban nincsenek jedik, sith-ek, az Erőt még véletlenül sem említik meg, idegen fajok is csak itt-ott fordulnak elő, nyoma sincs a megszokott mesés, mitológiás hőseposznak. Már a Zsivány Egyes – Egy Star Wars történetben is elkezdték ezt a vonalat, de abban szerepelt Darth Vader és az Erő is jelen volt. A Zsivány Egyes előzményeként szolgáló Andor ezzel szemben egy komor, futurisztikus, disztópikus sci-fi lett, amely a Galaktikus Birodalom rémuralmát mutatta be a galaxis egyszerű polgárainak a szemén keresztül. A sorozat több szempontból is tisztelgés George Lucas első egészestés mozifilmje, a THX 1138 előtt, amely szintén egy disztópikus sci-fi.
Az Andorban a Birodalom egy totalitárius diktatúrának van bemutatva, amely ilyen formában jelen volt már a klasszikus trilógiában is, de ott ezeket a sci-fi és társadalomkritikus témákat elfedték a jedik, sith-ek, mesés lények, vagyis a mitikus elemek. A Star Wars amúgy sem igazi sci-fi vagy fantasy, maga Lucas is űroperának nevezte, amelyben keverednek a mítoszok, mitológiák, a tolkieni művek vagy a western- és szamurájfilm elemek egy gyerekeknek szánt látványos űrmesében. De vegytisztán sci-finek sem nevezhető, mert nem kapunk igazi tudományos magyarázatokat az űrhajók működésére, a fénysebességre vagy a fénykardokra sem. A Skywalker saga filmjei eddig ezt a receptet követték, azonban az újabb Disney+ sorozatok már elkezdték elemekre és műfajokra bontani a Star Warst és hol az egyiket, hol a másikat kidomborítani. Volt, ahol az alvilág és a western került előtérbe (A Mandalóri, Boba Fett könyve), hol a jedik (Obi-Wan Kenobi, Ahsoka) és hol az egyszerű emberek viszontagságos története az elnyomó Birodalom idején egy felnőttesebb, kémthriller sci-fibe ágyazva, mint amilyen az Andor. Gilroy sorozata minden eddiginél közelebb került a futurisztikus, disztópikus sci-fi műfajához. Ezek a toposzok viszont egy olyan sci-fi műfajban jelennek meg a legtöbbször, amelyet a köznyelv cyberpunknak nevez és az Andor első évada több helyen is ezt a műfajt idézte meg.
Mi az a cyberpunk?
A kifejezés két szó, a cyber (kiber) és a punk rock mozgalom összevonásából létrejött eredetileg irodalmi sci-fi alműfaj, de később más médiumokat is meghódított, így mára önálló műfajként is működik. Legfőbb stílusjegyei a csúcstechnológiával átszőtt, futurisztikus környezet, globalizált világ, a társadalomban végbement radikális változások. A közeljövőben játszódó sci-fiben az emberiség hatalmas megavárosokba tömörült, nagyrészt a távol-keleti városok példája alapján, a társadalmat és a kormányzatokat eluralták a nagyvállalatok, tech-cégek, sok esetben totalitárius kontroll alatt tartva a polgárokat. A hihetetlen technológiai fejlettség mellett az emberek tömegei azonban egyre rosszabb életszínvonalon élnek. A cyberpunk a csúcstechnológia és az alacsony életszínvonal kombinációja. De ezen felül a cyberpunk a transzhumanizmusról, vagyis az ember és gép összefonódásáról is szól. Visszatérő téma, hogy az emberi lét határát kitolva, gépekkel, mechanikus végtagokkal pótolva meddig nevezhető még emberinek. Ugyanakkor markánsan jelen van egy mesterséges intelligencia és a virtuális valóság is, amely napjainkban is egyre égetőbb kérdés, mind a társadalom, mind az egyén számára.
A cyberpunk az esetek többségében egy sötét jövőképet fest le. Disztópikus világok ezek, ahol a technológiai, kibernetikai fejlettség fordítottan arányos a szereplők életszínvonalával és lehetőségeivel. A cyberpunk művek főszereplői is ilyen lecsúszott, nyomorúságos körülmények közt élő, elmagányosodott alakok valahol a társadalom peremén. Szürke egyének, akiknek tetteik morálisan is megkérdőjelezhetők, így leginkább nyomozók, hackerek, drogosok, kisstílű bűnözők, prostituáltak, zsoldos katonák vagy szimplán egyszerű, hétköznapi emberek. Erősen az 1940-es évek film noir komor világát idézik, amely lenyomata szintén gyakran megtalálható a cyberpunk regényekben és filmekben (többségük neo noir eleve). A történetek központjában mindig valamilyen konfliktus áll az előbb említett egyének és a mindent irányító nagyvállalatok, hatalmasok között, megfűszerezve valamilyen modern technológiával (mesterséges intelligencia, virtuális valóság, adathordozók, emberi testbe helyezett chipek stb.). A kétes hátterű hősök szembekerülnek és gyakran megpróbálnak fellázadni elnyomóik ellen, hol sikeresen, hol sikertelenül. Egyének vagy kisebb mozgalmak fellázadnak az elnyomó totalitárius rezsim ellen. Ugye milyen ismerős ez a Star Wars rajongóknak?
A cyberpunk műfaj az 1980-as években született meg. Magát az elnevezést Bruce Bethke amerikai sci-fi íróhoz kötik, aki 1983-as rövid történetének adta a Cyberpunk címet. Valójában a műfaj eredete az 1960-70-es évek újhullámos sci-fi íróitól származik, akikre nagy hatással volt a korszak beat és hippi avantgárd mozgalmai, a kábítószer, a szexuális forradalom és az egyre gyorsuló technológiai fejlődés. A céljuk az volt, hogy valamilyen újfajta történetmesélést bevezetni a sci-fi irodalomba. J. G. Ballard író élesen bírálta, hogy a modern történeteknek az ókor óta népszerű hősarchetípust kellene követniük, mert ezek egyre kevésbé szólítják meg a modern olvasókat. Érvelésével egyet értett Joseph Campbell mítoszkutató is Az ezerarcú hős című művében, amely George Lucasra is nagy hatással volt. Ballard egy teljesen új mítoszt akart írni, egy új stílust, amelyben több a biológiai, kémiai, matematikai fogalom, szintetikus és kibernetikus technológiák, informatika, pszichológia, téridők, amely már-már egy skizofrén ember elméjét idézik.
Ebből a mozgalomból nőtt ki a cyberpunk. Közülük is kiemelkedő sci-fi író volt Philip K. Dick, aki az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című 1968-as regényével, mintegy lefektette a műfaj alapjait. A könyvet később Ridley Scott adaptálta filmre, amely Szárnyas fejvadász címen jelent meg 1982-ben, ráadásul Harrison Ford főszereplésével, aki nem sokkal A Jedi visszatér előtt forgatta le a filmet. A Szárnyas fejvadász narratívájában és főként vizualitásában nagy hatással volt a későbbi cyberpunk irodalom és film művészi nyelvére. A hatalmas felhőkarcolókkal borított, neonfényes futurisztikus Los Angeles, az állandó eső, a koszos, zsúfolt város, a nyomorban élő emberek tömege és a film noir hangulat mind-mind hozzájárultak a műfajt alapvetően meghatározó stílusjegyekhez. A filmmel párhuzamosan írta meg William Gibson a Neurománc című könyvét. A könyvet a mai napig a cyberpunk legfontosabb alapművének tekintik, amely a Szárnyas fejvadásszal együtt határozta meg a műfajt.
A 80-as évektől kezdve számos médiumban jelentek meg cyberpunk művek. A sort olyan könyvek folytatták, mint a Valós halál Richard Morgantől, a Snow Crash Neal Stephensontól, vagy Gáspár András Kiálts farkast! című magyar cyberpunk novellája. Mozifilmek terén olyanokat érdemes megemlíteni, mint a Tron, avagy a számítógép lázadása (1982), Robotzsaru (1987), Total Recall – Az emlékmás (1990), Johnny Mnemonic – A jövő szökevénye (1995), Strange Days – A halál napja (1995), Az ötödik elem (1997), a Matrix filmek (1999-2021), Különvélemény (2002), Végrehajtók – Repo Men (2010), Ex Machina (2015), Szárnyas fejvadász 2049 (2017), a Ready Player One (2018) és az Alita: A harc angyala (2019) csak, hogy néhányat említsünk.
TV sorozatok terén az Emberi tényező, Westworld, Valós halál és a Fekete tükör kiemelendők. A cyberpunk a japán mangát és animét is inspirálta. Olyan megkerülhetetlen animék születtek, mint az Akira, a Páncélba zárt szellem – Ghost in the Shell, a Cowboy Bebop, a Serial Experiments Lain vagy újabban a Cyberpunk: Edgerunners. A videójátékok között is kedvelt téma, gondoljunk csak a System Shock, Syndicate, Deus Ex, Blade Runner (1997), Observer, Watch Dogs, Detroit: Become Human vagy a Cyberpunk 2077 játékokra. De a sort még lehetne folytatni képregényekkel (Dredd bíró), grafikus művekkel és az asztali szerepjátékokkal is (Shadowrun, Cyberpunk 2013 és Cyberpunk 2020).
A kérdés, hogy mennyire illeszkedik ebbe a felsorolásba az Andor?
Műfaji egyezések az Andorban
Az általánosságban elmondható, hogy a cyberpunk és egyéb sci-fi műfajokra jellemző toposzok többsége már a kezdetektől fogva jelen volt a Star Warsban, egészen az Egy új remény óta. Tehát nem az Andor vezette be őket az univerzumba, csak ebben a sorozatban lettek hangsúlyosabbak, jobban kiemelték őket úgy, ahogy korábban nem volt ennyire jellemző a franchise-ra, legalább is nem filmen.
Coruscant = cyberpunk város
Kezdjük mindjárt a világokkal. Ugyan a Star Wars egy fiktív messzi-messzi galaxisban és nem a Földön játszódik, mégis nem szűkölködik futurisztikus nagyvárosokban. Talán a legjobban ezt a galaxis fővárosa, a Coruscant reprezentálja, amely már önmagában egy cyberpunk helyszín. Coruscant egy ekumenopolisz, vagyis az egész bolygó egyetlen nagy város már a Legendákban is megjelent, főleg Timothy Zahn műveiben, de igazán nagy figyelmet csak az előzménytrilógia filmjeiben kapott. Ahogy a Baljós árnyakban és A klónok támadásában George Lucas bemutatta a fővárost, az kinézetében erősen emlékeztetett minket a Szárnyas fejvadász Los Angelesére vagy Az ötödik elem New York-jára. Vége láthatatlan hatalmas felhőkarcolók, neon fényes reklámok, lebegő járművek.
A város tetején a galaxis gazdasági és politikai elitje és a kiváltságos Jedi Rend uralkodik, de ahogy haladunk az alsóbb szintekre egyre inkább romló életszínvonalat és a társadalomból kivetett, alantas rétegeket pillanthatjuk meg. Coruscant később A klónok háborújában és újabban az Andorban vagy A Mandalóriban is nagyobb figyelmet kapott. Az Andorban még jobban kiéleződnek a társadalmi ellentétek, hiszen a Birodalom az emberi fajt helyezte előtérbe, míg az idegen fajok az alsóbb szintekre kerültek. A Mandalóriban pedig már az Új Köztársaság idején a megváltozott politikai helyzetet láthattuk és jobban bepillantást nyerhettünk a város mindennapjaiba. Érdemes megemlíteni, hogy A Mandalóri 23. fejezetének (A kémek) nyitányában még rá is játszottak a cyberpunk hasonlatra. A rövid jelenetben még jobban kiemelték az éjszakai-neon fényes tónust és a szereplők sötét sziluettjét, amely egy az egyben a Szárnyas fejvadászt idézte meg. De nem csak a Coruscant az egyetlen cyberpunkra hasonlító világ, hiszen ott van még az Obi-Wan Kenobiban láttot Daiyu, az Andor elején megismert Morlana One, illetve a Taris, a Nar Shaddaa és a Hosnian Prime is.
A nagyvállalatok és a Galaktikus Birodalom
Itt akkor rá is fordulnánk az Andor antagonistáira. A sorozat ugyan a Galaktikus Birodalom rémuralmának idején játszódik, mégis az első három részben egyáltalán nem látjuk a rohamosztagosokat. Az évad először a galaxis nagyvállalatainak sötét világába kalauzolja el a nézőket. Cassian a Morlana One világán keresi rég elvesztett húgát, amely a Preox-Morlana vállalat főhadiszállása. Cassian összetűzésbe került a Pre-Mor két emberével, akiket megöl és ez indítja be azt a láncreakciót, amely során a vállalat demonstrálja erejét a Ferrixen, majd egy balul sült akció során a Birodalom figyelmét is felkeltik. Az Andor egyedülállóan mutatja be a vállalatok belső működését, erejét, befolyását, amelyet eddig leginkább A klónok háborújában és olyan kiegészítő művekben, mint pl.: Brian Daley 1979-es Han Solo hadjárata c. regényében vagy a Knights of the Old Republic videójátékban találkozhattunk.
A cyberpunkban a nagyvállalatok uralnak mindent és sokszor az állam fölött is állnak, azonban a Star Warsban ez nem egészen így van. A vállalatok a maguk szektoraiban egyeduralkodók, az olyan „vállalati városokban”, mint amilyen a Morlana One, itt tényleg mindent a cég birtokol. Egyfajta autonóm birodalom a Galaktikus Birodalmon belül. Az egyén életét, teljesen behatárolja a vállalat, nekik dolgoznak, tőlük függenek és csak a vállalat által kínált termékekből vásárolhatnak. Az élet minden területére kiterjed a befolyásuk. Ezt remekül szemlélteti a bordélyház, ahová Cassian is betéved. Itt figyelmeztetik, hogy nem szabadna itt tartózkodnia, mert a helyet csak a Pre-Mor alkalmazottai használhatják. Ezek nagyon ismerősek lehetnek a különböző cyberpunk művekből, vagy a fent említett Han Solo regényből is.
Azonban hiába a Pre-Mor befolyása, hiszen a Ferrixen történt incidens után azonnal beavatkozik a Birodalom és a Birodalmi Biztonsági Hivatal vezetésével pillanatok alatt átveszik az irányítást a vállalat szektorai felett. Így a Birodalom a Star Warsban azt a szerepet tölti be, amely a cyberpunkban a nagyvállalatok. Palpatine rezsimje mindent behálóz, az élet minden területére kiterjedt az uralmuk, a BBH árgus szemekkel figyeli az állampolgárokat és a gyanús elemeket. A Birodalom felfogható egy tech-óriásnak is, hiszen Palpatine a technológiára és a hadseregre támaszkodik, hogy uralmát fenntartsa. Ennek ékköve a Halálcsillag, a szuperfegyver, amelyet Darth Vader is „egy technológiai szörnyszülöttnek” nevez. A totalitárius rezsimet mi sem mutatja jobban, hogy az elnyomás legnagyobb eszközét, a Halálcsillag alkatrészeit olyan haláltáborokban gyártják elítéltekkel, mint a Narkina 5. Az Andorban ráadásul a kispolgár szemén keresztül is láthatjuk belülről a rezsimet. Syril Karn története ezt testesíti meg, aki kezdetben a Pre-Mor törtető, karrierista biztonságija, majd a ferrixi incidens után a birodalmi bürokrácia szürke kisembere lesz, aki próbál felmászni a ranglétrán a BBH csúcsáig, egészen Dedra Meeróhoz. Karn sorsa megidézi Terry Gilliam Brazil című filmjét, de bele lehet látni a Mátrixban Neo, vagyis Thomas Anderson kezdeti sorsát, aki nappal egyszerű programozó egy tech cégnél, éjjel pedig hacker.
Karakterek
És ha már Syril Karn szóba került beszéljünk kicsit az Andor karaktereiről. A sorozat talán legnagyobb erénye, hogy olyan karaktereket vonultat fel, akik nem a klasszikus értelemben vett jók és rosszak, amelyet eddig a Star Warsban megszokhattunk. Itt nincsenek csak jó jedik, lázadók és csak gonosz sithek vagy birodalmiak. Egyáltalán nem olyan mitikus hősökről és gonoszokról van szó, mint a klasszikus trilógia Luke Skywalkere vagy Darth Vadere. Itt csupa egyszerű, hétköznapi figura van, akiknek megvannak a belső motivációk, de mellette rengeteg jellembeli hibájuk is, sőt nem egy közülük morálisan jócskán megkérdőjelezhető és ez a lázadókra is értendő.
A főszereplő Cassian Andor is nagyon kettős személyiség. Ő itt a magányos hős, aki a társadalom peremén próbál fennmaradni. Nincsenek igazán elvei, nem hisz semmilyen felettes erőben, nem képvisel politikai irányzatot, egy cinikus. Itt még nem azt a Cassiant látjuk, aki a Zsivány Egyes lázadó hőse volt. Ő itt még egy csavargó, amolyan zsoldos alak, akit csak a pénz mozgat meg, de mellette persze fűnek-fának tartozik. Sokban hasonlít ahhoz a Han Solóhoz, akit az Egy új reményben megismerhettünk. Még az Aldhani rablás után sem válik igazi lázadóvá (hiába végez az áruló Skeennel), csak azután, hogy a saját bőrén megtapasztalta a Birodalom igazán rossz arcát a Narkina 5 börtönében. Ilyen módon sokban emlékeztet minket a cyberpunk és a western főszereplőkre is. Egy antihős, aki az események és a birodalmi elnyomás hatására szép lassan a rendszer ellen fordul és válik lázadóvá.
Cassian mellett már sokkal érdekesebb Luthen Rael karaktere, aki a formálódó lázadás egyik meghatározó szervezője a háttérben. Ő aztán a sorozat leginkább morálisan megkérdőjelezhető alakja. Ő képes bármit és bárkit beáldozni a „jó ügy” érdekében. Ilyen tekintetben sok hasonlóságot mutat Saw Gerrerával, kettejük között annyi a különbség, hogy Saw-t sokkal inkább az érzelmei és szélsőséges forradalmisága hajtja, addig Luthen egy hideg, kimért számító alak, aki lassan, előre megfontoltan szervezi lázadását. Egy sakkjátékos, aki úgy tologatja a lázadás bábuit, hogy közben rejtve maradjon a Birodalom elől. Leginkább éles eszével, kettős játszmáival tűnik ki, egy rendkívül komplex figura, aki se nem rossz, se nem jó, egy szürke alak. Annyira bemocskolta a kezét a lázadással, hogy bizonyos fokon olyanná vált, mint az a Birodalom, ami ellen harcolt, így beleillik a cyberpunk szürke karakteri közé. Érdekes, hogy Cassian hasonló szerepet töltött be a Zsivány Egyesben is.
Luthen szöges ellentéte Mon Mothma, akiről már korábban is tudtunk meg sok mindent a Legendákból. Itt az Andorban szintén új arcát mutatta meg. Ő az egy igazi pacifista lázadó politikus, aki először vonakodik bemocskolni a kezét az ügy érdekében, ám az események komolyabb lépésekre kényszerítik. A nyilvánosság felé egy puha kezű politikus és családanya, a háttérben azonban titokban mindenféle pénzeket mozgat különféle alapítványokon keresztül, hogy életben tartsa a lázadást. Végül addig is elmegy, hogy saját lányát egy kényszerházasságba kényszerítse egy általa megvetett üzletemberrel, hogy így szerezzen pénzt a lázadóknak.
De nem csak a lázadók, hanem a birodalmiak között is érdekes karaktereket láthattunk. Az Andor „főgonoszai” itt nem a velejéig romlott gonoszok, mint Palpatine, Vader vagy Tarkin. Itt a BBH irodistáit, bürokratáit láthatjuk, akik mind teszik a dolgukat. Az olyanok, mint Dedra Meero főfelügyelő sem az a klasszikus gonosz karakter. A nő törtet felfelé a ranglétrán, miközben minden eszközt megragad, hogy kézre kerítse a lázadókat. Rajta kívül a lefokozott, volt Pre-Mor biztonsági tiszt, Syril Karn is hasonló figura, csak más életutat jár be. Érdekes, hogy a végén ők egymásra találnak. Az Andor antagonistái mind ilyen fogaskerekek a Birodalom gépezetében, ők is a rendszer részei. Éppen ezért sok hasonlóságot mutatnak a cyberpunk művek antagonistáival, akik sokszor szintén a rendszer, vagy a vállalat szürke törtetői, akik csak amolyan rendőr módjára akarják elkapni a főszereplőket. Innen nézve még félelmetesebbek is, mint a sith-ek, hiszen sokkal valóságosabbak.
Nincs feloldozás, bármikor meghalhatsz (edgerunners)
A cyberpunkban gyakoriak az úgynevezett edgerunner karakterek, akik valójában ilyen törvény kívüliek. Ők olyan lázadók, akik a technológiai újításokkal, testükbe ültetett kibernetikával fokozzák képességeiket és így veszik fel a harcot a megavállalatokkal. Szélsőségesek, akik a társadalom peremén, a máról holnapra élve harcolnak az elnyomás ellen. Számukra nincs feloldozás, nincs „happy end”, bármikor meghalhatnak, bármikor elkaphatják őket. Hasonló módon élnek a korai lázadók a Star Warsban. Folyamatosan az életüket kockáztatják, csupa veszélyes kalandban, akcióban vesznek részt. Azonban míg a klasszikus trilógia főszereplői hősként vonultak be, addig az Andor vagy a Zsivány Egyes szereplői számára rosszabb sors várt. Cassian, Jyn Erso és a többiek mind hősi halált haltak a scarifi csatában, ahogy Saw Gerrera is életét adta az Ügyért. Valószínűleg Luthen számára sem várható jobb sors, hiszen ő kvázi megjósolta saját halálát monológjában. Különösen igaz az olyan kettős kémekre, mint Lonni Jung, aki Luthen beépített embere a BBH-ban, vagy Bix Kaleen, aki szintén fontos informátora a lázadásnak.
Mesterséges intelligencia, droidok, kiborgok, technológia
Itt ütközik ki, hogy ugyan a Star Wars számos sci-fire jellemző műfaji elemet felvonultat, de nem azok képezik a történet fő részét, csak színesítik. Ezzel szemben a cyberpunkban központi szerep jut a technológiának, az informatikának vagy a mesterséges intelligenciának. Azonban ezek már a kezdetektől fogva részei a Star Warsnak. Gondoljunk csak a droidokra, C3PO vagy R2-D2 is a maguk módján mesterséges intelligenciák, ugyan programjukat követik, mégis végig az az érzésünk, mintha önálló tudattal, személyiséggel rendelkeznek. Igazán az előzményfilmekben és A klónok háborújában vált ez hangsúlyossá, hiszen a szeparatista seregeket ST-szériás stratégiai és taktikai droidok (mint pl.: Kalani) vezették, akik intelligensebbek voltak az átlagnál és önálló döntéseket tudtak hozni a harcmezőn. A mesterséges intelligencia tehát igenis szerves része a messzi-messzi galaxisnak, de nem olyan mértékben.
A Zsivány Egyesben K-2SO, az átprogramozott, volt birodalmi KX-típusú biztonsági droid képviselte ezt a szerepet, míg az Andorban B2EMO volt ez, aki egy érző lény képét mutatta. De a többi műben is felbukkantak fontos szerepben droidok, mint pl.: BB-8, Chopper, IG-11, BD-1 vagy L3-37. Az azonban elmondható, hogy a Star Warsban szereplő droidok az 1960-70-es évek technológiájának futurisztikus változatai. A gépek szerepéről, öntudatáról csak nyomokban esik szó. Bár A Mandalóri sokat kritizált 22. fejezete (Guns for Hire) pont ezt pedzegette, amikor a volt szeparatista droidok újrahasznosítását és személyiségjogait fejtegették, de a sorozat ennél mélyebben nem ment bele a témába. Érdekes módon droidok és az emlékek fontossága a Skywalker korában került elő, amikor Babu Frik belepiszkált C-3PO agyába, hogy feloldják a sith nyelvet blokkoló kódot. Az eljárás a protokolldroid memóriájának, vagyis addigi több évtizedes emlékeinek az eltörlésével járt. A droid egy ilyenen már átesett, amikor Organa szenátorhoz kerültek. Ez felveti a kérdést, hogy az emlékek határozzák-e meg a személyiségünket, amely visszatérő, fontos eleme a cyberpunknak, gondoljunk csak a Szárnyas fejvadász replikánsaira.
De nem csak mesterséges intelligencia, hanem az emberi kiborgok is kiemelkedő szerepet kaptak a Star Warsban, amely ugyancsak a cyberpunkra emlékeztet minket. Luke Sykwalker már A Birodalom visszavágban is mesterséges kezet kapott, ahogy Anakin is a filmtörténelem egyik leghíresebb kiborgjává, azaz Darth Vaderré vált. De Grievous tábornok is már csak nyomokban tartalmaz élő szövetet, testének nagyja mesterséges. A Boba Fett könyvében pedig bevezették a moddereket, akik a Tatuinon különböző gépekkel, mechanikus megoldásokkal, sebészi beavatkozásokkal javítják az emberek testét, vagy mentik meg haldoklók életét. Ilyen szinten tehát tetten érhető a transzhumanizmus a Star Warsban, de sokkal inkább érződik műfaji kelléknek, mint sem a történet vagy a főszereplők fő mozzanatának.
Technológiák terén a Star Wars egyértelműen a 21. század emberénél egy jóval fejlettebb civilizációt mutat, ahol az űrutazás a mindennapok része, ahogy a lézerfegyverek és a fénykardok is. Azonban érdemes megfigyelni, hogy a számítástechnika valamilyen szinten elmaradottabb hozzánk képest. Persze vannak számítógépek, de a monitorok a 70-es évek CRT világát idézik, ahogy a Halálcsillagon is hatalmas gombokat nyomkodnak. Az internet helyett Holonet, a mobiltelefon helyett pedig a hologram alapú kommunikáció van. A virtuális valóság nem képezi olyan mértékben a Star Wars világát, ennek oka, hogy George Lucas számára ezek a technológiák még nem voltak elérhetők a 70-es években, csak jóval utána lettek a mindennapok részei. Ilyen módon a Mátrix, a Net vagy a világháló, amely szintén nagyon hangsúlyos a cyberpunkban, a Star Warsban nem létezik. Hackerek helyett kódfejtőkkel találkozunk, mint Az utolsó Jedikben megismert DJ karaktere. Az Andor értelemszerűen ezt a vonalat képviseli, a sorozatban látott legmodernebb birodalmi technológiák is a klasszikus trilógiát idézik.
Lázadás a rendszer ellen
David Brin sci-fi író a következőket írta a cyberpunkról könyvében:
„Közelebbről megvizsgálva [a cyberpunk szerzőket] kiderül, hogy szinte mindig olyan jövőbeli társadalmakat ábrázolnak, amelyekben a kormányok gyengék és szánalmasak lettek… Gibson, Williams, Cadigan és mások népszerű sci-fi történetei valóban a hatalom orwelli felhalmozódását ábrázolják a következő században, de szinte mindig egy gazdag vagy vállalati elit titkos kezében.”
Az Andor és úgy alapvetően a Star Wars központi témája a lázadás egy elnyomó rendszer ellen. Magát Lucast is egészen fiatalkorától foglalkoztatta a téma, hiszen első egész estés filmje, az 1971-es THX 1138 is erről szólt. A film egy disztópikus jövőt mutatott be, amelyben az emberek tömegeit begyógyszerezik, hogy teljesen érzelemmentesen éljenek, lemondva vágyaikról, így a lehető legproduktívabb tagjai legyenek a társadalomnak. A címszereplő és egy női társa megtagadják a gyógyszert, így lassan öntudatra ébrednek és szépen fellázadnak a rendszer ellen. Lucas filmjét több szempontból is fel lehet fogni egy korai cyberpunk műnek. Az Andorban, a Narkina 5 haláltábora vizualitásban erősen idézte Lucas első filmjét.
Lucas ezen gondolaton továbbhaladva akart egy még egyetemesebb történetet elmesélni az elnyomó rezsimekről, lázadókról és a háborúkról. A 70-es évek hidegháborús korszelleméhez igazodva, a vietnámi háború okozta társadalmi ellenállás és az amerikai kormányzat felé érzett csalódottság nyomán Lucas először az Apokalipszis most forgatókönyvét szerette volna megírni, ám ez nem sikerült, azt végül jó barátja Francis Ford Coppola készítette el. Lucas ezeket a gondolatokat a Csillagok háborújában fejtette ki, ugyanis az eredeti trilógia több szempontból is felfogható egy hidegháborús kritikának, ahol a Galaktikus Birodalom az Egyesült Államokat, míg a Lázadók szövetsége a vietnámiakat szimbolizálja. A klasszikus trilógia, azonban mélyebben nem ment bele a politikai és társadalmi kritikába, hiszen alapvetően egy mitikus űrkalandnak készült. Lucas csak jóval később, az előzménytrilógiába vette elő a témát. Itt sokkal markánsabban jelen volt a politikai rendszerek elleni kritika, Lucas bemutatta, hogy Palpatine hogyan játssza ki a demokratikus köztársaságot, hogyan vezeti háborúba a galaxist és végül átvéve a hatalmat egy totalitárius diktatúrát alakít ki.
Lucas két trilógiája együtt teszik ki azt a történetet, amelyet a későbbi filmek, sorozatok csak még tovább mélyítettek. Az Andor is a maga módján ezt az utat követi. Tony Gilroy nagyon tudatosan építette fel a sorozatot, hogy belülről lássuk a Birodalom orwelli világát és a lázadás viszontagságos kibontakozását.
Ahogy az Andor, vagy általában a Star Wars úgy a cyberpunk művek is ezekről a diktatúrákról szólnak, ahol így vagy úgy, de a hősök fellázadnak, a rendszer ellen fordulnak. Rick Deckard nyomozó a replikánsok oldalára áll és szembefordul a rendőrséggel és a Tyrell vállalattal is. Neo az igazságot választja a Mátrix hazugságával szemben és valóságos forradalmat indít el az elnyomó gépek és a virtuális valóság ellen. A Különvélemény John Andertonja leleplezi a rendszert és az összeesküvőket, Parzival és kis csapata belülről döntik meg az OASIS VR-játékát, de V és Johnny Silverhand is igazi bosszúhadjáratot indítanak az Arasaka vállalat ellen a Cyberpunk 2077-ben. Csupa olyan példa, amelyek remekül szemléltetik, hogy a cyberpunk központi témája a rendszer elleni lázadás.
Ahogy a Zsivány Egyes, úgy az Andor is a lázadókról szól, miközben jól megismerjük a birodalmiakat is. Cassian Andor szemén keresztül látjuk a formálódó lázadást, miközben az egyes karaktereken keresztül kapunk betekintést a Birodalom félelmetes, de emberarcú elnyomásába. Palpatine nem tett mást, mint kihasználta a Köztársaság és a Jedi Rend gyengeségét, a demokrácia gyengülését és korrumpálódását. Az előzménytrilógiában és A klónok háborújában láthattuk, hogyan is vette át Palpatine a hatalmat. Az Andor viszont már arról mesél, hogy a kialakult elnyomó rendszer ellen hogyan is lehet fellázadni. Ilyen módon a sorozat mintegy lefejti a mesés, mitikus, fantasy elemeket és lemegy egészen a Star Wars esszenciájához, azaz egy maréknyi lázadó szembeszáll az elnyomó nagyhatalommal.
Lucas a Star Wars esszenciájáról még 2012 októberén beszélt nem sokkal azután, hogy eladta a Lucasfilmet a Disney-nek. A kerekasztalos beszélgetésen utódja, Kathleen Kennedy kijelentésére reagálva, Lucas a következő szavakkal árnyalta a világos és sötét szembenállását:
„A bennünk és az intézményeinkben lévő jóról és rosszról szól. Tehát arról, hogy néhányan azt hisszük, hogy igazán nagyszerű emberek vagyunk, de a valóságban nem vagyunk azok, vagy szörnyű emberek. Nos, rossz döntéseket hozol, de nagyon önző módon vezeted az életed, és azt hiszed, hogy jót teszel, pedig valójában nem. És tudod, így alakulnak vissza a demokráciák diktatúrává. Miért van az embereknek hatalmuk a szabadsághoz, mármint, hogy átadják valakinek, aki majd elveszi tőlük az egészet? Ez történt a történelemben örökkön-örökké, és a Star Wars csak egy módja annak, hogy aktualizáljuk ezt a gondolatot, hogy azt mondjuk, vigyázzatok, mert vannak emberek, akik nem a szabályok szerint játszanak, és ha nem vagytok óvatosak, elveszíthetitek a szabadságotokat. Ugyanakkor azok az emberek, akik esetleg azért nem a szabályok szerint játszanak, mert önzőek és kapzsik, gonosz emberekké válnak, akik nem törődnek másokkal.”
Ha megvizsgáljuk Lucas szavait az Andor pontosan erről szól.
Akkor most cyberpunk vagy sem?
Az igazat megvallva nem tudunk egyöntetű igent vagy nemet felelni a kérdésre. Az Andor rengeteg stílusjegyet magáénak tudhat, amely a cyberpunk sci-fire jellemző. A sorozat az elnyomásról szól, a totális, orwelli disztópikus világról, amelyet itt a Galaktikus Birodalom testesít meg. A rendszer ellen fellázadó egyénekről, szabadságharcosokról, forradalmárokról szól, rávilágít arra, hogy minden ilyen rezsimet a félelem tart egyben és a legkisebb lázadó is rést üthet a pajzson. Lucas üzenete is ez volt a klasszikus trilógiában. A cyberpunk egyik központi eleme a rendszerkritikusság, amely mindig is a Star Wars része volt és lesz is.
Ugyanakkor a sorozat rengeteg más stílusjegynek nem tesz eleget, amitől ténylegesen cyberpunknak lehetne nevezni, hiába a karakterek, a történet, vagy rengeteg vizuális utalás, kamerabeállítás, főként a technológia terén nem érezhető cyberpunknak. Nincsenek olyan technológiai vívmányok, informatikai vagy kibernetikai fejlettség, mint ami a cyberpunkra jellemző, ami van az is inkább a klasszikus trilógia retro futurisztikus sci-fi, fantasy világát idézik. Ha úgy tetszik az Andorban nagyon is meg van a „punk”, csak sajnos a „cyber” hiányzik belőle. De, ami a legfontosabb, hogy a technológiai vívmányok, gépek azok nem a történet központi elemei, a Star Warsban ezek csupán kellékek, hogy a nagyobb történet, az űropera elmesélését segítsék. És mivel az Andor elsősorban egy Star Wars sorozat, ezek rá is vonatkoznak.
Az Andorban is itt-ott felbukkannak azok a mesés, fantasy elemek, csak itt nem kapnak akkora hangsúlyt, mint a többi filmben, sorozatban. Cassian Andor életőról szóló sorozat a lehető legközelebb került a cyberpunk és sci-fi művekhez és a lehető legtávolabb a mitikus, űrfantasy vonaltól, miközben megmaradt vérbeli Star Warsnak, mi több egészen a franchise esszenciájához nyúltak vissza, mindezt úgy, hogy a jedik, a fénykardok, az Erő vagy mitikus lények is mellőzve voltak. Ha megakarnánk keresni az eddigi Star Wars művek két legtávolabbi pontját, akkor az egyik végén az Andor, a másikon az Ahsoka sorozat lenne, hiszen Dave Filoni sorozata ennek a tökéletes ellenpólusa a maga tolkieni, mesés, mitikus elemeivel és jedi lovagjaival. A kettő között találjuk az összes többit, míg ezek egyvelege alkotja a Skywalker saga kilenc filmjét, vagyis George Lucas univerzumát.
Felhasznált források:
A cyberpunk jelenség (Fiction Kult)
Nader Elhefnawy (2015): Cyberpunk, steampunk and wizardry: Sience Fiction Science 1980
David, Brin (1999). The Transparent Society: Will Technology Force Us to Choose Between Privacy and Freedom?. Basic Books. ISBN 978-0-465-02790-3
About Author
